Báró Mónika versei - Mag-adat; Eurüdiké; Nimfa

Mag-adat

Távlat... Köztünk millió pillanat állhat,
mégis ugyanott jár az idő. A mederben ugyanaz a kő,
csak a víz alakul át: Odaadja magát
a földnek. Vékony szálak őszülnek
keresve a csodát. Fiúban égi párlat cseppjét,
melyből csöppséget teremt. Idő, türelem, rend
érleli bent a magot. Elindít egy új csónakot
az élet vizén. Kristályosodó szén,
melyet fényben fürdet a nap. Ősz sugarak
nyitnak boltív-kaput. Fél alagút fut alatta át;
víz-simogatta kopott kövek. Erekből bontakozik ki az új szövet.
Távlat... Köztünk millió pillanat állhat,
mégis ugyanott jár az idő. A mederben ugyanaz a kő,
csak a víz alakul át...

Eurüdiké

Nyár esti szürkületbe vesző kívánság...
Álom előtti gondolatokba merülve...
Keresi társát a tücsök a fűben...
Feketén betakar az éjjel...
Arcon csókol a szellő...
Szerető csend ölel...
Közeli az erdő...
Illata ringat...
Át a hídon...
Látom...
Álom...
Szem...
Szerelem...
Közeli a kéz...
Tán jönne velem...
Ugyanaz az út ez...
Ugyanaz a kéz...
Régi a szem...
Úgy keres...
Úgy néz...
Illata ringat...
Azon a hídon...
Csalogat az erdő...
Tán csókra bírom...
Indul az éj – fekete lepel...
Nap-bölcsőbe életet lehel...
Hajnali pírban fürdik az arc...
Adom a kezem, ha jönni akarsz...

Nimfa

Magammal találkozni haza megyek

Betontenger helyett újra hegyek

Rögök között szétszórt gyöngyök

Fűszálakon harmatgömbök

Tükröt tartó tavak

Folyton alakuló patak

Szavak csordulnak markomból

Bódító illat árad a lombból

Eső a levegő fűszere

Ruháim dobom a földre le

Cseppek mossák át ízeim

Fehérből nyílnak színeim

Föld issza be a sejteket

Mélyen lel tiszta rejteket

Oszdd meg: