„Minden egyes költeménye felér egy kreatív angol leckével, mely a nyelv született ismerőit is próbára teszi” – így képzelhetjük el az EIBF kiemelt szalagcímét, az Edinburgh-i Nemzetközi Könyvfesztivál alkalmából felolvasóestet tartó, s azon új írásait bemutató skót költőnő legújabb kötetével kapcsolatosan. Augusztus végén már tudni lehetett, érkezik az új könyv ősszel.
A Méhek, Carol Ann Duffy első verseskötete azóta, hogy 2009-ben Andrew Motion-t követően kiérdemelte a „Poet Laureate” (udvari költő) címet. Sorrendben közvetlen munkája ez a hat esztendeje napvilágot látott Mámor-gyűjtemény óta (válogatások ugyan jelentek meg, és születtek versek a hercegi mennyegzőre is), de egybefüggően csak a „Rapture” tartalmazta elragadtatott és szenvedélyes történetét leszbikus románca tündöklésének és hattyúdalainak, amivel aztán el is nyerte a 2005-ös TS Eliot-díjat.
A kötet nem érzéketlenül fókuszál. Inkább művészien szerveződik az apró szárnyas rovar, mint szimbólum köré, melyet a borító is fémjelez egy halványkék alapon fénylő méhecskét körülvevő arany lépsejt cella rajzolat megformálásával. A kötet keretes szerkezetét az első- és záró oldalán olvasható, méhekről szóló versek körvonalazzák. Egyébként az olvasó csak elszórtan találkozhat az összeállításban e témával, mint például a Georgikák IV. Könyvének bájos részletében „Virgil méhé”-vel, melyet a szerző a 2009-es koppenhágai Éghajlatváltozási Konferencia alkalmából írt. A méhek – ha áttekintjük az összeállítás valamennyi költeményét – végig a veszélyben lévő természetet személyesítik meg, ahogy a virágok, a pollen és a méz is ilyen megszemélyesülő környezetben vetülnek fel.
A kötet nem érzéketlenül fókuszál. Inkább művészien szerveződik az apró szárnyas rovar, mint szimbólum köré, melyet a borító is fémjelez egy halványkék alapon fénylő méhecskét körülvevő arany lépsejt cella rajzolat megformálásával. A kötet keretes szerkezetét az első- és záró oldalán olvasható, méhekről szóló versek körvonalazzák. Egyébként az olvasó csak elszórtan találkozhat az összeállításban e témával, mint például a Georgikák IV. Könyvének bájos részletében „Virgil méhé”-vel, melyet a szerző a 2009-es koppenhágai Éghajlatváltozási Konferencia alkalmából írt. A méhek – ha áttekintjük az összeállítás valamennyi költeményét – végig a veszélyben lévő természetet személyesítik meg, ahogy a virágok, a pollen és a méz is ilyen megszemélyesülő környezetben vetülnek fel.
Ettől függetlenül számos más – nem egyszer közéleti – téma is előkerül persze. Találhatunk itt egyebek mellett olyan költeményeket, mint a „Last Post” /Utolsó üzenet/, mely az Első Világháború utolsó veteránjainak állít emléket, valamint a „Big Ask” /Nagy kérdés/, ami valójában egy szarkasztikus kérdésfelvetés és egyben felelet Saddam és Irak kapcsán. A szintén e témakörhöz kapcsolható művek más darabjai például a 2009-es cockermouth-i árvízzel, az eltűnt szilfákkal, Dorothy Wordsworth-szel, skóciai vidámságokkal, a Nílussal, a Loch Ness-i Arvon Alapítvánnyal, és a londoni Luke Howarddal foglalkoznak.
Megint más versek röviden újraidéznek klasszikus mítoszokat és legendákat – Echo, Léda, Atlasz, Ahillész –, mások Shakespeare-darabokat magyaráznak.
„Where the bee sucks „Ahol a méh beszív
neonicotinoid insecticides újnikotin-mérgű rovarhalál-osztót
in a cowslip's lie...” kankalin-kehelyben a hazugság...”
/adaptáció/
Duffy verseiben nem ritkán rendez éles kirohanásokat a modern mezőgazdasággal szemben is, mégis – személyességük okán – a legjobbnak, azok a versek hatnak, melyek rákban elhunyt édesanyját gyászolják, vagy melyek életigenlő sorai tinédzser lányáról, Elláról szólnak. Ilyen például az „Életvíz”, mely gyönyörűen idézi meg anyja utolsó, hozzá szóló szavait, s vetíti át a képeket lánya és saját maga kapcsolatára jelenben.
„Water, „Életvíz,
What a mother brings mit egy anya hoz
through darkness still éter-sötét csenden át
to her parched daughter” szomjazó lányának”
/adaptáció/
A fentiek megrendítő, szívhez szóló, jóslat-értékű sorok is lehetnének (ha Kappanyos András rájuk talál és a tőle megszokott érzékkel azokat magyarra fordítja).
Sir Andrew, Duffy címelődje udvari költőként, nem kérelmezte a titulussal járó pozíciót, költői jelenléte mégis lendületesnek, s felmutatott költészete a nagyközönség jogos bámulatára méltónak bizonyult. Írásait pedig sosem irányította tudatosan, személyéhez köthetően a közszereplés irányába. Szavai mindig természetesek és egyszerűek maradtak, a mesterkéltségnek még csak nyomát sem lehetett fellelni munkáiban.
C.A. Duffy egészen más jellegű problémával szembesíthetó. Munkái nem egyszerűen jól kidolgozott szabadversek, inkább tudatosan meghökkentőek avagy mesteri hangulatfokozók. Minden egyes költeménye felér egy kreatív angol leckével, mely a nyelv született ismerőit is próbára teszi. Szinte minden verse kihívást jelent. Meglehet, ez a fajta jellegzetesség teszi rajongóivá az angolszász diákságot, nem beszélve számos európai követőjéről, de szimpatizánsaira lelhetünk még a brit kocsmák, pubok vendégei között is.
Olykor igyekszik bájos és egyben óvatos lenni, vagy ahogy ő fogalmaz: könyörületesen mérsékletes. Ezt a whisky dicséretére írt versében – a Drams /Hörpintések/-ben –, három soros jelmondat hirdeti:
„Barley, water, peat „Árpa, víz és tőzegkocka
weather, landscape, history: idő, tájkép és a múlt:
malted, swallowed neat.” malátástól jól lefut...”
/adaptáció/
Mindemellett azonban számos kritika is éri kimértségét, hisz egy idő után ez már fárasztónak hathat. Rengeteg alliterációt alkalmaz, és nem mindig a legkifinomultabb ízléssel, a legjobb szövegkörnyezetben. Számtalan feleslegesnek tűnő szókombinációba mélyed, udvariassági köröket téve, s ez talán még angolszász szóhasználatban is sokak számára a mesterkéltség egyértelmű jele. Olykor pedig a végletekig nyers, de ezzel már jó párszor szembesülhetett a magyar olvasó, korábbi köteteit lapozva.
Motion és Duffy is olyan emberek – hallomás szerint –, akik látszólag elutasítják a címeres költőséggel járó kiemelt figyelmet, ám Philip Larkin (a költőnő esetére mutatva elődjével szemben) úgy véli, könyveiben kevésbé találhatók olyan részletek, melyek szakmai tekintélyét és emlékezetességét húznák alá: „Carol Ann Duffy-nál túl sok a verbális tánc, és túl kevés a hétköznapian kimondott szó, főképp ettől nem válnak igazán személyessé a versek. Méltán teheti le úgy a könyvet az olvasó, hogy azt gondolja, ha ez költészet és költőiség, akkor túlontúl jelentéktelen ahhoz, hogy művészetnek lehessen nevezni. Bárcsak ne lenne igazunk!”
 |
| Carol Ann Duffy |
Landorhegyi Zoltán
Források:
- „Poet Laureate Gives the English Language a Good Workout”
by David S e x t o n
(London Evening Standard, 22 Sept. 2011);
- „The Bees in Edinburgh”
blog journal by Stephanie G r e e n
(27 Aug. 2011);
- Carol Ann Duffy honlapja
www.carolannduffy.co.uk;
- Carol Ann Duffy
Wikipedia, The Free Encyclopedia;
- „Versvasárnap”- CA Duffy: A világ felesége
Az Irodalmi Centrifuga könyvbemutatója (Arktisz)
Kappanyos András fordításaival (2010. okt. 24.);
- „I am in heaven, I am in hell”
The Observer's review by Kate K e l l a w a y
about the book "Rapture" by CA Duffy
www.guardian.co.uk - 9. Oct. 2005.
Landorhegyi Zoltán
V A L E N T I N - H A Z U D T O L Ó
(– adaptáció Carol Ann Duffy ötlete nyomán, szabadon –)
El innen vöröslő rózsákkal
vagy szín-szatén szívekkel!
Tudod mit csal
kezembe a reggel?
Vörös ez is, ám legyen,
egy hagymát nyújtok elevenen –
nézd csak!
Ez egy hold,
barna
pírba csomagolt
ígéret-ijedelem –
pírba, párba, papírba...
lázasan
meztelen
szerelem,
ha kibontod...
íme
Könnyekbe vakít,
akár egy szerető –
tükörképed – mit
feledő homályú bánatod fest,
ha mar egy érzés,
csípi szemed –
táruló ablakod fényébe
rejtsd hamar!
Tekinteted ne lássa senki más,
ha irigy koldulás marad szavam,
míg arcod és szemed kelti pírból,
párnából, te
lázasan
meztelen
szerelem,
ha kibontlak,
ízlellek...
íme
Őszinte leszek,
nem mint tarot kártya
vagy levélvégi bók
Hagymát adok, rajta hártya,
csókot kézre, nyakra, lábra
Rácsodálkozunk a világra,
mióta mi-kép vagyunk,
két szép pilóta mindig-nyári égen
felhőkből is hagymát hagyunk -
áhítlak,
miért ne?
Fenébe a vöröslő rózsákkal
vagy szín-szatén szívekkel!
Én majd kávét hozok, s Te majd
omlettet sütsz ma reggel
Megjegyzés küldése