ÚJ TARTALMAK

Brátán Erzsébet - Eredet



Az embert mindig érdekelte valódi eredete, folyton feltette a kérdést:
Honnan származunk, hogyan és miért születtünk?
Miért élünk?
Mi célja az életnek általában, és mi egyénenként?
Biztosan mindenkinek van küldetése? S ha igen, ebben ki dönt?
Miért éppen a Föld bolygón élünk?
Tényleg egy felsőbb erő teremtett bennünket? S ha igen, ki az?
Mit jelent, hogy Isten egy szikrája bennünk van, s mi magunk is teremtők vagyunk? Valóban a saját képére formált minket?
Ki az Isten?
S mikor kapunk eme kérdéseinkre választ?
Nos, bármi felmerül ezzel kapcsolatban, egyre több kérdés halmozódik fel, amire nem találjuk a választ…
Mióta az ”eszünket tudjuk”, ez foglalkoztat minden embert, még azt is, aki nem vallja be, de életében legalább egyszer biztosan felmerült benne is a kérdés, csak miután nem talált rá kielégítő választ, jobbnak látta szőnyeg alá söpörni.

Vicces lenne ismerni az élet végtelen láncolatát egészen az egysejtűektől a mostani formánkig. Márpedig, ha itt és most létezünk, akkor az egész láncolaton végig kellett mennünk, őseinknek életben kellett maradniuk ahhoz, hogy ezt a kérdést feszegethessük. Bennem már gyermekkoromban felmerült az eziránti igény…
S fejlődés közben persze egyre tudatosabbá válunk, mert az ember mindent TUDNI akart és akar folyamatosan, a tudás iránti igény, a tanulási vágy belénk kódolt… akár a fejlődés.
Ezért kutatunk, ásunk, fúrunk, nyomulunk állandóan előre, hogy minél többet és többet megtudjunk. Valahol ugyanis érezzük, hogy minden tudás a miénk, csak éppen itt, emberi mivoltunkban valamennyit a feledés fátyla borít…
Éva is ezért szakított almát a tudás fájáról…

De nézzük a jelenlegi embert…

Az évmilliók során életünk eredetére rengeteg elmélet született, s minden kornak megvolt az adott tézise, melyet megtanítottak utódaiknak. Persze a maga módján mindegyik logikusnak tűnt mindaddig, amíg egyszer csak sántítani nem kezdett, mert felsejlettek újabb tételek, másféle ismeretek is előbukkantak.
Sokáig tartotta magát a teremtés, majd később vele együtt az evolúció elmélete is, s még ma is tartja, bár ismét előtérbe került a teremtés elmélete, hisz minden olyannyira passzol egymáshoz, hogy azt egy igen erősen fejlett tudatnak kellett így rendeznie, nem lehet véletlenszerű…
Sokan állítják, hogy nem a Földön születtünk, de ez a Föld a végzetünk. Ezt alátámasztani látszik, hogy a földi klímát mezítelenül nem bírjuk elviselni, már egészen a kezdetektől fogva valamiféle állatbőrökbe, később ruhákba burkoljuk a testünket. Sem a téli hideget, sem a nyári forróságot nem tűrjük el ruhátlanul. S lám, a barlanglakás után mennyi építményt hoztunk létre, hogy elbújjunk a néha zordnak megélt klíma elől.
Tehát valamikor valaki/k idetelepítette/telepítették az embert?
Miért?
Vajon melyik hipotézis áll közelebb a valósághoz?

Az ember szívesen merül el az éjszakai égbolt csodálatos mélységeiben, olyankor gondolatai szárnyán idő utazik a végtelen időtlenségbe, a semmibe/mindenbe. Valahol keresi a saját csillagát, és meg van róla győződve, hogy van… Akkor döbben rá, hogy picinyke léte talán még egyetlen porszemet sem jelent a hatalmas és végtelen világegyetemhez képest. S ha emberi elménk egyáltalán el tudja képzelni, mennyire határtalan az egész multiverzum, hát nehéz elhinni, hogy csekélységünk is hat, kihat rá, sőt mindenre. Vagyis minden mindennel összefügg, és egy ember léte, tettei, gondolatai is hatást gyakorolnak a világmindenségre, sőt, még az is, ha egy pillangó meglebbenti leheletnyi szárnyait. Ezt nevezzük pillangóhatásnak…
Pedig már tudjuk, egy felsőbb energiaszinten mind egyek vagyunk, az Egy csodálatos és végtelen megnyilvánulásai. (de mindig az a kérdés, hogyan lehetséges? – mert emberi aggyal elég nehéz felfogni ezt a végtelen határtalanságot és egységet)
Bármi történik, felfelé tekintünk, onnan várjuk a megoldást. Tudjuk, van ott valami, sőt, inkább valaki, aki hatalmasabb, értelmesebb nálunk, szellemileg, rezgésszintileg is felettünk áll, de kapcsolódunk hozzá, mert segít, ha kérjük, azaz feltételek nélkül elfogad, szeret minket.
Ezt meg is tapasztaljuk…
Ki lehet ő?
Isten?
Egy szellemi erő, energia?
Minden esetre személyiséget tulajdonítunk neki, mert érezzük, hogy így van, hisz mi magunk is egységünk ellenére külön-külön személyiségek vagyunk.
Mi a helyzet az őrangyalokkal? Tudjuk, hogy szellemi erők vigyáznak ránk és végigterelnek földi utunkon. Tudjuk, hogy a teremtőnk követei, mert vele közvetlenül nem tudunk kommunikálni, ugyanis olyan erősen magas a rezgésszintje, amit nem bírnánk elviselni. Miért fontos a Teremtőnknek és segítőinek, hogy a karmánkat beteljesítsük? S ha nem teljesítjük, megkapjuk újból. Addig-addig kell visszajönnünk, amíg le nem tudunk mondani az anyagi világ hívságairól… vagyis vissza „kell” jutnunk a legtisztább szeretetbe… a legmagasabb rezgésbe, - de miért távolodtunk el? Hogyan lehetséges, hogy minden élő ilyen sokat nyom a latban? Ez a tanulóbolygó, a tanuló és fejlesztő szint, iskola, anyagi szinten…
Miért törődnek velünk? Mert tőlünk is függ az ő fejlődésük, továbblépésük? S ha eljutottunk egy magasabb szintre, mi is feljebb léphetünk? S mi lesz, ha eljutunk a legmagasabb rezgésbe? Kezdődik minden elölről? Újra távolodunk, majd visszatérünk?

Vajon a teremtőnk csak egy, vagy több?
A teremtő erő szintjén egyetlen központi személyiség létezik, és irányít, vagy igazak az ősi mitológiák, ahol több istenséget is ismertek, megneveztek? S mivel egyensúlyban kell lennie mindennek, létezik a pusztító erő is? No, és belőle is csak egy van, vagy több? Vagy a teremtő erő és a pusztító erő együtt alkotnak egységet?
De őket ki teremtette?
Olybá tűnik, hogy a multiverzumban minden alatt és fölött létezik valami, vagy valaki… egészen a végtelenségig és MINDEN nagyon összerendezett, milliméter pontossággal megtervezett, semmit sem bíztak a véletlenre.
Vajon ki kezdte ezt az egész létezést és miért? De ha kezdte valaki, akkor kellett már lennie valakinek és valaminek az előtt is…
Örök körforgás…

Honnan eredünk tehát?

A Teremtés elmélete szerint az első emberpártól, Ádámtól és Évától származunk, mely tényt igazolja, hogy genetikai szempontból egy ősanyától származunk, bár a Biblia sem tagadja, hogy akkoriban másféle emberek is éltek a Földön.
De kik voltak ők? - És kik vagyunk mi? – anyagi szinten.
Különböztünk, vagy volt/van közünk egymáshoz? (ha egyek vagyunk mindennel…)
Belőlük fejlődtünk tovább, vagy velük párhuzamosan éltünk?
Vajon az utódaik még ma is közöttünk élnek?
Ki írta a Bibliát és miért?
S kinek állt szándékában elhallgatni részeket belőle, pláne miért?

Az evolúciós elmélet szerint az élővilág összetétele folyamatosan változik, a fajok folyamatosan átalakulnak, új fajok keletkeznek, mások pedig kihalnak. A változások egy része esetleges, véletlenszerű. Pl. természeti katasztrófák hatására fajok tömegei tűnhetnek el (eljegesedés, felmelegedés, kiszáradás meteorit becsapódás, özönvíz). Az evolúciós változások más része adaptív: a létért való küzdelem során fajok tömege képződhet, pl. egy-egy élőhely újbóli benépesítésekor.

Az idegen civilizációs elméletek szerint ie. 11.000- 450.000 a földön kívüliek egy csoportja, az annuakik, a Földön akkor élő humanoidokat gén manipulálták, hogy gyorsabban fejlődjenek, irányíthatóak legyenek, s hogy rabszolgaként munkára foghassák őket. Mivel a Föld ásványi anyagait, többnyire aranyat bányásztak, kellettek az engedelmes munkások. Bizonyára lehet benne valami, ha még a nevüket is tudjuk…
Ám, ha később képesek voltak esetleg keveredni velük, akkor az azt jelenti, hogy a génállományunk nagyon is hasonló volt az övékéhez, avagy az akkori ember, bár meglehet, a fejlődésnek egy alacsonyabb fokán, de már ember volt, s talán, bár évezredek múlva, de magától is eljutott volna idáig. (Itt még az is felmerül, hogy az akkori ember tudott-e gondolkodni, avagy csak egy ösztönlény volt? S ha az volt, hogyan került belé a tudat? Ki vállalta a szerepet, hogy az legyen, aki?)
Állítások szerint többféle idegen faj is alakított az emberiség formáján… sőt, különböző civilizációk saját népcsoportokat hoztak létre. Az már tény, hogy a Vízözön után hirtelen rohamos fejlődésnek indult az ember, nagyon valószínű, hogy többször is „besegítettek” az idegenek, ráadásul tanították őket. Ezt igazolják a barlangrajzok, kőbe vésett hieroglifák, az előkerült használati tárgyak és az egyéb ősi maradványok.
Az evolúciós elméleteknek valóban ellentmondani látszik, hogy néhány ezer év alatt több százmillió éves fejlődésen ment keresztül az ember. Ráadásul a DNS struktúrája sokkal bonyolultabb, mint illene, ha azt vesszük, hogy létezik evolúció attól az őstől, mely állítólag a majom és az ember közös őse volt. Azon kívül az is irreális, hogy alig 13.000 év alatt egy embertípusból „merő véletlenségből” kialakult néhány radikálisan eltérő faj: fehér, sötétbőrű, kaukázusi, északi, vörös, stb., és akkor még nem beszéltünk az óriási méretű embercsont leletekről… (melyeket még ma is foto shopnak vélnek a rengeteg hamisítás és a nem kellő figyelem, raktározás, megőrzés, vagy a vizsgálat hiánya miatt…)
Azonban az is tény, hogy az antik korokban a legtöbb vezető hosszú nyújtott koponyával rendelkezett, vagy kétszer akkora méretű volt, mint az emberek. S nemcsak testi, hanem szellemi szinten is felette álltak az akkori népeknek, akik ezért isteneknek nevezték őket. Annak megfelelően bántak velük, teljes hódolattal, alázattal és engedelmességgel viseltettek irántuk.
Pl. Ehnaton, Egyiptom uralkodója (i.e.1378-1350) is óriás volt.
Gondoljunk a minden kultúrában fellelhető óriásokról és törpékről szóló mesékre! Nem zörög a haraszt…
A hatujjú óriások, akik közül valószínűleg csak a férfiak jöttek ide, (meglehet keményen dolgozni, kitermelni és maguk alá gyűrni az embert) a földi nőkkel keveredve az évszázadok során eltörpültek. Míg az emberek nőttek, de utódaikon, akik hat ujjal születnek, néha még ma is előbukkan az „eredet”. Még a környezetemben is ismerek egy-két ilyen embert… Ősi legendák szerint eme emberekből tudósok, sámánok, mágusok lettek…
Ha a régészeti leleteket kutatjuk, óhatatlanul eljutunk a piramisokhoz is, az embereket évezredek óta foglalkoztatják rejtélyeik, melyekről mára kiderült, hogy nem (csak) sírkamraként szolgálnak, hanem üzennek az őket követő civilizációknak, vagy éppen spirituális fejlődés helyszíneként működtek (lásd Szakkara). Dióhéjban annyit, hogy milliméter pontos gonddal megtervezett építmények, melyeket még ma sem tudnánk ilyen precízen megépíteni, ráadásul ellenállnak mindenféle földrengésnek, egyszóval az idő vasfogának. Jelzik a tavaszi napfordulót, tökéletes az elhelyezkedésük, csillagképet formálnak. Valamint a Földet átívelő teljes hosszban különböző szakrális helyeken különös üzenetek helyezkednek el, mintha valaki direkt így szerette volna (Húsvét szigetek, Gíza, Stonehenge, Machu Pichu, stb.)
Nem beszélve a Szfinxről, mely pontosan megmutatja, hogy a Föld 26.000 éves ciklusában merre járunk éppen, jelzi az elhelyezkedését. A Szfinx maga is egy külön rejtély, melynek a fülében lévő kamrában állítólag olyan iratokat lelhetünk, melyek az emberiség múltjáról rejtegetnek ismereteket, hogyha előkerülnének, alapjaiban rengene meg minden eddigi elméletünk.
Néhányan egyetértenek a feltevéssel, miszerint az emberiség a Szíriusz csillagrendszeréből származik. Érdekes, hogy az afrikai dogonok állítólag őseiktől örökítik át ezt a tudást utódaikra, melyet az istenek tanítottak meg nekik még az ókorban. Az istenek, akik keverékek, űrhajóval érkeztek, hogy tanítsák a dogonokat. Akik még ma sem jutottak el a mai civilizált ember szellemi szintjére, nincsenek csillagvizsgálóik, mégis tökéletes pontossággal firkálják a homokba még a gyermekek is a Szíriuszt és annak bolygóit, valamint az ellipszis alakú röppályát, melybe meglepő pontossággal jelzik a Szíriusz helyét…

Ezek mellett egyre-másra előbukkannak más feltevések is.
Pl.: Egy másfajta idegen civilizációs elmélet szerint a földön kívüliek közöttünk élnek, sőt, odáig elmegy, hogy azt állítja, nemcsak az ember, hanem minden, ami a Földön él, tőlük származik, ők hozták ide. Ráadásul a vezetők most is félig ember, félig hüllő lények, vagyis kékvérűek (a vércseppek megszárítva kékes színt adnak), mert a vérük réz alapú, míg a mienk piros, mert vas alapú, sőt a hétköznapi embereknek 10-15 %-a hüllő, avagy mi is hibridek vagyunk. Ezt a magzati fejlődés kezdetén az anyaméhben kialakuló hüllőformával is alátámasztja, mivel az alap DNS a hüllőktől származik, míg az evolúciós elmélet szerint a magzati életben a fejlődés végigmegy a törzsfejlődésen.
Nahát! Tényleg nem zörög a haraszt… most eszembe jutnak a sárkányokról szóló népmesék, melyben a hétfejű sárkány elrabolja a királylányt… Érdekes…
Mikor megírtam a „Mézeske kalandjai a sárkányokkal” című mesekönyvemet, egyik kiadó kissé morbidnak találta, hogy a sárkányfiú macilányt rabol feleségnek. Miért, ha királylányt rabol el, az természetes?
Ezen elmélet szerint az ember őshazája a Lant (Líra, Lyra) csillagrendszer. A „tiszta vérű” emberi faj valamint a Földön megtalálható emlősállatok származási helye a Lant, vagy más néven a Líra csillagrendszer.
(A Lant csillagképet az i. sz. 2. században élt Klaudiosz Ptolemaiosz görög csillagász már besorolta az akkoriban felfedezett negyvennyolc közé, s ma is számon tartják a a Nemzetközi Csillagászati Unió által elismert nyolcvannyolc csillagkép között.
Legfényesebb csillaga α Lyrae - Vega, az égboltunk egyik szintén legfényesebb csillaga. Az északi féltekén a Líra csillagkép tavasztól őszig látható, míg a déli féltekéről csak a téli hónapokban, az égbolt alján pillanthatjuk meg.)
A hüllők származási helye az Alpha Draconis csillagrendszer, mely Magyarországról egész évben látható. Ők egy tökéletes faj, DNS állományuk évmilliók alatt semmit sem változik.
Ez a két utóbbi elmélet azért is érdekes, mert mint említettem, mindig felfelé tekintünk, a csillagok különös varázslattal hatnak ránk. Talán keressük a csillagunkat?
Itt jön a képbe megint a Gízai Nagy piramis:
A Nagy Piramis a 30° szélességi fokon fekszik (valódi érték: 29°5845”; ez kevesebb, mint 5 km-es eltérést jelent).
Az Egyenlítő és az Északi-sarkpont közötti távolság harmadánál, világ középponti elválasztó vonalán fekszik, ha egy függőleges vonalat húzunk rajta keresztül, a tőle keletre eső földterület pontosan egyenlő lesz a vonaltól nyugatra esővel. A piramisban lévő 4 kürtő („szellőzőjárat”) i. e. 2500 körüli időkben négy olyan csillagra mutattak, amiknek az egyiptomi mitológiában jelentős szerepük volt. A négy nyílás mindegyike a délkör irányába tájolt: kettő északi irányba néz, kettő délnek. A jeles csillagokat abban az időpontban veszik célba, mikor azok átkelnek az égboltot kettészelő észak-déli meridián, vagyis a délkör képzeletbeli vonalán. A Királyné kamrájából induló északi kürtő a Kismedve (Ursa Minor) csillagképhez tartozó Kochab (Beta Ursa Minor) csillag felé, a déli a Nagy Kutya (Canis Major) csillagkép Szíriusz csillaga felé mutatott.
A Király kamrájából induló északi nyílás a Sárkány (Draco) csillagkép legfényesebb csillagára, a Thuban-ra (Alpha Draconis), a déli pedig az Orion öv bal szélső, legfényesebb csillagára, az Al Nitak-ra (Zeta Orionis) nézet.
Nocsak… A Szíriusz az Orion és az Alpha Draconis?
Talán csak nem? Csak nem mindháromnak van valami köze a földi élethez? Márpedig véletlenek nincsenek… mára már tudjuk, hogy a legendáknak bizony van valóságalapjuk.
Nézzünk egy kis mitológiát: A csillagkép a görög mitológia egyik alakjáról, Ladónról, a kígyótestű, százfejű sárkányról kapta a nevét. Ladón a Heszperiszek kertjében őrizte azt a fát, melyen az örök ifjúság és halhatatlanság aranyalmái teremtek (fa és almák?), ráadásul ő őrizte Gaia, a földanya gyermekeit is. Az aranyalmafát Héra kapta nászajándékul Gaiától, amikor férjhez ment Zeuszhoz. A sárkányt Héraklész ölte meg a tizenegyedik munkájával, amikor el kellett hoznia az aranyalmákat a Heszperiszektől. Héra tette fel a sárkányt az égre jutalmul.
Ez ismét több mint érdekes…
A jelenlegi Föld felszínét benépesítő emberek állítólag két faj keverékei, a Líra-i tiszta vérű embereké és Draco-i hüllő sárkányoké.  
Már csak azt nem értem, hogyan tud egy hüllő faj keveredni az emberi fajjal? Vagy ezek emlős hüllők? (bocs.) Na, jó, genetika… no, de a DNS-ük hasonló az emberéhez, vagy megy a nélkül is? Génmanipuláció?
Minden esetre nehéz elhinni, de nem lehetetlen…
Az viszont nagyon érdekes, hogy megpróbáltam pár állat magzati fejlődéséről képeket keresni, és sehol sem találtam semmit, egyelőre… mindenütt az emberi embrió fejlődéséről találunk képeket, melynek a kezdeti stádiumában valóban felismerhető a hüllőforma, még a kopoltyú és farok is látszik… (ami ugye egy állatnál nem meglepő…)

Ezen kívül több könyv is napvilágot látott ebben a témában, hiszen tényleg mind az eredetünket keressük. Talán éppen belénk kódolták ezt is? Az Univerzumban semmi sincs véletlen, minden gondosan és pontosan megtervezett…
Valahol érezzük, hogy tudnunk kellene, hogy nem olyan egyszerű?
Egyik ilyen könyvben egy pszichológusnő írja le a hétéves kisfiúval készült riportját. Megdöbbentő dolgokat olvashatunk benne. A kisfiú pontosan emlékszik arra, szellemi szinten ki ő valójában, és olybá tűnik, az „idegenek” rajta keresztül akarnak üzenni nekünk.
Még napestig sorolhatnám a témában megjelent műveket, de eredetünkre egyikben sem kapunk „igazi” választ. Talán majd távozáskor minden megvilágosodik, akkor rájövünk, honnan származunk és miért?
Nézzük, mit vettünk át „teremtőinktől”?
Nincs új a nap alatt…

Büntetőbolygó?
Hallottunk már a büntetőbolygó elméletről is, mely szerint ide száműztek minket, hogy tanuljunk, javuljunk.
S ebben is lehet valami, gondoljunk csak Ausztráliára… mi is megtettük…

Rabszolgatartás?
Az idegen civilizáció elmélete szerint rabszolgának akarták az embert, illetve azért hozták létre, hogy őket szolgálják, de hiszen ez is a vérünkben van… az emberek a fejletlenebb létformákat mindig is uralmuk alá hajtották, s ezen mit sem változtattak az eltelt évezredek…

Génmanipuláció?
Igen, ez sem áll távol tőlünk. A „fejletlenebb” létformákat mi is manipuláljuk, kísérletezünk velük.
Pl. egerek, patkányok, tengerimalacok, kutyák, macskák, majmok… s csak félve jegyzem meg, az ember is…
Itt megint eszembe jutnak az ősi mitológiák, melyekben különböző szörnyekről olvashatunk, meglehet nagyon is igaz történeteket: Minotaurus, sellők, kentaurok… avagy az idegenek, a teremtőink kísérleteztek a fajok keverésével, hogy létrehozzák a célnak legmegfelelőbbet?

Klónozás?
Dolly bárány… - és mi az, amit még nem tudnunk?

Szervkereskedelem, szervátültetés, szervek kifejlesztése őssejtekből…

Nos, tehát „vérünkben” van mindez…
Ha ők teremtettek minket, „örököltük” tőlük ezt – is…

Az idegenekről pedig bármennyire is állítjuk, hogy idegenek, nem azok, legalábbis számunkra nem. Nagyon is rokon lelkek lehetnek, hisz rájuk hasonlítunk, ha ők formáltak minket, saját képükre alakítottak.

S a teremtett lényt aztán útjára bocsátják, ha már önállóan is képes reprodukálni önmagát…
Azután szép lassan továbbfejlődött és túlnőtt azon, amiért létrehozták?
A rabszolgák felszabadultak…
Túlnőttek azon, amiért létrehozták őket… vagy eleve ez volt a cél?
S gondolataik irányításával teremtőkké váltak… vagy mindig is azok voltak?

Vajon melyik elmélet igaz?
Vagy ebből is egy kicsi, abból is egy kicsi?

Az bizonyos, hogy egy magasabb intelligencia tervezte lét a miénk (is)…
Eddigi ismereteink szerint a megtestesült lélek egyedül azon a planétán képes életben maradni, amelyikre leszületik, anyagi formája az ottani életkörülményekhez alkalmazkodik.
Akkor mi hogyan kerültünk ide?
Tényleg úgy telepítettek ide minket, mert például a klíma és a körülmények hasonlóak voltak, alkalmasnak tűntek az itteni élethez? Mégsem bírjuk teljesen, mert ugye ruhátlanul a szabadban nem lennénk képesek túlélni?
Avagy itt éltünk eredetileg, de beavatkoztak a genomba és attól váltunk érzékenyebbé?
Tehát nem véletlenül vagyunk itt, mi, emberek… akár ide telepítettek, akár eleve itt születtünk, csak a génmanipuláció miatt érzékennyé váltunk, már mindegy is, ezen nem lehet változtatni, el kell fogadni, itt vagyunk…
S ha már itt élünk, kihasználjuk, tanulunk, fejlődünk, igyekszünk jobbá válni.
Vagyis bőven van dolgunk…
Már csak azt nem értem, hogy mennyire múlik mindez a szabad akaratunktól?
Eddigi kutatásaim ui. arra tereltek, hogy a földi létet magunk választjuk, persze minden egyenes következménye a régi tetteinknek. Avagy a karma…

Földünk sohasem volt kihalt, úgy tűnik eleve úgy született, teremtették, hogy alkalmas legyen az életre. Eddig legalább tizenkét hozzánk hasonló, ha nem fejlettebb civilizációról tudunk, de ez nem zárja ki, hogy jóval több is volt, van, lesz. Meglehet, még mindig itt vannak az előzőek, akik már annyival fejlettebbek nálunk, hogy még nem értenénk meg egymást, ezért nem tudunk velük kommunikálni. Vagy mégis? Mi van, ha valóban köztünk élnek, és észre sem vesszük őket, mert annyira hasonlóak vagyunk? Már csak az a kérdés, hogy ők tudják-e magukról, kicsodák?
Elképzelhető, hogy az a cél, hogy a rezgésszintünk egyre emelkedjen, de a fejlettebbeké már annyira magas, hogy egy felettünk lévő dimenzióban élnek itt és most. A párhuzamos univerzumok elmélete szerint ez sem kizárt…

Vicces lenne ismerni az élet végtelen láncolatát egészen az egysejtűektől a mostani formánkig. Márpedig, ha itt és most létezünk, akkor az egész láncolaton végig kellett mennünk, életben kellett maradnunk ahhoz, hogy ezt a kérdést feszegethessük…


Brátán Erzsébet 




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes