Minden író azért
ír, hogy mások is megismerhessék a gondolataikat. Kezdetben lehet, hogy ezt nem
is sejti, de mégis így van. Az írók extrovertált személyiségek, mindent kiadnak
magukból, a fentről jövő üzeneteket is átengedik magukon. Ezért van az, hogy egy-egy
üzenet sohasem teljesen „tiszta”, mert keveredik a médium érzéseivel, addigi
tapasztalataival, és azzal, amit akkor éppen fel tud fogni a rezgéséhez
méltóan. Régebben írtam arról, hogy mindenki médium, aki bármilyen módon
közvetít valamit, legyen az írás, zeneszerzés, festés, szobrászat, színészet,
vagy bármilyen művészeti ágazat.
Az
alkotó bensőséges kapcsolatot táplál a művével, mintha a saját gyermeke lenne.
Tudjuk, milyen egy saját gyermek-élmény. Ezért olyan nehéz kezdetben elfogadni
a kritikát. Az alkotó még nem engedte saját útjára a művet, még megbántódik, ha
bántják a gyermekét. Objektíven talán sohasem tud rá tekinteni.
Bár,
ha azt vesszük, senki sem tekint rá objektíven, mert mindenki azt olvas ki
belőle, azt lát benne, amit saját maga képzel bele, amit ő vetít ki rá, vagy le
tud szűrni belőle az akkori rezgéséhez illően, az addigi tapasztalatain
keresztül.
Maradjunk
a könyv példánál: megfigyelhető, hogy egy könyv általában akkor jut el az
olvasójához, amikor az elég „érett” lesz a befogadására, hasonló szinten rezeg
vele. Ezért van minden könyvnek egy bizonyos olvasó rétege, célközönsége. Pl.
gyerekek, felnőttek, ezotériával foglalkozók, krimi- vagy fantasy - olvasók,
stb. Minden könyvben a sorok között és mögött is lehet olvasni, némelyikben
burkoltan rejtőzik a mondanivaló, de van benne. Ezért a saját életet élő
könyveket, mondanivalókat nem érdemes reklámozni, erőltetni, tukmálni. Hagyni
kellene, hogy egymásra találjanak az olvasóval. Hogy megérintsék egymás
szívét-lelkét.
Ezzel
szemben mi történik?
Manapság
az a trend, hogy nem számít, mi van a könyvben, fontos, hogy minél több fogyjon
belőle. Akkor mondható sikeresnek, ha sokan megvették. Mindenütt árad a
gátlástalan reklám, minden érzést elnyom a marketing. Ha a többség azt
tapasztalja, hogy mások szerint valami nagyon jó, sikeres, érdemes megszerezni,
akkor minden áron megveszik, csak, hogy nekik is meglegyen és a polcukon
virítson. Jól lehet, talán soha az életben el sem olvassák, de megvan. Tadam!
Erről
jutott eszembe, hogy szegény könyvekkel (is) úgy bánnak, mint egy
prostituálttal. Felcicomázzák, túllihegik, agyon dicsőítik, szétreklámozzák,
olyat állítanak róluk, ami nem állja meg a helyét, csak, hogy minél több
fogyjon…
Aztán
ne csodálkozzunk, ha majd sokan csalódnak benne és elkezdik szidni. Mert nem
azt kapják, amire számítottak. Nem azért vették meg, mert megszólította őket,
vagy megtetszett nekik, hanem azért, mert jó volt a reklámja, sokan állították,
hogy érdemes elolvasni. Tízezrek megveszik, mert a kiadóknak jó volt az üzleti
érzéke. Ezt nevezem könyv prostitúciónak. Amikor áruba bocsátjuk a legszentebb
érzéseket.
Megjegyzés küldése