A költészet dicsérete
A Költészet Napjára
Egyszerű, a gondolatok rövid megfogalmazása, meghatározott formába öntése: vers.
Sorvégek, gondolati tagoltságok összecsengése: rím.
Szép költői álmok ,érzések pillanatok fényképe, s, mint olyan csak megvillan megőrizve a visszahozhatatlant, az elszállót. A vers dalol ott, ahol nem áll helyt a folyami szöveg, a vers fáj, ha kell a költővel, s ha úgy akarja vele nevet. A versnek sikerül legjobban belopóznia mindennapjainkba, velünk lélegzik szerelmes lihegést, elhaló hörgést. Örömöt dalol, ha sorba állnak a rímek. s mint fény színesé festik gondolatainkat. Bár nem egyformán szeretnek a Múzsák, mégis mindenkiben ott él a költő. Tévelygő rímek közt bár, de olykor gondolataink hordozója a vers, szellemi táplálékunk ínyece. Formába szedett szöveg, pillanatkép. Rövidsége, olvasásra hív, s többen kedvelik, mint az epikát, mert a letisztult gondolatok világa tisztán cseng, meztelenül, ritmusa pezseg, dallama ringat: pezsdít a vers.
Ez alkalommal, április 11.-én, nagy költőnk születésnapján illendő mindnyájunknak elolvasni egy verset.
Szász-Fülöp György
A költőhöz
Sorokba zárt szavakban éled ki vágyad,
Múzsához simulva tépdes zokogás olykor,
ha vad rímektől terhes lázongó tollad
versed végeztén, véled álomra bágyad.
Mint született gyermek, sír elevenen
versed, ahogy vért szív tolladból a papír,
s dallamtól pezsgőn időháton percen
szavadból a Parnasszusra írt diadalív,
hogy dicsérjen. Majd, ha jön alkonyat,
lelankad karod, szisszensz holt szerelmet
mikor halántékodon gyér, ősz hajat ringat
metaforába rajzolt megtartó emlékezet
De addig még egyszer hajtsd bal karodra
merengőn fejed, sóhajts legszebb rímed
étkem gyanánt hagyd megtartásomra,
ígérem örökkön szívemben őrzöm versed.
Megjegyzés küldése