Évek óta érezte azt a jellegzetes szagot, valahányszor elment az ajtajuk előtt. Magában öregszagnak hívta, pedig tudta, hogy nem minden idős embernek van ilyen, mégis, valahogy összekapcsolta a két dolgot. Dohos szag, igen, talán így lehetett leginkább körülírni.
A lakás a földszinten volt, garzon. Csak egyszer, vagy kétszer látta belülről. Az öregek hívták többször is, hogy nézzen be hozzájuk, de soha nem volt ideje. És az a fura szag. Azért sem ment be. Az idős házaspár mindkét tagja jóval elmúlt már nyolcvanéves. A férfi hat évig volt hadifogságban, ezt még a szülei mesélték gyerekkorában, mikor folyton kérdezgette őket, mit tudnak az öregekről. A nőről azt mondták, valamikor bölcsődében dolgozott, gondozónőként. Gyerekük nem született. Hogy nem lehetett, vagy nem akartak, senki sem tudta.
