József Attilához
A mama folyton mos.
Patyolat lelkemet
szeles udvarok szaga
járja, libazsíros kezemet
beletörülöm néha
álmaimban.
Ideg-sínjeimen
a nyomor vonatai
– halomba dobálva –
féltő anyai szavak.
Alattam sok apró kő
és fölöttem a dörgő ég.
Makacs lelkem sosem
hajlott, hiába próbálták
dühös viharok, most
recsegnek bennem
összetörve reményeim,
elszáradt ágak.
Jönnének bár új szerelmek,
még belekapaszkodnék,
de nálam a sínek
Szárszónál véget érnek.
Ernő ez a vers méltó a Költészet napjához és József Attilához...
VálaszTörlés..tudod ateista vagyok...de van egy sajátos "parancsolat sorom": annak egyik pontja azt mondja:
.."ismerd, érezd, tiszteld, szeresd József Attilát"..
..nos ennek messzemenően eleget teszel :)....
/van ám ami nem tetszik a versben (én már csak ilyen vagyok, kimondom): a libazsíros kéz -bár az is JA-tól származik---és a vége lerontja a szép ünnepélyességet...mert, hogy a "sínen van mint József Attila" közhelyre hajaz...szétrombolja a pátoszt....
bocs
Üdv..és gratula mégegyszer..
enigma