ÚJ TARTALMAK

Zoltay Lívia - A szag



Évek óta érezte azt a jellegzetes szagot, valahányszor elment az ajtajuk előtt. Magában öregszagnak hívta, pedig tudta, hogy nem minden idős embernek van ilyen, mégis, valahogy összekapcsolta a két dolgot. Dohos szag, igen, talán így lehetett leginkább körülírni.
A lakás a földszinten volt, garzon. Csak egyszer, vagy kétszer látta belülről. Az öregek hívták többször is, hogy nézzen be hozzájuk, de soha nem volt ideje. És az a fura szag. Azért sem ment be. Az idős házaspár mindkét tagja jóval elmúlt már nyolcvanéves. A férfi hat évig volt hadifogságban, ezt még a szülei mesélték gyerekkorában, mikor folyton kérdezgette őket, mit tudnak az öregekről. A nőről azt mondták, valamikor bölcsődében dolgozott, gondozónőként. Gyerekük nem született. Hogy nem lehetett, vagy nem akartak, senki sem tudta.

Zoltay Lívia - A „tehén”



– Le kéne fogynod! – hallotta a jól ismert szöveget, majd rögtön utána az elmaradhatatlan röhögést. Harminc éve voltak házasok, ebből az első öt év volt jó.  Most, hogy a gyerekek kirepültek, már csak ketten maradtak. Amit eddig, a sok munka és intézni való, no meg a gyerekek miatt legtöbbször elengedett a füle mellett, az most már egyre jobban kezdte zavarni. Nem értette, mit kellene tennie. Felnevelt két gyereket, dolgozott, vezette a háztartást, és kiszolgálta ezt a büdös bunkót. Fogyókúrára már nem maradt ideje, vagy inkább energiája, bár arra azért próbált figyelni, mit és mennyit eszik. Kövérnek nem volt mondható, inkább molettnek, amolyan töltött galamb-formájúnak tűnt, de hát így, ötven fölött már akármit csinál, nem lesz hatvan centis a dereka, mint amikor megismerkedtek. De szép is volt! Nem így beszélt akkor ez az ember! Futott utána, egyszer még a villamosra is felugrott egy szál gyönyörű, vörös rózsával, alig bírt felkapaszkodni a robogó járműre, még meg is tapsolták az utasok, ahogy a rózsával a fogai közt egyensúlyozott, miközben mohó pillantásaival egyre csak őt, Krisztinát kereste. Akkor mondott volna ilyeneket! A szülei nem akarták, hogy hozzámenjen ehhez a tirpákhoz, ahogy nevezték.

Varga Nóra - Korhelyleves



Kinyitotta a szemét és már kiáltott is.
 – Aladár! – inkább erőtlen nyöszörgés volt ez. Egy darabig várt az elsötétített szobában. Kidugta a kezét a jó meleg paplan alól, majd visszahúzta. Többször megismételte a mozdulatot, aztán elunta.  Hogy még mindig nem jött be senki, újra kiáltott.
– Aladár!  Aladár! – kétszer mondta egymás után, és mintha a hangjába is nagyobb erő költözött volna.
Még várt, képzeletében fiatalkori ismerőseinek rég halott arcai villantak fel. Dacos, duzzadó bicepszű, öntudatos tizennyolc, megfontolt, életük delén lévő, családnak élő huszonöt-harminc éveseknek, kik belefásultak a napi robotba és az éjszakai gyereksivításba, vagy éppen ötven felettieknek, akiknek a sörözés és a meccs mellett nincs más gondjuk, csak hogy mikor menjenek nyugdíjba.  Memóriája frissen őrizte a negyven-ötven év előtte eseményeket, míg a jelenről szinte alig vett tudomást.

Nyírfalvi Károly versei - Járkálok magamban; Sírni filmeken; Sok embert láttam; Gyógyulj meg

Járkálok magamban

Rajzolj, rajzolj kincses angyal,
nézd, hogy szikrázik a Nap!
Népesítsd be a falat, az ajtókat!
Járok egyet a ház körül,
megsétáltatom a macskát.
Törd le az összes kilincset.
Ha már elfogyott levegőd, kiálts, 
hozok újabb festéket, ecsetet.

Frideczky Katalin - Az ígéret szép szó...



Félix ígéretes tehetség volt, de ahogy az összes ígéretét, ezt sem váltotta valóra.
Élni fogok! – ígérte harsány bömböléssel, mikor megszületett, ám azon nyomban rábízta az életét az édesanyjára.
Aztán a tanáraira… aztán a feleségeire… aztán a gyerekeire.
– Az életem a tiétek! – Vigyétek!
Na, attól kezdve semmi gondja nem volt. Sétált, és fütyörészett.
Néha ígért ezt-azt, és útnak eresztette az ígéreteket. – Teljesítsetek!
– Nélküled egy lépést se! – felelték az ígéretek, és annyiban maradtak.

Frideczky Katalin: Miserere nobis


Ismerek valakit, aki idestova 60 éves – lassacskán meghalnia kéne már – de még meg sem született. A dolog érdekessége viszont, hogy úgy tesz, mintha élne. Családja, hivatása, vagyona van. Szépen berendezte az életét az anyaméhen belül. Még íróasztala is van.
Gondoltam, ki kéne onnan csalogatni. De hogyan szülessen meg? Hiszen az édesanyja már rég halott.

Szinay Balázs - Szegénység egy gazdag országban



Alapvetés

Mint, ahogy egyetlen társadalmi jelenséget sem érdemes pusztán profán, anyagias szempontok alapján vizsgálni, mert ez csak féligazságokhoz vezet, a szegénység kérdéskörének tárgyalása szintén nem választható le egy-egy ország, nemzet saját szellemkincséhez való viszonyának vizsgálatáról. Minden ország először szellemében, szellemiségében, tartásában szegényedik el s csak aztán az anyagiak terén. Igaz ez Magyarországra is, mely végtelenül szegénynek tűnik, ha az egy főre eső államadóság mértékét vesszük alapul, ugyanakkor páratlanul gazdag, ha nyelvében és hagyományában őrzött szellemkincsére tekintünk. Mint minden más esetben is, Magyarország elszegényedése a mindenkori lakosság saját nemzeti szellemkincséhez való viszonyában keresendő.

Paszternák Éva - Ez is egy társadalmi kérdés


Az ember kíváncsi fajta, csak nyomoz, keres, kutat, és ha nem lennének titkok körülötte, tán maga teremtene maga köré ködöt, csak azért, hogy átlépve azt tudja mondani, nem félek a ködtől.
A művész szembemegy a titkokkal és vállalja, az ő örömére vannak, ezért egy negyedik dimenzióban kihasználja őket. Festi, írja, rendezi, örök körforgásban.

Véghelyi Balázs - „De hol az ág...” (Zelk Zoltánról)


Szeretek elfeledett vagy nem egészen elfeledett, de porlepte klasszikusokat olvasni. Persze olyanokat, akik méltatlanul jutottak erre a sorsra. Olvasmányaim közül ide sorolom Zelk Zoltán életművét is. Zelk Zoltán ma leginkább csak gyermekverseivel van jelen a köztudatban. Néha-néha fölbukkan a neve a letűnt időből, de életműve egészéről és annak jelentőségéről alig esik szó. Méltatlan helyre szorult költészete az irodalomtudományban, az irodalomoktatásban és az olvasók körében egyaránt. Az általános iskola alsó évfolyamain túl nem tanítják a műveit, az irodalomtörténészek nem írnak róla, és az olvasók sem ismerik kellőképpen. Költészete sokkal jelentősebb annál, hogy életében megszületett kultusza az utókor értékelő vagy műveit megrostáló vitája nélkül vesszen a feledésbe.

Hangadó c. hangoskönyv! Elkészült a weboldal!



Elkészült a tanítványi láncolat irodalmi klub első, HANGADÓ című hangoskönyvének weboldala. A kiadvány weboldalán a hangoskönyvben szereplő összes hanganyag meghallgatható, letölthető, illetve ezek szöveges változata is. Az egyes írásművek alatt szerzői bemutatkozások is olvashatóak azoktól a szerzőktől, akik küldtek bemutatkozó anyagot.

Az összeállításba bekerültek profi, illetve kevésbé tapasztalt, de tehetséges szerzők tollából származó munkák is, mivel hisszük, hogy azoknak, akik jól írnak, helyük van egymás mellett.

A kiadvány weboldala az alábbi webcímen érhető el:


M. Fehérvári Judit - Litánia; Ars poetica variációk; Őrizkedj...; Sír az emlék

Litánia

Kőoszlop vagyok-e,
vagy madár?
Magam sem tudom már.
Sziklaszirtre, ha állok,
levetvén magam, ha
kegyel az isten
– sose bíztam ebben egészen –,
majd felmagasztal.

Comitatus folyóirat I. évf. 5. szám

Első évfolyam, ötödik szám - 2011.07.16.

Olvass bele (teljes képernyős, lapozós változathoz kattints a képre)!


Kapolyi György - Illetlenségek felső fokon



Hát bevégeztetett – mondhatnám kenetteljes hangon, felső fokon.
Mert ugye a dolgoknak vannak fokai, ízetlenkedni a végsőkig lehet, de nincs értelme.
Mikor ott ül a még élőnek tudott halandó, és az ünnepelt hamvait szétszórja a tér közepén forgó centrifuga, és a Józsi földi maradványai eltűnnek a murvás talajban, hát az rohadt egy pillanat…

Kapolyi György - A királyfi



A királyfi, ellentétben a megszokottal, nem volt fiatal, karcsú és szép.
Irigyei szerint a talentumával is baj volt.
Meglehetősen rövid végtagjai vastagok voltak, na meg deréktájt éktelenkedett némi pocak.
Szögegyenes-rőt vörös haja a vállait verdeste, amire ráfért volna egy alapos hajmosás.
De királyfi lévén, nem mert senki szólni, a hopmester azzal mentegette magát, hogy ennek már mindegy, ez a fiú úgy ronda, ahogy van.

Kapolyi György - Töredékek


TÖREDÉKEK…
                TÖREDÉKEK…
                            TÖREDÉKEK…
                                                      TÖRED…
                                                                           TÖ…

Kelebi Kiss István versei - Apollinaire; Csontváry; Tőmondatnyi táj; Szikár szavakkal

Apollinaire

szögön sötét keménykalap
Párizs fölött gubbaszt az éj
a Szajnán fölfelé halad
egy elfelejtett költemény

Varga Nóra - Szodoma gazellája



A kora esti órákban, amint a lemenő nap ereje kissé alább hagyott, az élet is megélénkült Bera király városában. Amíg égetett, addig az alsórészében lakók, akiknek nem volt saját kertjük, igyekeztek az árnyékot adó narancs- és babérligetekben menedéket találni. Némely élénkvörös és kék színben pompázó ház tetején is voltak ugyan buja zöld bokrok és fák, de ide az emberek csak estefelé szoktak kiülni, amikor a ligetek felől narancsvirág és leander fűszeres illatát lehelte a felbátorodott szél.  

Szinay Balázs versei: Léthelyzet; ...magasztaló; Nincs már időm...; V i s s z a f o r d í t h a t a t l a n

Léthelyzet

Nem állok, nem ülök, nem fekszek,
irtom agyamból a közhelyeket,
hogy végül csak a vers maradjon.
Mindhiába. Odateszem magam:
Eleredek. Leírom, szemetelek.

M. Fehérvári Judit - A lelkiismeretről és a társadalmi folyamatokról



Eddig nem voltak ismeretlen fogalmak előttem a kultúrharc, a presztízsharc és a hatalmi harc fogalmak, hiszen nap, mint nap tapasztalom ezeket akár a médiában, akár a politikai életben, de még a mindennapokban is.
Ha logikailag vizsgáljuk ezeket a negatív tendenciákat, sőt egész folyamatokat, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a valóságban olyan vérre menő sakkjátszmák szereplőivé váltunk, amelyek nem csupán a mi egyéni életünkre, de a nagyobb közösségekre is kihatnak. Ha pedig ezt az utóbbi állítást elfogadjuk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az egyén (egyének) további sorsa, léthelyzete a társadalom pszichológiai komfortérzetét is befolyásolja.

Molnár József versei - Festek egy felhőt; Bársonyos barakk; Úton 2.; Ballada a virágesőről; Próba

Festek egy felhőt

Hányszor gondoltam gondolatlan szeretőkre.
A megfagyott lakk feketékre,
az illanó szellő szüzekre,
kik előbújnak falánk bábjaikból,
kik rám uszítják szerelmüket.

Brátán Erzsébet - Miért feltűnő az ember meztelen?


Egyik nap a fiam bokszer alsóban sétált a lakásban, nem bírtam nézni, rászóltam.
– Vegyél már fel valamit!
– Miért? Nem vagyok meztelen! – méltatlankodott.
– Akkor is! – kötözködtem.
– Nem értem! – csóválta fejét.
– Nem illik így mászkálni, főleg nem a konyhában! – szögeztem le.
– Én ezt nem értem! Anyuci! Áruld el nekem, miért feltűnő az ember meztelen? Nézd meg az állatokat, hogyan közlekednek, mennek az utcán, és egyébként is, ők egyáltalán nem látszanak meztelennek!
– Ez igaz…

Brátán Erzsébet - Miért van szüksége a ma emberének a spiritualitásra?


Rengeteg írásomban említettem már a természeti népeket, akik az élet bölcsőjében lebegnek az ősboldogságban.
Hogyan tudnak olyan felhőtlenül élni, amikor csak egyfajta ételt esznek, és nincs semmijük? – kérdezné a ma embere, miközben irigyelné tőlük a boldogságot.
Mert nem érzik magukat elkülönülten a világtól, ösztönösen tudják, hogy beletartoznak a csodába.

Nyírfalvi Károly versei - Egy újsághírre; Dobj mindent a földre; Így sem jobb; Folytassa más

Egy újsághírre

Mint félájult legyek kóvályognak a
padsorok között, a nap bekacsint az
ablakon, hívja, csalogatja őket
a szomszédos játszótér.

Varga Nóra - Mózes tanár úr



Mózes tanár úrnak birkagyapjúra emlékeztető, gyér fekete szakálla és ritkuló fekete haja volt. Ha beszélt ujjaival öntudatlanul le-, s felszántott a hitvány szakállban, jól meg-megcibálta, néha még fogatlan szájába is gyömöszölt néhány zsíros csimbókot.
Vizet és mosószappant tán sosem látott, meghatározhatatlan színű, legalább három számmal nagyobb, kopott bársonynadrágját ki tudja, mi tartotta meg öklömnyi fenekén, melyről úgy csüngött alá, mintha fejest akarna ugrani a padlóra. Mert Mózes tanár úr hosszú és sovány volt, mint a biológia szertárban időtlen álldogáló Samu, a csontváz.

Varga Nóra versei - Zápor után; Anyám; Néha; Csadorba zárva

Zápor után

Szeretem a zuhogó nyári záport,
mikor a fák koronája az égbe tekint,
mikor végre megtisztulnak az erdők,
és Isten arcát odafönt szivárvány fedi.
 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes