Visszhang
Ezüst hurokba lépsz,
ezüsttel von be a pillanat.
Nem nyúl utánad önzetlen kéz
vergődhetsz ezüstlatyakban.
Ezüst toronyban harang kong
viszi a hírt haldokló világba
felüti fejét a boldogtalanság,
védtelen szíveden ezüst-málha.
Nemcsak az ezüst-égbolton lakó
ezüstös holdak, csillagok
nézik ezüstvértet öltve miként
masírozol úttalan utakon.
Ezüst-hegyek közt fogy a levegő
ezüst-kaptatókon az élet elnyű,
tüdődben a fáradt ezüst-lebeny
valami hiánytól lengedez.
Ezüstös lelked rég kicsorbult,
tenyészik benne csönd és üresség,
ha több érzés nem fér el benne,
mért támad fel a kísértés?
Ezüst robajjal érkező vihar
ezüst villámmal ijeszt,
jegenyéd ezüst csúcsát
hóhérként hirtelen töri le.
Elszabadul a pokol tüze,
hatalmas lángnyelv ezüst szájból
ezüst egekből jégeső zuhog;
egyaránt
pusztít el kételyt és mámort.
Ezüst-képek áznak semmivé,
a képekkel múltbéli csodák,
ezüst-csónakon menekítené
szerelmek emlékét a hiány.
Ezüst-kéz nem törheti az átkot,
lélegzel egy lélek talaján
beköszönt a nyugtató ezüst
szélcsend
álomba fagy a dédelgetett világ.
Lassított felvételen
Állandó susogásával
félelmetes az arctalan erdő,
csöndet szeretnék,
lassított felvételen süppedni
háromdimenziós csöndárokba
mielőtt e hang
végleg társammá szegül.
Ami a Seherezádé ciklusból kimaradt
Óhajtom bárhogy:
semmilyen varázslat nem
old el magától.
***
Múltunk pereg a
vásznon; szentimentális
éj következik.
***
Testünk kibontott
kévéi aranylanak
halott nyarakban.
***
Az emelkedő
időgáton szivárvány-
színük fennakad.
***
Fáradok élni.
Találkozunk majd a meg-
hittben odaát.
A herceg búcsúja
Eljött a másnap
okos, vakmerő fejed
meghagytam helyén.
Szabadulásod
ára nagy: mixelem a
magány ízeit.
Megjegyzés küldése