Fülszöveg
A Srímad Bhagavatam a védikus irodalom, India vallásbölcseleti irodalmának 5000 évvel ez előtt keletkezett összefoglalása. A védikus bölcsesség legmélyebb és legbensőségesebb tanításait tartalmazza. Szanszkritból angol nyelvre a XX. században A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada fordította, aki e mű fordítását és magyarázatokkal való ellátását tekintette élete fő feladatának. Azonban mielőtt a feladat végére érhetett volna, sajnos távozott ebből a világból. A Srímad Bhagavatam összesen 12 énekéből nem egészen 10 éneket sikerült lefordítania és magyaráznia. A fordítási munkát halála után tanítványai folytatták, így lett az összeállítás befejezett. Azonban magyar nyelvre ezidáig a Srímad Bhagavatam csak azon részeit fordították át, amiket A.C. Bhaktivedanta Swami fordított.
Jelen fordítás célja az, hogy az ebből fakadó hiányt kiküszöbölje legalább addig, amíg a teljesen kompetens magyar fordításra sor nem kerül.
Az olvasó figyelmét felhívom arra, hogy a fordításban közreadott szövegek tiszta és reális megértéséhez az ezt megelőző kötetekben foglaltak alapos ismerete és megértése szükséges! Ezek nélkül a megértés a szerencsére bízott, avagy maximum szépirodalmi értékű. A Srímad Bhagavatam első kilenc éneke és a befejezetlen X. ének magyar nyelven beszerezhető. Mindazonáltal aSrímad Bhagavatam „Summum Bonum” (X. ének), „Egyetemes történelem” (XI. ének) és „A romlás kora” (XII. ének) című bemutatásra kerülő kötetei rendkívül érdekes és tartalmas olvasmányt nyújthatnak a téma iránt érdeklődőknek.
A fordítás közzététele fejezetről-fejezetre halad.
Dhenuka, az ellenszenves démon
megölése
1. vers
Sukadeva Gosvámi szólt: Amikor az
Úr Ráma és az Úr Krisna, Vrndávanai tartózkodásuk alatt elérte a pauganda kort,
a pásztorok jóváhagyták, hogy magukra vállalják a tehenek felügyeletének
feladatát. Így barátaik társaságában, a két fiú a legkedvezőbb hellyé
változtatta Vrndavana vidékét azáltal, hogy lótuszlábuk lenyomatával jelölték
meg.
2. vers
Így arra vágyva, hogy
kedvteléseiket élvezzék, miközben pásztorfiúk és a mindig vele utazó Úr
Baladeva vették körül, akik dicsőségéről énekeltek, az Úr Mádhava,
megszólaltatta fuvoláját, és megelőzve a vele tartó teheneket Vrndavana
erdejébe lépett, mely teli volt virágokkal és bőséges táplálékkal szolgált az
állatok számára.
3. vers
Az Istenség Legfelsőbb
Személyisége végigtekintett az erdőn, mely bájos méhek, állatok és madarak,
hangjától visszhangzott, és még elbűvölőbbé vált egy tó, mely vizének
tisztasága a nagyszerű lelkek elméjéhez hasonlított, valamint a százszirmú lótuszok
illata által, melyet a levegő hordozott. Mindezt látva, az Úr Krisna úgy
döntött, hogy élvezni fogja a kellemes hely nyújtotta légkört.
4. vers
Az eredeti Úr gyönyörű vörös
szemeivel a méltóságteljes fákra és gyümölcsöktől roskadozó, virágokkal teli
ágaikra tekintett, amelyek mélyen meghajoltak előtte, hogy ágaik végével
megérinthessék lótuszlábát. Így ő szelíd mosolyra fakadt és idősebb testvéréhez
szólt.
5. vers
Az Istenség Legfelsőbb
Személyisége így szólt: Óh, Urak legnagyszerűbbike, csak nézd, hogyan hajtják
meg fejüket ezek a fák lótuszlábad előtt, melyeket a félistenek imádnak. Mind
felkínálják neked gyümölcseiket és virágaikat, annak okán, hogy kiírtság
magukból a tudatlanságot, mely miatt faként születtek meg.
6. vers
Óh, eredeti személyiség, ezeknek
a méheknek nagy szenteknek és a te legemelkedettebb híveidnek kell lenniük,
mivel imádatukkal folyton kísérnek utadon és dicsőségedről énekelnek, mely
által szent helyekké teszik az egész világot. Bár te álruhában jelensz meg
ebben az erdőben, Óh, egyetlen bűntelen, ők mégis visszautasítják, hogy
elhagyjanak téged, imádott Urukat.
7. vers
Óh, egyetlen imádandó, ezek a
pávák önkívületben táncolnak előtted, ezek az őzsuták gyengéd pillantásaikkal
kérlelnek téged, mint ahogyan a gópik is, és ezek a kakukkok védikus imákkal
tisztelegnek előtted. Az erdő egész birodalma a legszerencsésebbek közé
tartozik, és irányodba tanúsított viselkedésük feltétlenül a nagy lelkekéhez
hasonlít, akik egy másik nagy lelket fogadnak otthonukban.
8. vers
Így most ez a föld a
legszerencsésebbé vált, mivel lábaiddal megérintetted füvét és bokrait,
valamint lábujjad körmeivel fáit és kúszónövényeit és mert megáldottad folyóit,
hegyeit, madarait, állatait kegyes pillantásoddal. De mindezeken felül itt
ölelted két karod közé a fiatal pásztorlányokat, megjutalmazva őket sóvárgásukért,
mely olyan, amilyet maga csak a szerencse istennője élvez.
9. vers
Sukadeva Gosvami szólt: Így az Úr
állandóan elégedett volt Vrindavana erdejével és annak lakóival. Az Úr Krisna
barátai kíséretében a Yamuná folyópartján, a Govardhana hegy tövében élvezte a
tehenek és más állatok terelését.
10-12. vers
Időként Vrndavána méhei
megőrültek az eksztázistól, miközben lehunyták szemüket és az Úr Krisnának
kezdtek énekelni, amint végigvonult a pásztorfiúkkal és Baladévával. Mire ő
viszonzásként a méhek énekét imitálta, miközben a barátai, kedvteléseiről
énekeltek. Az Úr Krisnának időként ahhoz támadt kedve, hogy a papagájok
fecsegését, máskor a kakukkok hívogató szavának édes hangját, vagy a hattyúk
turbékolását utánozza. Máskor a pávák táncát utánozta, mellyel nevetésre
fakasztotta barátait. Időnként a mennydörgéshez hasonló hangon, de
szeretetteljesen azokat az állatokat szólította nevén, akik elkóboroltak a
csordától, így bűvölve el a teheneket és a pásztorfiúkat.
13. vers
Néha felkiáltott, hogy a cakora,
a kraunca, a cakrahva, bháradvájas nevű madarak, valamint a pávák hangját
utánozza és időnként rohanni kezdett a kisebb testű állatok nyomában,
kigúnyolva az oroszlánoktól vagy a tigrisektől való félelmüket.
14. vers
Amikor idősebb testvére,
kifáradva a játéktól, le akart feküdni fejét egy pásztorfiú ölébe hajtva, az Úr
Krisna segíteni akart neki a pihenésben azáltal, hogy személyesen kezdte el masszírozni
a lábát és más szolgálatokat végezett neki.
15. vers
Máskor, amint a pásztorfiúk táncoltak
és énekeltek vagy játékosan egymással verekedtek, Krisna és Balaráma, akik
közel álltak egymáshoz, kéz a kézben dicsérték társaik cselekedeteit és közben
nevetgéltek.
16. vers
Máskor az Úr Krisna kifáradva a
verekedéstől, lefeküdt egy fa tövébe, hogy a gallyakból és bimbókból készítette
ágyon jól kipihenje magát, barátai ölét használva párnaként.
17. vers
Néhányan a pásztorfiúk közül,
akik mind nagy lelkek voltak, meg akarták masszírozni lótuszlábát, és mások,
akik mentesek voltak minden bűntől, módszeresen a Legfelsőbb Úrból akartak
élvezetet meríteni.
18. vers
Kedves királyom, más fiúk
elbűvölően énekeltek, kihasználva a megfelelő alkalmat, és szívüket az Úr
szeretete melegítette át.
19. vers
Így a Legfelsőbb Úr, akinek puha
lótuszlábára személyesen a szerencse istennője felügyel, eltitkolva belső
energiája általi csodálatos gazdagságát, úgy viselkedett, mint egy pásztor fia.
Így, mint egy falusi fiú, aki egy másik falu lakója, hajtott végre olyan
mutatványokat, melyek végrehajtására csak Isten képes.
20. vers
Egyszer, néhányan a pásztorfiúk
közül, Sridáma, aki nagyon közeli barátja volt Rámának és Krisnának, valamint
Subala, Stokakrsna és mások, szeretetteljesen a következőket mondták:
21. vers
A pásztorfiúk szóltak: Óh, Ráma,
Ráma, minden bőség teljes egy! Óh, Krsna, a gonosztevők elpusztítója! Nem
messze innen van egy csodálatos erdő, mely tele van csónakokkal és pálmafákkal.
22. vers
Ebben a Tálavana erdőben rengeteg
gyümölcs hullik le a fákról, és eleve rengeteg van már a földön heverve is. De
mindegyik gyümölcsöt a gonosz Dhenuka őrzi.
23. vers
Óh, Ráma, Óh Krisna! Dhenuka egy
nagyon hatalmas démon és állítólag a teste egy hatalmas szamáréhoz hasonlít.
Rengeteg barátja veszi körül, akiknek hasonló alakja van, és akik szintén olyan
hatalmasak, mint ő.
24. vers
Dhenuka élve eszi meg az
embereket, ezért minden ember és állat halálra rémül a gondolattól, hogy a Tála
erdőbe menjen. Óh, ellenség legyőzői, még a madarak is félnek arra repülni.
25. vers
A Támala erdőben édes illatú
gyümölcsök vannak, melyeknek semmi máshoz nem hasonlítható ízük van. Szóval,
kihasználhatnánk a lehetőséget, hogy megszagoljuk a Tála erdőben szétszórtan
heverő gyümölcsök illatát.
26. vers
Óh, Krisna! Kérlek, hozd el
nekünk azokat a gyümölcsöket. Elménket annyira vonzza az az aroma! Kedves
Balaráma, nagyon erősen vágyunk arra, hogy a mieink legyenek azok a gyümölcsök.
Ha úgy gondoljátok, hogy jó ötlet, menjünk el a Tála erdőben.
27. vers
Kedves társaik szavait és
kérlelésüket hallva, Krisna és Balaráma elnevette magát, majd elindultak a
Tálavana erdőbe, a pásztorfiúkkal, barátaikkal körülvéve.
28. vers
Az Úr Balaráma lépett be elsőnek
a Tála erdőbe. Két kezével, mint egy megveszekedett elefánt, elkezdte erősen
rázni a fákat, előidézve, hogy a tála erdő gyümölcsei a földre hulljanak.
29. vers
A hulló gyümölcsök hangját
hallva, a szamár démon, Dhenuka előbújt, hogy támadásba lendüljön, úgy hogy a
föld és a fák is remegtek lépteitől.
30. vers
A hatalmas démon odarohant az Úr
Baladevához és élesen a mellkasára sújtott hátsó lába patáival. Majd hangos
üvöltést hallatva rohangált.
31. vers
Aztán ismét az Úr Balaráma felé mozgott, Óh, király, a
tomboló szamár a hátát fordította az Úr felé. Aztán dühös sikítást hallatva
hátsó lábait az Úr felé lökte.
32. vers
Az Úr Balaráma elkapta Dhenuka patáit, fél kézzel
pörgetni kezdte, majd egy pálmafa tetejére hajította. A heves erő, mellyel a
démon pörgött, véget vetett életének.
33. vers
Az Úr Balaráma Dhenukásura halott testét az erdő
legmagasabb pálmafájára hajította, és amikor a halott démon a pálmafára esett,
a pálmafa rázkódni kezdett. A nagy pálma, mivel törzse is rázkódott, összetört
a démon súlya alatt. A szomszédos fa is rázkódni kezdett, és mivel hozzáért egy
másikhoz, ennek következtében az is elkezdett rázkódni, annak hatására pedig
egy másik is. Eképpen az erdő rengeteg fája kezdett rázkódni, majd mind eltört.
34. vers
Az Úr Balaráma azon kedvtelésének következtében, hogy a
szamár testét az erdő legmagasabb pálmájának tetejére dobta, minden fa rázkódni
kezdett és csapásokat mérve egymásra, egymás ellen fordultak, mintha valami
hatalmas szél tépné meg őket.
35. vers
Kedves Pariksit királyom, az, hogy az Úr Balaráma
megölte Dhenukásura démont egyáltalán nem egy olyan meglepő dolog, tudva, hogy
ő a határtalan Istenség Legfelsőbb Személyisége, az egész univerzum irányítója.
Tekintve, hogy az egész kozmikus megnyilvánulás rajta nyugszik, csakúgy, mint
ahogyan a szövött öltözék a függőlegesen és vízszintesen fűzött fonalakon
alapszik.
36. vers
A többi szamár démon, Dhenukásura közeli barátai,
felbőszültek halálát látva, és rögtön szaladni kezdtek, hogy megtámadják
Krisnát és Balarámát.
37. vers
Óh, király, amint a démonok megtámadták őket, Krisna
és Balaráma könnyedén kapta el őket, egyiket a másik után a lábuknál fogva és
mindegyiket egy pálmafa tetejére hajították.
38. vers
Ezután a földet csodálatos gyümölcsök és halott
démonok halma borította el, melyek összekavarodtak a pálmafák kitört lomjaival.
Szóval a föld úgy festett, mint a felhőkkel tarkított ég.
39. vers
Halván a két testvér nagyszerű hőstettét, a félistenek
és más megtestesült élőlények virágesőt szórtak az égből és zenéjükkel,
valamint imájukkal dicsőítették őket.
40. vers
Az emberek így már úgy érezték, hogy szabadon
visszatérhetnek az erdőbe, ahol Dhenukát megölték, és félelem nélkül enni
kezdték a pálmafák gyümölcseit. Még a tehenek is úgy érezték, hogy most már
szabadon érintkezhetnek az erdő füvével.
41. vers
A lótusszemű Úr Krisna, akinek dicsőségéről a
legjámborabb emberek hallanak és énekelnek, idősebb testvérével, Balarámával
visszatért otthonába, Vrajába. Az úton hazafelé, hűséges követői, a
pásztorfiúk, dicsőségéről énekeltek.
42. vers
Az Úr Krisna haját, a tehenek által felvert por fedte
be és pávatoll, valamint erdei virágok díszítették. Az Úr bájosan csillogott és
csodálatosan mosolygott, valamint fuvoláján játszott, miközben társai
dicsőségét zengték. A gópik mind előjöttek, hogy találkozzanak vele, és
szemeikkel nagyon mohón figyelték őt.
43. vers
A méhecskéhez hasonlatos szemükkel, a nők
Vrindavanában az Úr Mukunda arcának csodálatos mézét itták. Majd megfeledkeztek
a bánattól, amit éreztek, amiatt, hogy egész nap el voltak választva tőle.
Vrndavana fiatal hölgyei mind pillantásukat vetették az Úrra, és pillantásuk
szemérmességgel, vidámsággal és alázatossággal volt teli, és Krisna úgy fogadta
ezeket a pillantásokat, mint a gopik hódolata felajánlásának helyénvaló módját,
majd belépett a pásztorok falujába.
44. vers
Yasodá és Rohiní anya, mindig a legnagyobb szeretettel
vették körül két fiúkat, a legjobb dolgokat ajánlva nekik, viszonzásképpen
vágyaikra, figyelembe véve a megfelelő helyet és időt.
45. vers
Fürdőkkel és masszázzsal könnyítettek az ország utjain
tett séták okozta kimerültség következtében fellépő fáradtságukon. Majd bájos
öltözetekbe öltöztették és transzcendentális virágfüzérrel, valamint illattal
díszítették őket.
46. vers
Miután anyáik gondoskodása által fényűző módon,
ízletes ételeket fogyasztottak és változatos kényeztetésben volt részük, kitűnő
ágyukra feküdtek és boldogan merültek álomba Vraja falujában.
47. vers
Óh, király, a Legfelsőbb Urat, Krisnát elbűvölte
Vrindávana földje, ahol kedvteléseit végrehajtotta. Egyszer, barátai
gyűrűjében, Balaráma nélkül a Yamuná folyó partjára ment.
48. vers
Akkoriban a tehenek és a többi tehénpásztorfiú heves
szenvedést érzett, amit a vakító Nap idézett elő. Szomjúság sújtotta őket, és
beleittak a Yamuná folyó vízébe. De az méregtől volt szennyezett.
49-50. vers
Ahogy megérintették a mérgezett
vizet, az Úr isteni erejének köszönhetően, minden tehén és fiú elvesztette
tudatát. Óh, Kuruk hőse, így látva őket, az Úr Krisnát, minden misztikus
energia mesterének mesterét, elöntötte a részvét hívei iránt, akik nem ismertek
más Urat rajta kívül. Így aztán nektári pillantását vetve rájuk, visszahozta
őket az életbe.
51. vers
Visszanyerve teljes tudatukat, a
tehenek és a fiúk felálltak a víz mellől és nagy meglepődéssel néztek egymásra.
52. vers
Óh, király, a pásztorfiúk,
rájöttek, hogy mérget ittak és meghaltak, és hogy pusztán Govinda kegyes
pillantásának köszönhetően nyerték vissza életüket, és álltak saját maguktól
lábra.
Megjegyzés küldése