A
Virrasztások és ébredések a
ráhangolódás, a kísérletezés, a változások, a visszavonulás, a kétségek és a
tisztelgés könyve. Bár egyfajta módon egyenes folytatása Az élet szertartása című kötetnek, jellegében, hangulatában és
szerkezetében mégis más.
Míg elődje inkább másokról és másoknak szólt, a Virrasztások és ébredések legalább
annyira szól a szerzőről és magának a szerzőnek is. Részben a benső átalakulás,
az átmeneti állapot könyve. Lapjain egy ismét változó, helyenként átalakuló
világkép körvonalai bontakoznak ki. Így bensőségesebb, személyesebb és
képlékenyebb anyag. Míg korábban a szerző a világgal beszélgetett, most
önmagával, vagy ezen keresztül az egyetemes tudattal, az istenivel beszélget,
akkor is, ha ezt éppen csak Isten, ő, egy, vagy ezer ember hallja. Az elhangzottak
minőségi megítélése és jelentősége nem függ már a közlés helyétől, idejétől,
minőségétől, tényleges vagy vélt, kimondott vagy kimondatlan voltától. Kísérleti
munkának tekinthető, amennyiben hangvételében, tematikájában és formailag is
újat hoz. Az élet szertartása koncepciójától
elszakadva ez a kötet kevéssé koncept, összefüggő egész, a spiritualitás fő
csapását csak keretként használja és attól kissé elszakadva inkább a
társadalmi, gyakorlatias és a mindennapi életet érintő kérdésekre
fókuszál. A jelent igyekszik elemezni,
értelmezni és megmagyarázni, mankók után kutatva a kialakult viszonyok
kereszttüzében. A módosult szerzői magatartás pedig a szövegek egyszerűsödését, követhetőbbé, tényszerűbbé, racionálisabbá
válását hozza magával.
Az egyes fejezetek világosan elkülönülő,
témakörökbe rendezett rövid villanások, életfejezetek gyűjteményei, vagy éppen
résztémakörök, egy-egy fontosabb kérdésfelvetés alapos, kimerítő, a korábban
megszokottól eltérő, részletesebb kifejtései – még akkor is, ha a fejezetcímek
esetenként Az élet szertartása
témaköreire utalnak vissza.
Jelen kötetben – a kísérletezés részeként – első
ízben látnak napvilágot összetetebb, terjedelmesebb, valamint a szerző magára
rótt feladata és egyéni világképe szempontjából hangsúlyosabb esszék, illetve
ezek mellett humoreszk, naplószerű jegyzet és recenziók.
Az összeállításban kiemelt helyet kap a nagy
elődök, a példaképek előtti tisztelgés.
A kötetben szereplő írások gyakran az estétől
hajnalig terjedő, a jógahagyomány által kiemelten kezelt, sajátos rezgésű és
intenzívebb spirituális töltésű időszakban megélt virrasztások,
gondolatfolyamok, vagy éppen elcsendesedések, csendes elmélkedések, meditációk
és áramoltatások eredményei – ébredései.
Vannak szövegek, melyek mindössze néhány tíz perc,
vagy fél óra, esetleg órák lenyomatai, más írások esetenként hónapokig, vagy
évekig mozogtak, rezegtek, alakultak, formálódtak. Szerepel itt olyan írás, ami
korábbi kötetekből maradt ki és van olyan is, melynek éppen a folytatása nem
fért bele a Virrasztások és ébredések című
kötetbe.
Nem lehet azt mondani, hogy ez a szerző eddigi
legjobb kötete, és azt se, hogy elődjeinél gyengébb, inkább más. A folyamatában
beérkező olvasói visszajelzések alapján tartalmaz népszerű és kedvenc írásokat,
ugyanakkor a szerző személyes hitvallása és írói pályafutása szemontjából
mérföldkőnek számító szövegeket is. Az
élet szertartása című kötet után valahol egyfajta ráadás kötet, mely
feltételezi elődjének ismeretét, és ezt szempontul véve hív a korábban
olvasottak továbbgondolására, vagy éppen újabb részletek felkutatására.
Mindemellett, végső soron persze önállóan
is értelmezhető.
Aktualitását
tekintve, zárszóként ide is beszúrhatjuk Az
élet szertartása című kötethez írt kommentár záró sorait: „Nem írok
gyakran. Arra törekszem, hogy mindig aktuálisat, lényegeset, hasznosat
közöljek. Olyat, amiről mindenképpen szólni kell, de amiről nem szól más, vagy
nem szólnak elegen. Ezt tettem-e kötet esetében is, melyet büszkén, elégedetten
és jó szívvel ajánlok minden érdeklődő figyelmébe!”
Szinay Balázs,
Budapest, 2013
Megjegyzés küldése