Az ember kíváncsi fajta, csak nyomoz, keres, kutat, és ha nem lennének titkok körülötte, tán maga teremtene maga köré ködöt, csak azért, hogy átlépve azt tudja mondani, nem félek a ködtől.
A művész szembemegy a titkokkal és vállalja, az ő örömére vannak, ezért egy negyedik dimenzióban kihasználja őket. Festi, írja, rendezi, örök körforgásban.
Hány éve már?Születnek impressziók, versek, novellák, csak mert élünk. Életünk velejárója a születés, a szerelem, a halál és Isten. Sokunk hite szerint teremtőnk, Isten nem létezik, és mégis e négy téma köré lehet csoportosítani az egyes alkotásokat.
Leginkább a halállal való harc, vagy csak egyszerűen a halál kihívása maguk ellen az, ami a legnagyobb katarzist jelentheti.
Nem félni tőle, nem meghátrálni, mert aki ír, alkot, az erősebb mindennél. Övé egy olyan hatalom, amit el nem vehet tőle senki.
Aki ír, az előbb-utóbb eljut oda, hogy papír, toll, vagy mai korunkat nézve számítógép hiányában, fejben alkot, mert az agy nem nyugszik.
Úgy szűri ki a dolgokból, látványokból a mások számára láthatatlant, mint az itatóspapír.
Van-e erre szükség?
Én azt mondom, igen van. Van, aki azt mondja, minek?
Szerintem amúgy is ingerszegényen élünk, így szükségünk van a másként látásra.
A film, a kép, a zene, az irodalom, a tánc. Ki melyik eszközzel képes átadni, kötelessége megláttatni a nagy titkokat.
Az ember, teremtő, alkotó, tanító.
Ha ezek a fogalmak megmaradhattak volna örök pompájukban, a világ sem itt tartana.
De irigyelni kell, lenézni muszáj, megvetni kötelesség.
A művészt csodabogárnak tartják, pedig ismereteim szerint, mind valódi hús, vér, elsősorban ember.
A szokásosnál ügyesebb kezekkel, élesebb szemekkel, csípősebb nyelvvel, élesebb fülekkel, és táncosabb lábakkal. Nem tudok arról, hogy a művészet miatt robbant volna bármilyen katasztrófa.
Jó lenne egy szemléletváltás, egy kicsivel nagyobb támogatottság.
Az amatőr művészek, maguknak teremtenek lehetőségeket hangjuk hallatására. Nem tudom, nem értem, hogy miért nem hallatszik hangjuk, amikor az internet tele van velük?
Eszközök talán?
Akad-e vajon pártfogó, aki segít egy-egy tehetség kibontakozásában, vagy csak mindenki a saját kis sikereiért küzd?
Kérdések többnyire válasz nélkül. Maradnak titkok, maradnak még megoldatlan rejtélyek.
Marad még dolga az írónak.
Csak befogadó is legyen.
Paszternák Éva
Megjegyzés küldése