ÚJ TARTALMAK

Brátán Erzsébet - A könyv, mint prostituált



Minden író azért ír, hogy mások is megismerhessék a gondolataikat. Kezdetben lehet, hogy ezt nem is sejti, de mégis így van. Az írók extrovertált személyiségek, mindent kiadnak magukból, a fentről jövő üzeneteket is átengedik magukon. Ezért van az, hogy egy-egy üzenet sohasem teljesen „tiszta”, mert keveredik a médium érzéseivel, addigi tapasztalataival, és azzal, amit akkor éppen fel tud fogni a rezgéséhez méltóan. Régebben írtam arról, hogy mindenki médium, aki bármilyen módon közvetít valamit, legyen az írás, zeneszerzés, festés, szobrászat, színészet, vagy bármilyen művészeti ágazat.
Az alkotó bensőséges kapcsolatot táplál a művével, mintha a saját gyermeke lenne. Tudjuk, milyen egy saját gyermek-élmény. Ezért olyan nehéz kezdetben elfogadni a kritikát. Az alkotó még nem engedte saját útjára a művet, még megbántódik, ha bántják a gyermekét. Objektíven talán sohasem tud rá tekinteni.
Bár, ha azt vesszük, senki sem tekint rá objektíven, mert mindenki azt olvas ki belőle, azt lát benne, amit saját maga képzel bele, amit ő vetít ki rá, vagy le tud szűrni belőle az akkori rezgéséhez illően, az addigi tapasztalatain keresztül.
Maradjunk a könyv példánál: megfigyelhető, hogy egy könyv általában akkor jut el az olvasójához, amikor az elég „érett” lesz a befogadására, hasonló szinten rezeg vele. Ezért van minden könyvnek egy bizonyos olvasó rétege, célközönsége. Pl. gyerekek, felnőttek, ezotériával foglalkozók, krimi- vagy fantasy - olvasók, stb. Minden könyvben a sorok között és mögött is lehet olvasni, némelyikben burkoltan rejtőzik a mondanivaló, de van benne. Ezért a saját életet élő könyveket, mondanivalókat nem érdemes reklámozni, erőltetni, tukmálni. Hagyni kellene, hogy egymásra találjanak az olvasóval. Hogy megérintsék egymás szívét-lelkét.
Ezzel szemben mi történik?
Manapság az a trend, hogy nem számít, mi van a könyvben, fontos, hogy minél több fogyjon belőle. Akkor mondható sikeresnek, ha sokan megvették. Mindenütt árad a gátlástalan reklám, minden érzést elnyom a marketing. Ha a többség azt tapasztalja, hogy mások szerint valami nagyon jó, sikeres, érdemes megszerezni, akkor minden áron megveszik, csak, hogy nekik is meglegyen és a polcukon virítson. Jól lehet, talán soha az életben el sem olvassák, de megvan. Tadam!
Erről jutott eszembe, hogy szegény könyvekkel (is) úgy bánnak, mint egy prostituálttal. Felcicomázzák, túllihegik, agyon dicsőítik, szétreklámozzák, olyat állítanak róluk, ami nem állja meg a helyét, csak, hogy minél több fogyjon…

Aztán ne csodálkozzunk, ha majd sokan csalódnak benne és elkezdik szidni. Mert nem azt kapják, amire számítottak. Nem azért vették meg, mert megszólította őket, vagy megtetszett nekik, hanem azért, mert jó volt a reklámja, sokan állították, hogy érdemes elolvasni. Tízezrek megveszik, mert a kiadóknak jó volt az üzleti érzéke. Ezt nevezem könyv prostitúciónak. Amikor áruba bocsátjuk a legszentebb érzéseket.




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes