ÚJ TARTALMAK

Varga Nóra versei - Zápor után; Anyám; Néha; Csadorba zárva

Zápor után

Szeretem a zuhogó nyári záport,
mikor a fák koronája az égbe tekint,
mikor végre megtisztulnak az erdők,
és Isten arcát odafönt szivárvány fedi.
Látom alvó mezőknek feltámadását,
hol már annyi hősi vér dagasztott kovászt,
érzem a kibomló élet sarjadását,
az ősi magyar föld zsíros, fanyar szagát.
Hallom a hegyeknek tompa dördülését,
az évszázadok óta elmormolt imát,
sziklák ereiben végigcsurgó könnyet,
templomi alázatot és feloldozást.


Anyám

Tenyeredbe simuló rózsafüzér vagyok,
mit morzsolsz évtizedek óta szüntelen,
bölcs vállaidra megtört keresztet rakok,
hogy, mint a Messiás, te hordozd, bűntelen.

Szemedben kinyíló zsoltáros könyv vagyok,
s mint a szent éneket, lelkem úgy ismered,
testednek temploma mindig értem ragyog,
meghajló fejemre áldást kér két kezed.

Ajkadra vénülő szent imádság vagyok,
melyben ott rejtőzik az egész életem,
álmatlan éjeknek látomása sajog:
mikor Isten lábainál ülsz, csendesen.


Néha

Néha még álmodom a házról,
hol gyermekhitben éltem én,
gyermekarcom tünde-álmát
elnyelte a messzeség.
Néha látom nagyapám arcát;
az öreg, árkolt pergament,
idővéste márványarca,
bölcsességgel erezett.
Néha még álmodom a szélről,
melyben hajlong karcsú nyár,
körte, birsalmafa lombján
újra át- meg átszitál.
Néha ma is érzem azt a
régi málna-illatot,
melyet a vén kosármélyről,
kérges tenyér adhatott…
Néha még álmodom a napról,
bágyadt tánca andalít,
mikor lusta délutánon
a kert illata elkísér.
Rózsalugas hűs árnyában
megpihenve zöld padon,
fejem hajtva nyár ölébe,
bús, őszi dalt dúdolok.
Néha még álmodom a csendről,
mely lelkemben felzokog,
álmodom önzetlen szépről:
távoli, égő csillagok.


Csadorba zárva

Csadorba zárva
lüktet a
Nílus-parti nyár,
nehéz,
fűszeres illata
a zsongó,
kanyargó
bazársorokból
– Insallah! –
messzire száll.
Lásd itt, s most
minden eladó;
a pöfékelő vízipipába
az almás dohány,
kunkor-orrú
könnyű papucs,
lágyan aranyló.
S ha majd este eltűnik a nap
a sziklába vájt város
minden éjszaka
száz,
– mit száz! –
ezerféle színnel ragyog,
és a teázók felől
különös hangulatú zenét,
hozzá mentaillatot
repít a
tengerparti szél.
Aztán
hajnalköszöntőt
– kakas helyett –
kaftános
müzzein kiált.




Oszdd meg:

3 megjegyzés :

  1. Nórikám!

    Egyszerűen fantasztikusan gyönyörűek a Verseid!
    Te érett Költővé váltál!
    A szóhasználatod, a szóképeid, a tömörítéseid, a mondanivalód min-mind mesteri szinten jönnek át hozzám is!
    Nagyon szeretem a Műveid!

    Szeretettel: Ditta

    VálaszTörlés
  2. Csodálatosak ezek a versek, gratulálok!

    VálaszTörlés
  3. Kedves Vali és Ditta köszönöm megtisztelő figyelmeteket! Nóri

    VálaszTörlés

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes