„Hinni a szépet, lehetetlent, hogy egyszer valóra válik. Hinni a
vágyban, akaratunkban. Ha kell, hát bízni halálig.” Szabó Lőrinc
Csillag Dániel egykor ígéretes tehetsége
volt a zeneakadémiának, de szegénysége és szerénysége ott marasztalták
szülővárosában, ahol egyszerű és mások diákjai által komikusnak gondolt
tanítóként dolgozott az egyik iskolában. Ének óráira gyakran bevitte hegedűjét,
hogy bemutassa egy-egy saját maga által komponált zenéjét, vagy előadja a
klasszikusok híres darabjainak részleteit. A gyermekek kuncogtak, amikor
belépett a terembe. Bizony előfordult, hogy óra végére a fél osztály kinn állt
a folyosón, mert fegyelmezetlenkedtek, de ettől nagyobb büntetést Dánielnek nem
volt szíve kirónia rájuk.
Felesége, a legszebb leány volt a
kisvárosban egykor, fél év alatt ette meg gyönyörű testét a halálos kór, a rák.
Dánielt annyira ette a bánat egyetlen szerelme után, hogy megkomponálta
emlékére a Szépség nyitánya című zenekari kísérettel szólóhegedűre írt művét,
mely a fiókban porosodott. Néha-néha elővette a kottáit gyakorlás miatt, meg
ilyenkor könnyes szemekkel emlékezett egyetlen szerelmére. Amikor az andante
részhez ért, elképzelte, ahogyan feleségével kéz a kézben sétálnak az utcákon,
lassan permetező esőben a holdvilág gyenge fényénél. Minden ütem szinte egy-egy
érzést elevenített fel szívében, ilyenkor újraélte a szerelmet, s végén, a
halál sötét részénél sírt a hegedű a vonó alatt, olyan kétségbeesetten, hogy
szinte beledermedt a levegőbe a hatalmas fájdalom. A darab vége egy óriási
felkiáltójel, üzenet a halálnak, melyet kissé indulatosan adott elő, fejezett
be, ilyenkor sikított a hegedű ujjai alatt.
Leánya, Melli külsőre ugyanolyan szépség
lett, mint édesanyja volt, egész nap a tükörben nézegette ezért magát, de
akaratos, dacos leányként ijesztő személyiség-bélyeget viselt. Szégyellte az
apját, akit a gyerekek csak Vigyori Dánielnek csúfoltak. Otthon bedugta a
füleit, hogy ne hallja a hegedű cincogását, amikor a hangszeres gyerekek az
apjánál tanultak. Ilyenkor szinte menekült otthonról. Így botlott bele tizenhét
évesen az egyik fürdőhelyen egy amerikai fiúba. Ronald nem tudta levenni
szemeit Melli tökéletes alakjáról, elvarázsolta karakteres, formás
arcocskájával, barna sűrű, göndör hajzuhatagával, ami királynővé koronázta
szemeiben. Elhatározta, hogy megszerzi magának a leány szívét. Maga egy
michigani egyetemen dolgozott informatikusként.
Rövid udvarlás után Melli úgy döntött,
elhagyja az egyre nagyobb szegénységbe süllyedő apját és szülővárosát, Ronald
feleségeként majd kiélheti nagyvilági hajlamait, még dolgoznia és tanulnia sem
kell többé.
Egyszerűen közölte Dániellel a tényt,
hogy utazik, s bár látta apja összetört arcát, nem kegyelmezett, kilépett
életéből kegyetlenül és dacosan, ahogyan addig is élte életét.
Amerikában hatalmas házban élt luxus
körülmények között a házaspár. Ronald imádattal csüngött feleségén, csodálta,
mint tökéletes szépséget, vigyázott rá, mint egy porcelán babára. Naponta
meglepte kisebb ajándékokkal, virággal. Hatására Melli csodálatos átalakuláson
ment keresztül, s egyszer csak írni kezdett. Kezdetben cikkeket, melyeket
magazinok közöltek le, s közben hódolt másik új szenvedélyének, a festészetnek.
Képei tisztasága meglepte a zsűrit, amikor első alkotásaival benevezett egy
versenyre. A szépség jegyeit őrizte minden műve, mintha egykori letűnt idők
harmóniáját festette volna meg realista módon, vagyis azt ábrázolta mindig,
amit látott, de minden arcnak, tájképnek földöntúli ragyogást ajándékozott.
Ronald gyakran elkísérte irodalmi
berkekben és kortárs festők között híressé vált feleségét estélyekre, ahol
bemutatták hetente a világ legszebb dallamait. Leányuk, Melitta, aki már három
évesen ének tehetségnek mutatkozott adta elő a híres musicaleket, filmslágereket.
Dánielt emésztette a bánat felesége és
leánya elvesztése miatt, majd ágynak esett. Nem is tudott unokája létezéséről.
Kottáit legtehetségesebb tanítványára, Nicolasra hagyta és miután eljátszotta
feleségének írt nyitányát, dacolva a halállal a darab végén, ő is búcsút
mondott az életnek. Utolsó útjára pár tanítványa kísérte el, temetését a
kisváros rendezte a legszerényebb körülmények között. Nevét lassan
elfelejtették.
Egyik nap Ronald egy meghívóval érkezett
haza szerelméhez, Mellihez és a gyönyörű hajadonná nőtt énekes előadóművész
Melittához. Egy magyar hegedűművész koncertjére szólt az invitálás, amit maga a
művész nyújtott át a férfinak, amikor megtudta, hogy magyar a felesége.
A Csillag Nicolas név megpillantásakor
Melli szíve összerezzent. Eszébe jutott édesapja, akit faképnél hagyott és
azóta sem érdeklődött felőle, valamint a hegedűről a cincogás, amit nem bírt
otthon elviselni. Tudta jól, hogy szeretetet és tiszteletet nem lehet utólag
átadni, mint egy szál virágot, s a sírjára apjának hiába is helyezné már a
bocsánat kérését.
Izgatottan lépett a hangverseny terembe
csodálatos leányával, Melittával. Ronald odavezette Nicolashoz a családját.
Melli megtudta, hogy a zeneszerző előadó felvette apja, Csillag Dániel
vezetéknevét tiszteletből, hogy a világ mindig emlékezzék az általa nagyra
becsült zseni tehetségre. Melli szíve majd megszakadt bánatában, amikor
megismerte apja szomorú sorsát.
Bejelentették a magyar származású
Csillag Dániel Szépség nyitányát, amit Nicolas szólóhegedűvel játszott és a
nagyzenekar kísérte őt. Már az első akkordoknál felfedezte Melli a szépség
harmóniájának megnyilvánulását, ráismert néhai édesanyja és apja szerelmének
jegyeire, s a vég, a halál eljövetele és megrázkódtatása zokogásba fúlón érte
Dániel leányát. Melitta áhítatos zöld szemekkel nézte nagyapja tanítványát,
Nicolast, s elbűvölten hallgatta a szépség lekottázásának hegedűjátékát. Első
látásra szerelem szövődött az ifjak között, így nyújtották egymásnak kezeiket
és szívüket. Egymásra talált a hű tanítvány és zeneszerző, hegedű tehetség és a
tiszta szívű énekesnő. Egyesülésük egy hatalmas nyitánya lett a jövő tiszta
művészetének, s a békességnek.
Fura meghívót kapott a kisváros minden
tiszteletbeli tagja és a magyar művész világ képviselete: egy temetői
hangversenyt rendez Csillag Nicolas és felesége, az amerikai kristályhangú
Melitta.
Kettős sírkő köré gyűlt a tömeg. Az
egyikre egy friss szobor került a Szépség angyala címmel, a másikra egy
aranyhegedű kottával. Ekkor felhangzott Csillag Dániel Szépség nyitánya,
melyhez dalszöveget írt a szerelmespár, akik kézen fogva érkeztek meg lassú
léptekkel a permetező esőben.
Megjegyzés küldése