Az embert mindig
érdekelte valódi eredete, folyton feltette a kérdést:
Honnan
származunk, hogyan és miért születtünk?
Miért élünk?
Mi célja az
életnek általában, és mi egyénenként?
Biztosan
mindenkinek van küldetése? S ha igen, ebben ki dönt?
Miért éppen a
Föld bolygón élünk?
Tényleg egy
felsőbb erő teremtett bennünket? S ha igen, ki az?
Mit jelent, hogy
Isten egy szikrája bennünk van, s mi magunk is teremtők vagyunk? Valóban a
saját képére formált minket?
Ki az Isten?
S mikor kapunk
eme kérdéseinkre választ?
Nos, bármi
felmerül ezzel kapcsolatban, egyre több kérdés halmozódik fel, amire nem
találjuk a választ…
Mióta az
”eszünket tudjuk”, ez foglalkoztat minden embert, még azt is, aki nem vallja
be, de életében legalább egyszer biztosan felmerült benne is a kérdés, csak
miután nem talált rá kielégítő választ, jobbnak látta szőnyeg alá söpörni.
Vicces lenne
ismerni az élet végtelen láncolatát egészen az egysejtűektől a mostani
formánkig. Márpedig, ha itt és most létezünk, akkor az egész láncolaton végig
kellett mennünk, őseinknek életben kellett maradniuk ahhoz, hogy ezt a kérdést
feszegethessük. Bennem már gyermekkoromban felmerült az eziránti igény…
S fejlődés
közben persze egyre tudatosabbá válunk, mert az ember mindent TUDNI akart és
akar folyamatosan, a tudás iránti igény, a tanulási vágy belénk kódolt… akár a
fejlődés.
Ezért kutatunk,
ásunk, fúrunk, nyomulunk állandóan előre, hogy minél többet és többet
megtudjunk. Valahol ugyanis érezzük, hogy minden tudás a miénk, csak éppen itt,
emberi mivoltunkban valamennyit a feledés fátyla borít…
Éva is ezért
szakított almát a tudás fájáról…
De nézzük a
jelenlegi embert…
Az évmilliók
során életünk eredetére rengeteg elmélet született, s minden kornak megvolt az
adott tézise, melyet megtanítottak utódaiknak. Persze a maga módján mindegyik
logikusnak tűnt mindaddig, amíg egyszer csak sántítani nem kezdett, mert
felsejlettek újabb tételek, másféle ismeretek is előbukkantak.
Sokáig tartotta
magát a teremtés, majd később vele együtt az evolúció elmélete is, s még ma is
tartja, bár ismét előtérbe került a teremtés elmélete, hisz minden olyannyira
passzol egymáshoz, hogy azt egy igen erősen fejlett tudatnak kellett így
rendeznie, nem lehet véletlenszerű…
Sokan állítják,
hogy nem a Földön születtünk, de ez a Föld a végzetünk. Ezt alátámasztani
látszik, hogy a földi klímát mezítelenül nem bírjuk elviselni, már egészen a
kezdetektől fogva valamiféle állatbőrökbe, később ruhákba burkoljuk a
testünket. Sem a téli hideget, sem a nyári forróságot nem tűrjük el ruhátlanul.
S lám, a barlanglakás után mennyi építményt hoztunk létre, hogy elbújjunk a
néha zordnak megélt klíma elől.
Tehát valamikor
valaki/k idetelepítette/telepítették az embert?
Miért?
Vajon melyik
hipotézis áll közelebb a valósághoz?
Az ember
szívesen merül el az éjszakai égbolt csodálatos mélységeiben, olyankor
gondolatai szárnyán idő utazik a végtelen időtlenségbe, a semmibe/mindenbe.
Valahol keresi a saját csillagát, és meg van róla győződve, hogy van… Akkor
döbben rá, hogy picinyke léte talán még egyetlen porszemet sem jelent a
hatalmas és végtelen világegyetemhez képest. S ha emberi elménk egyáltalán el
tudja képzelni, mennyire határtalan az egész multiverzum, hát nehéz elhinni,
hogy csekélységünk is hat, kihat rá, sőt mindenre. Vagyis minden mindennel
összefügg, és egy ember léte, tettei, gondolatai is hatást gyakorolnak a
világmindenségre, sőt, még az is, ha egy pillangó meglebbenti leheletnyi
szárnyait. Ezt nevezzük pillangóhatásnak…
Pedig már
tudjuk, egy felsőbb energiaszinten mind egyek vagyunk, az Egy csodálatos és
végtelen megnyilvánulásai. (de mindig az a kérdés, hogyan lehetséges? – mert
emberi aggyal elég nehéz felfogni ezt a végtelen határtalanságot és egységet)
Bármi történik,
felfelé tekintünk, onnan várjuk a megoldást. Tudjuk, van ott valami, sőt,
inkább valaki, aki hatalmasabb, értelmesebb nálunk, szellemileg,
rezgésszintileg is felettünk áll, de kapcsolódunk hozzá, mert segít, ha kérjük,
azaz feltételek nélkül elfogad, szeret minket.
Ezt meg is
tapasztaljuk…
Ki lehet ő?
Isten?
Egy szellemi
erő, energia?
Minden esetre
személyiséget tulajdonítunk neki, mert érezzük, hogy így van, hisz mi magunk is
egységünk ellenére külön-külön személyiségek vagyunk.
Mi a helyzet az
őrangyalokkal? Tudjuk, hogy szellemi erők vigyáznak ránk és végigterelnek földi
utunkon. Tudjuk, hogy a teremtőnk követei, mert vele közvetlenül nem tudunk
kommunikálni, ugyanis olyan erősen magas a rezgésszintje, amit nem bírnánk
elviselni. Miért fontos a Teremtőnknek és segítőinek, hogy a karmánkat
beteljesítsük? S ha nem teljesítjük, megkapjuk újból. Addig-addig kell
visszajönnünk, amíg le nem tudunk mondani az anyagi világ hívságairól… vagyis
vissza „kell” jutnunk a legtisztább szeretetbe… a legmagasabb rezgésbe, - de
miért távolodtunk el? Hogyan lehetséges, hogy minden élő ilyen sokat nyom a latban?
Ez a tanulóbolygó, a tanuló és fejlesztő szint, iskola, anyagi szinten…
Miért törődnek
velünk? Mert tőlünk is függ az ő fejlődésük, továbblépésük? S ha eljutottunk
egy magasabb szintre, mi is feljebb léphetünk? S mi lesz, ha eljutunk a
legmagasabb rezgésbe? Kezdődik minden elölről? Újra távolodunk, majd
visszatérünk?
Vajon a
teremtőnk csak egy, vagy több?
A teremtő erő
szintjén egyetlen központi személyiség létezik, és irányít, vagy igazak az ősi
mitológiák, ahol több istenséget is ismertek, megneveztek? S mivel egyensúlyban
kell lennie mindennek, létezik a pusztító erő is? No, és belőle is csak egy
van, vagy több? Vagy a teremtő erő és a pusztító erő együtt alkotnak egységet?
De őket ki
teremtette?
Olybá tűnik,
hogy a multiverzumban minden alatt és fölött létezik valami, vagy valaki…
egészen a végtelenségig és MINDEN nagyon összerendezett, milliméter
pontossággal megtervezett, semmit sem bíztak a véletlenre.
Vajon ki kezdte
ezt az egész létezést és miért? De ha kezdte valaki, akkor kellett már lennie
valakinek és valaminek az előtt is…
Örök körforgás…
Honnan eredünk
tehát?
A Teremtés
elmélete szerint az első emberpártól, Ádámtól és Évától származunk, mely
tényt igazolja, hogy genetikai szempontból egy ősanyától származunk, bár a
Biblia sem tagadja, hogy akkoriban másféle emberek is éltek a Földön.
De kik voltak
ők? - És kik vagyunk mi? – anyagi szinten.
Különböztünk,
vagy volt/van közünk egymáshoz? (ha egyek vagyunk mindennel…)
Belőlük
fejlődtünk tovább, vagy velük párhuzamosan éltünk?
Vajon az utódaik
még ma is közöttünk élnek?
Ki írta a
Bibliát és miért?
S kinek állt
szándékában elhallgatni részeket belőle, pláne miért?
Az evolúciós
elmélet szerint az élővilág összetétele folyamatosan változik, a fajok
folyamatosan átalakulnak, új fajok keletkeznek, mások pedig kihalnak. A
változások egy része esetleges, véletlenszerű. Pl. természeti katasztrófák
hatására fajok tömegei tűnhetnek el (eljegesedés, felmelegedés, kiszáradás
meteorit becsapódás, özönvíz). Az evolúciós változások más része adaptív: a
létért való küzdelem során fajok tömege képződhet, pl. egy-egy élőhely újbóli
benépesítésekor.
Az idegen
civilizációs elméletek szerint ie. 11.000- 450.000 a földön kívüliek egy
csoportja, az annuakik, a Földön akkor élő humanoidokat gén manipulálták, hogy
gyorsabban fejlődjenek, irányíthatóak legyenek, s hogy rabszolgaként munkára
foghassák őket. Mivel a Föld ásványi anyagait, többnyire aranyat bányásztak,
kellettek az engedelmes munkások. Bizonyára lehet benne valami, ha még a
nevüket is tudjuk…
Ám, ha később
képesek voltak esetleg keveredni velük, akkor az azt jelenti, hogy a
génállományunk nagyon is hasonló volt az övékéhez, avagy az akkori ember, bár
meglehet, a fejlődésnek egy alacsonyabb fokán, de már ember volt, s talán, bár
évezredek múlva, de magától is eljutott volna idáig. (Itt még az is felmerül,
hogy az akkori ember tudott-e gondolkodni, avagy csak egy ösztönlény volt? S ha
az volt, hogyan került belé a tudat? Ki vállalta a szerepet, hogy az legyen,
aki?)
Állítások
szerint többféle idegen faj is alakított az emberiség formáján… sőt, különböző
civilizációk saját népcsoportokat hoztak létre. Az már tény, hogy a Vízözön
után hirtelen rohamos fejlődésnek indult az ember, nagyon valószínű, hogy
többször is „besegítettek” az idegenek, ráadásul tanították őket. Ezt igazolják
a barlangrajzok, kőbe vésett hieroglifák, az előkerült használati tárgyak és az
egyéb ősi maradványok.
Az evolúciós
elméleteknek valóban ellentmondani látszik, hogy néhány ezer év alatt több
százmillió éves fejlődésen ment keresztül az ember. Ráadásul a DNS struktúrája
sokkal bonyolultabb, mint illene, ha azt vesszük, hogy létezik evolúció attól
az őstől, mely állítólag a majom és az ember közös őse volt. Azon kívül az is
irreális, hogy alig 13.000 év alatt egy embertípusból „merő véletlenségből”
kialakult néhány radikálisan eltérő faj: fehér, sötétbőrű, kaukázusi, északi,
vörös, stb., és akkor még nem beszéltünk az óriási méretű embercsont
leletekről… (melyeket még ma is foto shopnak vélnek a rengeteg hamisítás és a
nem kellő figyelem, raktározás, megőrzés, vagy a vizsgálat hiánya miatt…)
Azonban az is
tény, hogy az antik korokban a legtöbb vezető hosszú nyújtott koponyával
rendelkezett, vagy kétszer akkora méretű volt, mint az emberek. S nemcsak
testi, hanem szellemi szinten is felette álltak az akkori népeknek, akik ezért
isteneknek nevezték őket. Annak megfelelően bántak velük, teljes hódolattal,
alázattal és engedelmességgel viseltettek irántuk.
Pl. Ehnaton,
Egyiptom uralkodója (i.e.1378-1350) is óriás volt.
Gondoljunk a
minden kultúrában fellelhető óriásokról és törpékről szóló mesékre! Nem zörög a
haraszt…
A hatujjú
óriások, akik közül valószínűleg csak a férfiak jöttek ide, (meglehet keményen
dolgozni, kitermelni és maguk alá gyűrni az embert) a földi nőkkel keveredve az
évszázadok során eltörpültek. Míg az emberek nőttek, de utódaikon, akik hat
ujjal születnek, néha még ma is előbukkan az „eredet”. Még a környezetemben is
ismerek egy-két ilyen embert… Ősi legendák szerint eme emberekből tudósok,
sámánok, mágusok lettek…
Ha a régészeti
leleteket kutatjuk, óhatatlanul eljutunk a piramisokhoz is, az embereket
évezredek óta foglalkoztatják rejtélyeik, melyekről mára kiderült, hogy nem
(csak) sírkamraként szolgálnak, hanem üzennek az őket követő civilizációknak,
vagy éppen spirituális fejlődés helyszíneként működtek (lásd Szakkara).
Dióhéjban annyit, hogy milliméter pontos gonddal megtervezett építmények,
melyeket még ma sem tudnánk ilyen precízen megépíteni, ráadásul ellenállnak
mindenféle földrengésnek, egyszóval az idő vasfogának. Jelzik a tavaszi
napfordulót, tökéletes az elhelyezkedésük, csillagképet formálnak. Valamint a
Földet átívelő teljes hosszban különböző szakrális helyeken különös üzenetek
helyezkednek el, mintha valaki direkt így szerette volna (Húsvét szigetek,
Gíza, Stonehenge, Machu Pichu, stb.)
Nem beszélve a
Szfinxről, mely pontosan megmutatja, hogy a Föld 26.000 éves ciklusában merre
járunk éppen, jelzi az elhelyezkedését. A Szfinx maga is egy külön rejtély,
melynek a fülében lévő kamrában állítólag olyan iratokat lelhetünk, melyek az
emberiség múltjáról rejtegetnek ismereteket, hogyha előkerülnének, alapjaiban
rengene meg minden eddigi elméletünk.
Néhányan
egyetértenek a feltevéssel, miszerint az emberiség a Szíriusz
csillagrendszeréből származik. Érdekes, hogy az afrikai dogonok állítólag
őseiktől örökítik át ezt a tudást utódaikra, melyet az istenek tanítottak meg
nekik még az ókorban. Az istenek, akik keverékek, űrhajóval érkeztek, hogy
tanítsák a dogonokat. Akik még ma sem jutottak el a mai civilizált ember
szellemi szintjére, nincsenek csillagvizsgálóik, mégis tökéletes pontossággal
firkálják a homokba még a gyermekek is a Szíriuszt és annak bolygóit, valamint
az ellipszis alakú röppályát, melybe meglepő pontossággal jelzik a Szíriusz
helyét…
Ezek mellett
egyre-másra előbukkannak más feltevések is.
Pl.: Egy
másfajta idegen civilizációs elmélet szerint a földön kívüliek közöttünk élnek,
sőt, odáig elmegy, hogy azt állítja, nemcsak az ember, hanem minden, ami a
Földön él, tőlük származik, ők hozták ide. Ráadásul a vezetők most is félig
ember, félig hüllő lények, vagyis kékvérűek (a vércseppek megszárítva kékes
színt adnak), mert a vérük réz alapú, míg a mienk piros, mert vas alapú, sőt a
hétköznapi embereknek 10-15 %-a hüllő, avagy mi is hibridek vagyunk. Ezt a
magzati fejlődés kezdetén az anyaméhben kialakuló hüllőformával is
alátámasztja, mivel az alap DNS a hüllőktől származik, míg az evolúciós elmélet
szerint a magzati életben a fejlődés végigmegy a törzsfejlődésen.
Nahát! Tényleg
nem zörög a haraszt… most eszembe jutnak a sárkányokról szóló népmesék, melyben
a hétfejű sárkány elrabolja a királylányt… Érdekes…
Mikor megírtam a
„Mézeske kalandjai a sárkányokkal” című mesekönyvemet, egyik kiadó kissé
morbidnak találta, hogy a sárkányfiú macilányt rabol feleségnek. Miért, ha
királylányt rabol el, az természetes?
Ezen elmélet
szerint az ember őshazája a Lant (Líra, Lyra) csillagrendszer. A „tiszta vérű”
emberi faj valamint a Földön megtalálható emlősállatok származási helye a Lant,
vagy más néven a Líra csillagrendszer.
(A Lant
csillagképet az i. sz. 2. században élt Klaudiosz Ptolemaiosz görög csillagász
már besorolta az akkoriban felfedezett negyvennyolc közé, s ma is számon
tartják a a Nemzetközi Csillagászati Unió által elismert nyolcvannyolc
csillagkép között.
Legfényesebb
csillaga α Lyrae - Vega, az égboltunk egyik szintén legfényesebb
csillaga. Az északi féltekén a Líra csillagkép tavasztól őszig látható, míg a
déli féltekéről csak a téli hónapokban, az égbolt alján pillanthatjuk meg.)
A hüllők
származási helye az Alpha Draconis csillagrendszer, mely Magyarországról egész
évben látható. Ők egy tökéletes faj, DNS állományuk évmilliók alatt semmit sem
változik.
Ez a két utóbbi
elmélet azért is érdekes, mert mint említettem, mindig felfelé tekintünk, a
csillagok különös varázslattal hatnak ránk. Talán keressük a csillagunkat?
Itt jön a képbe
megint a Gízai Nagy piramis:
A Nagy Piramis a
30° szélességi fokon fekszik (valódi érték: 29°5845”; ez kevesebb, mint 5 km-es
eltérést jelent).
Az Egyenlítő és
az Északi-sarkpont közötti távolság harmadánál, világ középponti elválasztó
vonalán fekszik, ha egy függőleges vonalat húzunk rajta keresztül, a tőle
keletre eső földterület pontosan egyenlő lesz a vonaltól nyugatra esővel. A
piramisban lévő 4 kürtő („szellőzőjárat”) i. e. 2500 körüli időkben négy olyan
csillagra mutattak, amiknek az egyiptomi mitológiában jelentős szerepük volt. A
négy nyílás mindegyike a délkör irányába tájolt: kettő északi irányba néz,
kettő délnek. A jeles csillagokat abban az időpontban veszik célba, mikor azok
átkelnek az égboltot kettészelő észak-déli meridián, vagyis a délkör
képzeletbeli vonalán. A Királyné kamrájából induló északi kürtő a Kismedve
(Ursa Minor) csillagképhez tartozó Kochab (Beta Ursa Minor) csillag felé, a
déli a Nagy Kutya (Canis Major) csillagkép Szíriusz csillaga felé mutatott.
A Király
kamrájából induló északi nyílás a Sárkány (Draco) csillagkép legfényesebb
csillagára, a Thuban-ra (Alpha Draconis), a déli pedig az Orion öv bal szélső,
legfényesebb csillagára, az Al Nitak-ra (Zeta Orionis) nézet.
Nocsak… A
Szíriusz az Orion és az Alpha Draconis?
Talán csak nem?
Csak nem mindháromnak van valami köze a földi élethez? Márpedig véletlenek
nincsenek… mára már tudjuk, hogy a legendáknak bizony van valóságalapjuk.
Nézzünk egy kis
mitológiát: A csillagkép a görög mitológia egyik alakjáról, Ladónról, a
kígyótestű, százfejű sárkányról kapta a nevét. Ladón a Heszperiszek kertjében
őrizte azt a fát, melyen az örök ifjúság és halhatatlanság aranyalmái teremtek
(fa és almák?), ráadásul ő őrizte Gaia, a földanya gyermekeit is. Az
aranyalmafát Héra kapta nászajándékul Gaiától, amikor férjhez ment Zeuszhoz. A
sárkányt Héraklész ölte meg a tizenegyedik munkájával, amikor el kellett hoznia
az aranyalmákat a Heszperiszektől. Héra tette fel a sárkányt az égre jutalmul.
Ez ismét több
mint érdekes…
A jelenlegi Föld
felszínét benépesítő emberek állítólag két faj keverékei, a Líra-i tiszta vérű
embereké és Draco-i hüllő sárkányoké.
Már csak azt nem
értem, hogyan tud egy hüllő faj keveredni az emberi fajjal? Vagy ezek emlős
hüllők? (bocs.) Na, jó, genetika… no, de a DNS-ük hasonló az emberéhez, vagy
megy a nélkül is? Génmanipuláció?
Minden esetre
nehéz elhinni, de nem lehetetlen…
Az viszont
nagyon érdekes, hogy megpróbáltam pár állat magzati fejlődéséről képeket
keresni, és sehol sem találtam semmit, egyelőre… mindenütt az emberi embrió
fejlődéséről találunk képeket, melynek a kezdeti stádiumában valóban felismerhető
a hüllőforma, még a kopoltyú és farok is látszik… (ami ugye egy állatnál nem
meglepő…)
Ezen kívül több
könyv is napvilágot látott ebben a témában, hiszen tényleg mind az eredetünket
keressük. Talán éppen belénk kódolták ezt is? Az Univerzumban semmi sincs
véletlen, minden gondosan és pontosan megtervezett…
Valahol érezzük,
hogy tudnunk kellene, hogy nem olyan egyszerű?
Egyik ilyen
könyvben egy pszichológusnő írja le a hétéves kisfiúval készült riportját.
Megdöbbentő dolgokat olvashatunk benne. A kisfiú pontosan emlékszik arra,
szellemi szinten ki ő valójában, és olybá tűnik, az „idegenek” rajta keresztül
akarnak üzenni nekünk.
Még napestig
sorolhatnám a témában megjelent műveket, de eredetünkre egyikben sem kapunk
„igazi” választ. Talán majd távozáskor minden megvilágosodik, akkor rájövünk,
honnan származunk és miért?
Nézzük, mit
vettünk át „teremtőinktől”?
Nincs új a
nap alatt…
Büntetőbolygó?
Hallottunk már a
büntetőbolygó elméletről is, mely szerint ide száműztek minket, hogy tanuljunk,
javuljunk.
S ebben is lehet
valami, gondoljunk csak Ausztráliára… mi is megtettük…
Rabszolgatartás?
Az idegen
civilizáció elmélete szerint rabszolgának akarták az embert, illetve azért
hozták létre, hogy őket szolgálják, de hiszen ez is a vérünkben van… az emberek
a fejletlenebb létformákat mindig is uralmuk alá hajtották, s ezen mit sem
változtattak az eltelt évezredek…
Génmanipuláció?
Igen, ez sem áll
távol tőlünk. A „fejletlenebb” létformákat mi is manipuláljuk, kísérletezünk
velük.
Pl. egerek,
patkányok, tengerimalacok, kutyák, macskák, majmok… s csak félve jegyzem meg,
az ember is…
Itt megint
eszembe jutnak az ősi mitológiák, melyekben különböző szörnyekről olvashatunk,
meglehet nagyon is igaz történeteket: Minotaurus, sellők, kentaurok… avagy az
idegenek, a teremtőink kísérleteztek a fajok keverésével, hogy létrehozzák a
célnak legmegfelelőbbet?
Klónozás?
Dolly bárány… -
és mi az, amit még nem tudnunk?
Szervkereskedelem,
szervátültetés, szervek kifejlesztése őssejtekből…
Nos, tehát
„vérünkben” van mindez…
Ha ők
teremtettek minket, „örököltük” tőlük ezt – is…
Az idegenekről
pedig bármennyire is állítjuk, hogy idegenek, nem azok, legalábbis számunkra
nem. Nagyon is rokon lelkek lehetnek, hisz rájuk hasonlítunk, ha ők formáltak
minket, saját képükre alakítottak.
S a teremtett
lényt aztán útjára bocsátják, ha már önállóan is képes reprodukálni önmagát…
Azután szép
lassan továbbfejlődött és túlnőtt azon, amiért létrehozták?
A rabszolgák
felszabadultak…
Túlnőttek azon,
amiért létrehozták őket… vagy eleve ez volt a cél?
S gondolataik
irányításával teremtőkké váltak… vagy mindig is azok voltak?
Vajon melyik
elmélet igaz?
Vagy ebből is
egy kicsi, abból is egy kicsi?
Az bizonyos,
hogy egy magasabb intelligencia tervezte lét a miénk (is)…
Eddigi
ismereteink szerint a megtestesült lélek egyedül azon a planétán képes életben
maradni, amelyikre leszületik, anyagi formája az ottani életkörülményekhez
alkalmazkodik.
Akkor mi hogyan
kerültünk ide?
Tényleg úgy
telepítettek ide minket, mert például a klíma és a körülmények hasonlóak
voltak, alkalmasnak tűntek az itteni élethez? Mégsem bírjuk teljesen, mert ugye
ruhátlanul a szabadban nem lennénk képesek túlélni?
Avagy itt éltünk
eredetileg, de beavatkoztak a genomba és attól váltunk érzékenyebbé?
Tehát nem
véletlenül vagyunk itt, mi, emberek… akár ide telepítettek, akár eleve itt
születtünk, csak a génmanipuláció miatt érzékennyé váltunk, már mindegy is,
ezen nem lehet változtatni, el kell fogadni, itt vagyunk…
S ha már itt
élünk, kihasználjuk, tanulunk, fejlődünk, igyekszünk jobbá válni.
Vagyis bőven van
dolgunk…
Már csak azt nem
értem, hogy mennyire múlik mindez a szabad akaratunktól?
Eddigi
kutatásaim ui. arra tereltek, hogy a földi létet magunk választjuk, persze
minden egyenes következménye a régi tetteinknek. Avagy a karma…
Földünk sohasem
volt kihalt, úgy tűnik eleve úgy született, teremtették, hogy alkalmas legyen
az életre. Eddig legalább tizenkét hozzánk hasonló, ha nem fejlettebb
civilizációról tudunk, de ez nem zárja ki, hogy jóval több is volt, van, lesz.
Meglehet, még mindig itt vannak az előzőek, akik már annyival fejlettebbek
nálunk, hogy még nem értenénk meg egymást, ezért nem tudunk velük kommunikálni.
Vagy mégis? Mi van, ha valóban köztünk élnek, és észre sem vesszük őket, mert
annyira hasonlóak vagyunk? Már csak az a kérdés, hogy ők tudják-e magukról,
kicsodák?
Elképzelhető,
hogy az a cél, hogy a rezgésszintünk egyre emelkedjen, de a fejlettebbeké már
annyira magas, hogy egy felettünk lévő dimenzióban élnek itt és most. A
párhuzamos univerzumok elmélete szerint ez sem kizárt…
Vicces lenne
ismerni az élet végtelen láncolatát egészen az egysejtűektől a mostani
formánkig. Márpedig, ha itt és most létezünk, akkor az egész láncolaton végig
kellett mennünk, életben kellett maradnunk ahhoz, hogy ezt a kérdést
feszegethessük…
Brátán Erzsébet
Megjegyzés küldése