Emlékezni jó. Nem mindig, de többnyire. Előjönnek a küzdelmes évek, a hetvenes évek hősi korszaka, amikor még nem létezett szövegszerkesztő program, és gyötrelmesen kísérleteztünk az írógépen, hogyan is valósítsuk meg formabontó ötleteinket.
Aki számítógépen ír ma, csak egy kattintás és kész is a középre zárt szöveg, amiből a naiv olvasó így egyből azt gondolja: vers.
Aki számítógépen ír ma, csak egy kattintás és kész is a középre zárt szöveg, amiből a naiv olvasó így egyből azt gondolja: vers.
Pilinszkyt olvasok, egy helyütt azt írja: Magam talán középre állok.
Talán este van. Talán alkonyat.
Egy bizonyos: későre jár.
Lehetne ez középre zárt vers is, stílusos formai megoldás lett volna a maga idejében, és ma is. Pilinszky nem élt a lehetőséggel, mert számára ez a külső formai villogás nem volt fontos.
Valamikor a hetvenes években találkoztam először ily módon tördelt verssel. Nagy László József Attila! című versét hallottam talán a televízióban, majd utána jártam, s akkor döbbentett meg a forma. Szép volt, szimmetrikus volt. De nem értettem az okát. A megoldást. Az rendben van, hogy a természet az ember tapasztalata szerint szimmetriára törekszik, de ez a vers miért? Vagy épp József Attila szikár, pontos költészetének, és a magánember szétesésének ambivalenciája: a szenvedélyesen megírt vers, és másik rétege a rendezett szimmetrikus szövegkettőssége adja az összhangot? Talán. Azelőtt mindig forma és tartalom egységéről beszéltünk. Vagy nevezzük a rendező ösztön egyik megnyilvánulásának, hogy ámbár olyan szenvedélyes, urambocsá fegyelmezetlen a szöveg, amilyen; külső formájában mégis egy fegyelmezett, büszke tartással megjelenő ember sziluettjét adja.
Jelen írás kezdetén kerestem különböző verstani könyvekben a középre zárt vers fogalmát. Nem találtam. Nincs ilyen forma. Csak kísérletezés van, vagy számítógép adta lehetőség. De mert létezik, nem kell élnünk vele, mert általában fontosabb a forma és tartalom egysége, összhangja.
Első tapasztalataim azt sugallták, hogy a középre zárt vers a képvers irányába mutat, olykor annak egy véletlenül létrejött változata. De mi is a képvers? Olyan vers, melynek írásképe akár önmagában, akár valamilyen grafikai ábrával kombinálva, képi ábrázolást is ad, s ezt alátámasztja, esetleg cáfolja a szöveg értelmét, de rendszerint valaminő kapcsolatban van vele. (Alföldy Jenő: Irodalmi fogalomtár)
Első tapasztalataim azt sugallták, hogy a középre zárt vers a képvers irányába mutat, olykor annak egy véletlenül létrejött változata. De mi is a képvers? Olyan vers, melynek írásképe akár önmagában, akár valamilyen grafikai ábrával kombinálva, képi ábrázolást is ad, s ezt alátámasztja, esetleg cáfolja a szöveg értelmét, de rendszerint valaminő kapcsolatban van vele. (Alföldy Jenő: Irodalmi fogalomtár)
Nos manapság gyakran látok ilyen középre zárt verseket, melyekről a szerző csöndesen bevallja, nem képvers készítése volt a cél. Ez gyakorta látszik is, hiszen a tartalom és a külső forma többnyire szembe megy egymással, nem gyengítve erősítik, hanem kioltják egymást, s a végeredmény többnyire rendkívül komikus.
De ha nem képvers, hanem csak szimmetrikus, szépen rendezett szöveg elérése volt a cél, miért élnek ezzel a lutriszerű megoldással? Valahol mélyen magunk sem vagyunk szimmetrikusak, csak belénk nevelték, sőt aranymetszés ide, vagy oda, alapvetően, ha nagyon őszinték vagyunk, nem is mindig a szimmetrikus elrendezés tetszik. Mi szükség van arra, hogy egy tökéletesen megírt szonettet középre zártan tördeljünk? Gonosz leszek, vagyok.
Kezdem azt hinni a középre zárás az egyéb szempontból rosszul megoldott versek szerzőinek mentsvára, csak hát ettől a rossz ritmus, rossz rímelés éppúgy látszik.
Kezdem azt hinni a középre zárás az egyéb szempontból rosszul megoldott versek szerzőinek mentsvára, csak hát ettől a rossz ritmus, rossz rímelés éppúgy látszik.
Említettem többször a szimmetriát. Nézzük mit is jelent a költészetben. A szöveg elrendezésének vizuális megjelenése és a gondolatmenetben mutatkozó ellentétek és megfelelések logikai egyensúlya. A szabályosságot egy cseppnyi eltérés jobban észrevéteti, mint a tökérképszerű egyformaság. Az emberi test vagy az arc szimmetriája sem tökéletes mértani szabályosság. Ugyanakkor a szimmetria a szépség egyik lényegi eleme és feltétele. Az aranymetszés elve erre épül. (Alföldy Jenő: Irodalmi fogalomtár)
Messzire szaladtam. A szimmetria nem tökéletesen kivitelezhető, mert ha szorosan értelmezem a szót, a szövegnek a középtengelytől nem folytatódnia kellene, hanem tükrözve ismétlődni. De ne legyünk dogmatikusak, hiszen a költészet játék is. (Emlékszem, a szövegszerkesztők megjelenése előtt milyen küzdelmes munka volt szimmetrikusan letisztázni egy szöveget, épp ezért jól meggondolta a szerző, mi a célja e formai megoldással.)
Ma meg szakmányban készülnek a középre zárt versek, s mint ahogy korábban írtam, olykor önmagunk paródiái a tartalmat és a külsőt tekintve. Jó dolog, hogy a számítógép lehetőséget ad sok formai játékra, de vissza ne éljünk vele, mert kilóg a lóláb, és az sem szép mindig, sem nem szimmetrikus. Végezetül, bár igaz a mondás: „szép az, ami érdek nélkül tetszik”, lehet egy vers szép középre zárva, de ha csak azért tördeltük így, hogy szebb legyen, akkor nem hiteles, épp ezért nem is szép. Szép az, ami hiteles, átgondolt, letisztult.
Nyírfalvi Károly
Megjegyzés küldése