2009. október 12. -én jelent meg a nem túl ismert PIANO MAGIC új albuma Ovations címmel. Ha nem lennék rendszeres látogatója Brendan Perry (ex- Dead Can Dance) hivatalos website -jának, feltehetőleg nem jutott volna el ennek a lemeznek a híre hozzám.
Hogy mi köze van ennek az együttesnek Brendan Perry -hez illetve a Dead Can Dance -hez? Csupán annyi, hogy két szám erejéig vendégszerepel rajta Brendan, illetve a Dead Can Dance -ben szintén megfordult Peter Ulrich is dobol pár számban.
Mi tagadás, az előbb említett együttes zenei hatásai is felfedezhetők a lemezen, de más nagy elődök illetve mai napig aktív zenekarok beugorhatnak egy-egy szám erejéig. És ez nem jelent feltétlenül plagizálást. Nem szégyen olyan nagy nevekkel kapcsolatba hozni a zenei anyagot illetve az éneket, mint Ian Curtis ( a Joy Division néhai énekese) vagy az AND ALSO THE TREES.
Mi tagadás, az előbb említett együttes zenei hatásai is felfedezhetők a lemezen, de más nagy elődök illetve mai napig aktív zenekarok beugorhatnak egy-egy szám erejéig. És ez nem jelent feltétlenül plagizálást. Nem szégyen olyan nagy nevekkel kapcsolatba hozni a zenei anyagot illetve az éneket, mint Ian Curtis ( a Joy Division néhai énekese) vagy az AND ALSO THE TREES.
A 10 számos lemez maga nem túl hosszú: alig több, mint 45 perc. Első hallgatás után is pár szám belopta magát a szívembe.
De menjünk szép sorjában!
De menjünk szép sorjában!
-THE NIGHTMARE GOES ON Az album nyitószáma. Kicsit komor, de Brendan Perry hangja megfelelő aláfestés Brendan nem csak a hangját adja a dalhoz, hanem ütős hangszereken is besegít. -MARCH OF THE ATHEISTS
A kezdeti komorságot egy pillanat alatt feloldó pörgősebb darab. (Az egyik kedvencem a lemezről). Egyszerre idézi meg a COLDPLAY 'Cemeteries of London' című számát valamint a Dead Can Dance -t. Nagyban hozzájárul még az utóbbihoz való hasonlítgatásban az is, hogy feltűnik a yan ching nevű hangszer, melyet Lisa Gerrard előszeretettel használt.
-ON EDGE Az első két szám szöges ellentéte. Az eddigi akusztikus hangszerelés után feszes dobgép zakatolás jellemzi. Nem rossz, de messze nem az album erőssége. -A FOND FAREWELL Ez a dal akár egy Peter Ulrich lemezen is szerepelhetne. Repetatív, hárfát utánzó szintetizátor és az arra épülő egyéb hangszerszólamok. Hangszerelése elég egyszerű, szellős. -THE BLUE HOUR Ez az a dal a lemezen, amiről annyi más előadó ugrott be hirtelen.
A bevezetőben már említett AND ALSO THE TREES korai korszaka az ének miatt, de itt -ott a zene is felsejlik. (Említhetném még Ian Curtis -t is).
A szám egy-egy részletéből bevillant a CURE 1982 -es remekművéről (Pornography) a 'The figurehead' valamint a már oly sokszor felhozott Dead Can Dance 'In power we entrus the love advocated' című örökbecsűje is.
Amihez még tudnám hasonlítani, az a COCTEAU TWINS kilencvenes évek beli hangzása.
E rengeteg hasonlóság ellenére remek szám.
-RECOVERY POSITION E rengeteg hasonlóság ellenére remek szám.
Ismét egy pörgősebb darab. Nálam az album második kedvenckéje. A CRANBERRIES 'Delilah' című számához hasonlítanám.
-LA COBARDIA DE LOS TOREROS Az album egyetlen instrumentális darabja. Dobpergés, yan ching és egyéb effektek. A CAMOUFLAGE egyik 1988 -as kislemezének B-oldalas (szintén instrumentális) számát, a 'Zwischenspiel' -t juttatja eszembe.
-YOU NEVER LOVED THIS CITY Az album második Brendan Perry által énekelt darabja. Szerintem jobb, mint az albumot nyitó szám. A hangszerelés szép: zongora, vonósok, basszusgitár majd a végén beúszó dobok. Szomorkás szerzemény mely itt -ott líraiságában megidézi MORRISSEY és SIOUXSIE SIOUX 1994 -es gyönyörű duettjét, az 'Interlude' -ot.
-THE FAINT HORIZON Egy-egy pillanatra bevillan a NEW ORDER is. Nem rossz szám, de a keverése csapnivalóan sikeredett.
A szám utolsó harmada akart lenni feltehetőleg a 'kiteljesedés' amely azonban elvész a káoszban. Annyi hangszer játszik egyszerre, hogy szinte egyik nyomja el a másikat és így egy sor jó ötlet halt el a gyenge hangzás miatt. Kár érte.
-EXIT Az album zárószáma s egyben a lemez leggyengébb száma. Monoton (programozott) elektromos püttyögésekbe néha bele -belehasít egy -egy gitár. Női hang is feltünik. Ennyi. Akár le is maradhatott volna.
Összességében a lemez nem világot megváltó. Talán túl sok az 'áthallás'...de nem rossz anyag. Sikerült felkelteni az érdeklődésem és elérni, hogy meghallgassam az együttes eddigi életművét. DARLA RECORDS DRL 227-2 (2009.)
Szőke András
Megjegyzés küldése