ÚJ TARTALMAK

Debreczeny György versei - porold le a rozsdás poroládat; nézed a kígyót; mintha először kéneznék erre újra; felesleges sörök



porold le rozsdás poroltódat
(kollázs Boldogh Dezső verseiből)

lebegünk alá az örök paplanokba
nyugodtan porold le rozsdás poroltódat
lelked szobra eléggé befülledt
mielőtt tüze is emléktárggyá lenne

hónunk alatt hordozva bölcs fejünk
mint elmebeteg kutyák az éjszakákat
irányaink forgó paplanai közt
a múltnak holdját mind együtt ugatjuk

idebent lassan éjszakára fordul
még nem tudod még kivárod mit hoz
kit anya szült vagy klórozott tömeg
hatalmasok barna bábuja a vécén

mielőtt emléked naptalanná lenne
vécé öblíti a múlt öt sajgó sebét
megrágott sápadt paplana a létnek
lebeg hónunk alatt akár az éjszaka


nézed a kígyót

mikor az úton átmegy a tűzcsap
mindig akkora zajt csap
a kígyó az uborkára feltekeredik
nézi a gyűrűk háborúját a csillagok ura

monitoron nézed a kígyót
mérik hogy mennyire izzadsz
már megint nyersz egy nagyot nyelsz
cigányútra megy a fémkereskedő

nem tudok én már a tenyeredből
zsenge tarackfüvet legelészni kedves
hányni kell de nem tudok én már hányni
érzem még jóra fordulhatna minden

velünk iszogat a vak
komondor is a falunapon
mert vétkesek közt trafikos aki néma
ki mint vet a verőgépen  úgy esik át

mikor az úton átmegy a törpe
nyolc óriás védelmezi őt
de jó hogy minden megtörténik újra
jöjj barátom álljunk be a sörbe

a tornyokra kifeszített köteleken
éhező táncosok és akrobaták
uborkástól megeszik a kígyót
minden hatalmat egy kőphalloszra ruházunk

monitoron nézed a phalloszt
ahogy pénzt oszt
valaki hazavitte a toronyórát
itt hagyta neked a láncot

örvendj és táncolj
látod hogy mennyire izzadsz
itt van most ez a zsenge tarackfű
gyakorold szépen a hányást


mintha először kéneznék erre újra
Marno János Kénezés c. versének átirata

a sárgaság behavazódik
de kérdéses lehet
a mélysárga magassága
a réteg sárgasága
rétegzettsége a réten

nemhogy világos ó dehogy
a kén egy kerti csap
belőle bor folyik
itt világos kén beszél
dehogyis az ipari só!

ó sárgaság te mélymagas
ként kér a nép
most adjatok neki!
mikor a köntörfalról szólok
az tiszta kénezés

mintha először kéneznék erre újra
amit nem mondtam
magáért beszél
egyesek szerint pedig többek
kénezik a sót sózzák akként


felesleges sörök

felesleges sörök
a jövő csapolásából csapzottan
az álmatlan sörcsap
kimerülten virraszt
széndioxidos éjszakák után
az előkép mögül a jövő előlép

aztán meg hátra
tántorog issza a sört
ha már csapolják
érte virrasztanak kimerülten
sörbe merülten
érte virraszt az álmatlanság

felesleges körök négyzetek
felesleges söralátétek
jelentem csapolják
jelentem verik már felség
hát persze hogy csapra
hát persze hogy a sört

jelentem verik már felség
a felesleges embert
feleslegesen issza a sört
feleslegesen issza a felest




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes