„A könyvben nem az érték, ami le van írva, hanem amit kiolvasunk belőle. Minden szó arra való, hogy megindítson bennünk egy folyamatot, s mi ezt hitelesítsük.”
/Kosztolányi Dezső/
Kezemben tartva kortárs szerzőnk legújabb könyvét, már az első benyomásom az, hogy nagyszerű tartalommal töltötte meg, hiszen a cím a kép, a borító, és maga a kisugárzása rendkívüli összhangot sugall, és a tőle olyan jól megszokott összeszedettségre utal. Ismerem Szinay Balázs írásait, biztosan tudom, semmit sem bíz a véletlenre, mindig készül valamire, üzenetei mélyek, fontos tartalmat közvetítenek, melyek mindenkinél különböző gondolatokat ébresztenek, tisztánlátásról tanúskodnak, értő olvasót igényelnek.
Segítenek az ébredésben…
Megtapasztaltam, hogy minden könyv csak akkor jut el az olvasójához, ha már képes fogni az üzenetét. Minden írás tartalmazza a szerző felismeréseit, melyeket szórakoztatóan tár az olvasó elé, hogy játszva szerezzen ismereteket. Mintegy belopózzon a tudás a tudatalattijába, hogy aztán majd belülről fakadjon. Ez a könyv is ékes példája ennek…
Műfaját tekintve esszé, szútra, szociográfia, fabula és novella együttes összhatása alkotja a megkomponált kötetet.
Nézeteihez híven vezeti végig az olvasót a könyv oldalain, melyben bizonyítja, hogy a tudás hatalom, a nem tudás bölcsesség. Hatalmas tudásanyag és ősi bölcsesség sugárzik belőle vissza, amely megvilágítja az olvasó lelkét.
A születés, az élet, és a halál szentségét finoman, érthetően magyarázza, akár a társadalom szerkezetét, vagy az írás, olvasás művészetét.
A szerző az ősi tiszta, megörökített írásoktól kezdve ismeri a ma megjelent írások legnagyobb részét. Önmagával szemben is magasra állítja a mércét, nem beszélve az irodalomról, melyet újból méltó, kiemelkedő szintre szeretne emelni, nem tűri a tévelygéseket sem ebben, sem a spiritualitás terén. Fájlalja, hogy a spiritualitás manapság háttérbe szorult, bemutatja az utat, hogyan fordultunk el Istentől, és hogyan lehetne visszatérni hozzá. Feltárja az ok-okozati összefüggéseket. (Emiatt élünk át rengeteg szenvedést, de ez természetes, ezt a következményt magunknak okoztuk.) A ma itt élők azért vannak itt, mert eddig még nem ébredtek fel, még nem találtak vissza Istenhez. Eljött az idő, hogy megtegyük…
Közel áll hozzám minden egyes szó, mert ezeket a téziseket saját magamon tapasztaltam, éltem át, mire rájöttem sok régi igazságra. Az ember az önismereten, a belső utazáson keresztül hallhatja meg újra Isten hangját, mely állandóan szólít bennünket, ha képesek vagyunk, ha megengedjük, hogy elérjen hozzánk az üzenet. Általában hajnalban… amikor az ihlet érkezik. Sejtettem, hogy a Hang egyfajta sugallat, mely arra kér, közvetítsem, de ha mégsem teszem, talál mást, aki megteszi helyettem. Az elengedés művészetéhez is kapunk ötletet…
Éppen ezért áll közel az ébredőkhöz a védikus irodalom, melyet a szerző sok helyen idéz, mert ott még minden le volt írva sallangoktól mentesen. Rávilágít arra, hogy amit azóta írunk, csak annak a különféle megnyilvánulásai, valamint az eltávolodásról, és a vissza-visszatérésről szólnak, a személyes átélés függvényében.
Megismerhetjük az ősi indiai társadalom szerkezetét, valamint azt, hogy milyenné vált napjainkra. Szó esik a globalizáció felé haladásunkról, a mai társadalmak szerkezetéről és annak hibáiról, valamint rámutat a kiútra…
Több helyütt ráismertem úgy magamra, mint régebbi nagyjainkra, valamint kortársszerzőinkre és tevékenységére.
Tükröt tart elénk.
Tükröt, melyben megtudhatjuk, miért nem hívja költőnek, vagy írónak a szerzőket, milyen a női és a férfiírás. Elemzi korunk íróit, olvasóit, és az olvasás lassan-lassan feledésbe merüléséről is lerántja a leplet.
Igazságra törekszik. - A színtiszta lényeget, az igazságot közvetíti az olvasó felé.
Az elmélkedés, elmélyülés, tettekre sarkallás mellett betekintést enged írói tevékenységébe, a mélyebb megértés érdekében.
Mindig szerettem az olyan műveket, melyben megtudhattam valami újat. Szinay Balázs a védikus irodalom iránti érdeklődésemet is felkeltette, ezért a könyvben említett Bhagavad Gitá alapművel folytatom a tanulást. Azt hiszem, ezt a könyvet gyakorlati kézikönyvként fogom használni, ha bármi feledésbe merülne nálam, akkor felütöm, és újraolvasom. Nem elég egyszer elolvasni, nem elég átfutni, mindig lehet benne egy olyan részlet, ami csak az újraolvasás során válik világossá, érik be, épül be saját tudásunk közé.
Sok szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe, aki szereti a bölcsességeket, aki befogadó a tiszta, eredendő ősi tudás felé, és kíváncsi arra, hogyan jutottunk el napjainkig.
Én ezt olvastam ki a műből! És te?
Ne feledjük:
„A könyv a lélek orvossága.”
/Diodórosz/
Brátán Erzsébet
Megjegyzés küldése