ÚJ TARTALMAK

Bojtor Iván - A Szimurg sikolya



Ezt a történetet még gyerekkoromban olvastam. A könyv címére nem emlékszem, ahogy a szerző nevére sem. No, nem azért mert elfelejtettem. Az az igazság, hogy eszembe sem jutott megjegyezni. A könyvet az első húsz, harminc oldal után már nyomasztóan hosszúnak találtam, és mivel hemzsegett az idegen kifejezésektől, olvashatatlannak nyilvánítottam és másnap visszavittem a könyvtárba.
Így most amikor leírom, bízom abban, hogy emlékezetem nem csap be, és lényeges részt nem felejtek ki belőle.
Állítólag a világháború alatt történt, Iránban, hogy egy angol felderítő repülőgépnek, valahol Lurisztán hegyei felett, ki-kihagyott a motorja. A gyakorlott pilóta azonban nem esett pánikba, sikerült a gépet mindaddig a levegőben tartania, míg meglátott egy olyan helyet, melyről úgy gondolta, alkalmas a leszállásra. Földre éréskor a repülő egyik szárnya letörött, és az oldalára borült, de a pilóta sértetlenül mászott ki belőle. Mégis ott halt meg. Azt a kis völgyet, ahol leszállt, minden oldalról, olyan magas sziklafalak határolták, melyen kötél nélkül, nem tudott felmászni.
Holttestére hónapok multán bukkantak rá. Zubbonyzsebében, egy jegyzetfüzetet találtak, melybe ceruzával leveleket írt menyasszonyának és szüleinek. Beszámolt mindenről, a motorhibáról, a leszállásról, a megmászhatatlan sziklafalakról, és arról is, hogy várja, rátaláljanak.
A jegyzetfüzet arról tanúskodik, hogy az éhség és a szomjúság hatására, idővel hallucinációk léptek fel nála, és ő – a könyv szerzőjének megdöbbenésére (valamiféle lélektannal foglalkozó mű lehetett) –, leírta és le is rajzolta azokat.
Amikor állítása szerint, először megpillantotta a völgy fölött köröző madarat, keselyűnek vélte.
Ez persze logikus lett volna – írta. – De hát nem keselyű. Ekkora madár nem is létezhet. Ráadásul kutyapofája van.
A következő bejegyzésben beszámolt arról, hogy a madár leszállt a gépmellé, és hogy egyik kiterjesztett szárnya is nagyobb volt, mint a repülő roncsa. Egy szikla mögé lapulva figyelte, amint egy ideig csőrével a repülőt csapkodta, majd elrepült. Akkor úgy tűnt neki, mintha a madár egyik lába hiányozna.
Hallucinációit valamiért előre vetítette az időben is, mert azt állította, hogy mielőtt a repülő motorja először leállt, egy apró kis madarat látott a géppel szembe repülni. Ez eddig rendben is lenne, de hozzátette: A madárka egyszerre volt apró és hatalmas. Az apró eltűnt a szemem elől, a gigászi nagynak viszont nekiütköztem.
A füzet tanúsága szerint a madár még egyszer megjelent előtte. Egy hajnalon velőtrázó sikoltásra riadt. Igen. Nem vijjogásra, vagy rikoltásra, hanem sikoltásra. Felugrott fekhelyéről és a sziklák közé menekült. Onnan leste, ahogy fent ült a sziklafalon a magasban, és tekintgetett körbe-körbe. Állítólag hiányzó lába helyén ott látta, testébe belenőve, a repülő egyik futóművét, kerekestől.
A madárról három rajzot készített. Az egyiken buldogpofájú volt, a másikon hiányzott az egyik lába, a harmadikon pedig, mint azt írta is, az egyik lába helyén a repülő kereke éktelenkedett.
A vizsgálatot irányító tiszt, megmutatta az egyik rajzot a helybéli hegyivezetőnek, és megkérdezte, hogy az milyen madár lehet?
Az csak rápillantott és nyomban rávágta, hogy Szimurg.
Mikor a következőt mutatta, arra is azt mondta, hogy Szimurg, és a harmadikra is azt felelte, hogy Szimurg.
A tiszt elnevette magát, és mondta, hogy az nem lehet, mert nem is hasonlítanak egymásra.
– De bizony lehet – válaszolta a hegyivezető. – A Szimurg ilyen. Ahányszor csak látjuk, mindig más és más, és mégis, ugyan az madár.
Firdauszi Sáhnaméjában elmondja, hogy „minden madarak közül a Szimurg volt az első, amely megteremtetett”.
A Madarak Királya, Borges műveiben is fel-felbukkan. Általában a XII. századi perzsa misztikus, Farad ad-Din Attár műve A Madarak beszéde kapcsán. A költeményben a madarak találnak egy hatalmas aranytollat. Mikor megtudják, hogy az a Szimurgnak, a Madarak Királyának tolla, elhatározzák, hogy megkeresik. Sok megpróbáltatás után, mely közben a legtöbb elpusztul, harminc madár elér a Szimurg palotájába. Ám ott senkit sem találnak. Végül rádöbbennek, hogy ők maguk, ők maguk harmincan, ők a Szimurg.
Firdauszi Szimurgja, az ősmadár, a madarak összes tulajdonságával rendelkezik, amolyan platóni archetípusnak tűnik. De amelyről a szufi Attár írt, már csak részben az, mert az ő Szimurgja, noha éppúgy rendelkezik a madarak minden tulajdonságával, meghatározott számú, darabból vagy láncszemből kapcsolódott össze, vált eggyé.
Bevallom Borges szűkre szabott ismertetője, adta az ötletet, hogy a régolvasott lurisztáni történetet továbbgondoljam.
Mi van akkor, ha (Én sem szeretem az ilyen kérdéseket, de most kényszerűségből mégis felteszek néhányat.) a titokzatos Szimurg valóban létezik? És, ha az angol pilóta repülőgépe tényleg beleütközött a madárba?
Talán a víziójában megjelenő apró madár, egy a harminc alkotóból? A hatalmas nagyságú pedig maga az egységük, a Szimurg?
Ez megmagyarázza a hallucinációt, melyben egyszerre volt jelen a rész és az egész? Ha az apró madár, amely egyben a Szimurg része is volt, elpusztult akkor megsérült a Madarak Királya is? Ki tudja? Gondoljunk csak arra a rajzra, melyen hiányzik a madár lába.
És ha megsérült, úgy maradhatott? Nem, mert így, fél lábbal, már nem volt a harminc alkotóból álló Szimurg, a Madarak Királya. Hogy újra az lehessen valamivel pótolnia kellett a hiányzó részt, hogy meg legyen az alkotó elemek száma? Lehet, hogy valamilyen megfontolásból, a repülő kerekét választotta?
Most e szükségszerű, de unalmas okoskodás után, visszatérek ahhoz a könyvhöz melyben az eredeti történetet olvastam. A könyvben, a történet leírása után egy csillag állt, amely a lap alján lévő megjegyzésre utalt.
Gyakran, a legfontosabb adatok apró betűvel szedve megbújnak valahol a lap alján egy megjegyzésben. Akkor is így volt. Valahogy így hangzott: A vizsgálat során a gép roncsára száradt vérnyomokból és tollfoszlányokból arra a következtettek, hogy egy madárral ütközhetett. A repülőgép egyik kereke hiányzott. A kerékre sem a leszállás helyszínén, sem pedig a gép feltételezett útvonala mentén, nem találtak rá.



Bojtor Iván


Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes