Járkálok magamban
Rajzolj, rajzolj kincses angyal,
nézd, hogy szikrázik a Nap!
Népesítsd be a falat, az ajtókat!
Járok egyet a ház körül,
megsétáltatom a macskát.
Törd le az összes kilincset.
Ha már elfogyott levegőd, kiálts,
hozok újabb festéket, ecsetet.
Kiülök a kertbe, ceruzát faragni,
falon át hallgatom a grafitnesz
puha sercegését a papíron.
Hallgatom, hogyan születik a csoda,
forma a csendből, hallgatásból, és
engedem, hogy némaságot forrassz
ajkamra, vagy járkálok magamban,
rajzolj le titokban.
Sírni filmeken
egyetlen Adélnak
Sírni filmeken veled
ahogy végig fut lassan a gerincen
egyetlen pontba szűkül
akár a félelem mintavételkor
Szíved lecsapolja a szemed
ezt nem tudom szebben mondani
nem is akarom hogy nevethess
Nevess ki nevess velem
nevess könnyekig filmeken
két test egy lélek
vagy egy lélek két testben
szempattanásig a sötétben
Kékes fényben sírni filmeken
veled huszonegy éve már
lassú pernye áztató eső nekem
maradj velem sírni filmeken
Sok embert láttam
Láttam sok embert vonulni színes
mellényben a sínek mentén fölfelé.
Asszonyok, férfiak vegyest, kezükben
zsákok. Meg-megálltak, a földet nézték,
lehajoltak, majd vissza. Kezükben
fegyver, szúróbot, állati tetem, a
szél bűzös foszlányai, lábuknál
a némaság árka, és mélységes
hallgatásukkal megszólítanak:
Ne rejtegesd ujjaid között a
láncra fűzött időt, zsinórmértéked
félrevisz. Ha segítesz, visszaadjuk,
mit elvittél, de nem vigyáztál rá.
Széthordott emlékeid az enyészet
ólmos romjai között, becsüld meg mind,
ha látszólag semmit érnek, hisz nem
tudhatod a napba nézve, felnőtt vagy
gyerek válaszol a fel sem tett kérdésre.
Láttam sok embert vonulni színes
mellényben, vagy rongyokban a déli
szélben szállni, sínek mentén vonatot
tolva, hogy aztán lehunyt szemmel
forgassam nyelvemen a látványt, és ne
tudjam, ne akarjam soha lezárni…(?)
Gyógyulj meg
Menni az oldaladon
Belehallgatni mély csendedbe
mint kalauzhalak a cápa mellett
Előre a hóban angyalként lépkedni
suhogva a szélben büszkén
hogy velem vagy és én veled
nem mással
Jól hallgatunk együtt
Nem vágunk a másik szavába
csak ennyi
nem több
Ennyi
Megyünk a félreeső utcán
Karácsony közeleg
A másik oldal nem fontos
Kedves Nyírfalvi Károly!
VálaszTörlésNagyon tetszett a Sírni filmeken című próza! A próza szabályainak tökéletesen megfelelve, nem volt benne egy darab rím sem! Gratulálok, az ön prózáit öröm olvasni!
Üdvözlettel: Joci
A versnek nem kötelező eleme a rím. Ha még ennyit sem tudunk, nem kéne erőltetni a megnyilvánulást!
VálaszTörlés