Antal József - Mi a műfordítás

Mi a műfordítás?

Poe The Raven című költeménye magyarul:

Kosztolányi, Tóth Árpád és Babits fordítása

I.

„A műfordítás művészi munka, kompromisszumok sorozata, sok
kompromisszum legügyesebb megoldása… zseniális csalás.”


(Kosztolányi Dezső)

Dolgozatom első részében a műfordítás lényegi kérdéseiről fogok elmélkedni, saját nézőpontjaimat véve alapul. Aztán rátérek Poe The Raven című költeményének Babits Mihály, Kosztolányi Dezső majd Tóth Árpád által készített fordítására.

Antal József - Élményért (v)él(e)ményt

Sietünk sehová – 2010. június 5. 13:00 h. Tűzraktér, Bp. VI. Hegedű utca 3.

„Szuszogunk, tehát vagyunk.”

Jónás Péter

Ezúttal hazánk egyik legszebb városába, Egerbe kalauzolom el az olvasót. De nem a városról lesz szó. Eger mint helyszín, mint tevékenységi tér fontos ezúttal. Hisz ez az a hely, ahol a Szuszogók élnek…

„Elsősorban közösség vagyunk, nem színház. Saját történeteink vannak. Bőr alá menőek. Banálisak. Röhejesek, véresek, könnyesek. Emberiek. El akarjuk őket mesélni. Előadásaink talán nem is előadások. Együttlétek. Veletek. És együtt lenni jó” – olvashatjuk az egri Eszterházy Károly Főiskola Szuszogó Színházának ars poeticáját a Part Magazinban.[2] Ez az amatőr színjátszó csoport 2006-ban jött létre Új Színházi Műhely néven. Aztán egy év múlva lett nekik „igazi” nevük is: Szuszogó Színház. „Szuszogó, mint gyermeki, ártatlan, őszinte, önfeledt, egyedi, egyszeri. Vidám és jó, s talán konok, ha bántják vélt igazában. És szuszogó, mert olyan természetes létszükségletünk a játék, a színház, az együttlét, mint a lélegzetvétel. Szuszogunk, tehát vagyunk”[3] – fejtegeti Jónás Péter (a társulat vezetője) az elnevezés miértjét, jelentésrétegeit.

Antal József - Goodbye Kispál…!

VOLT-2007. (Fotó: Antal Viktória)

Valamikor március végén hallottam egy kocsmai társaságban, hogy fel fog oszlani a Kispál, az utolsó koncertet pedig az idei Szigeten adják. Reméltem, hogy a hír csak kacsa. Aztán április elsején olvastam az interneten egy cikket, ami ugyanezt állította róluk. Szerettem volna, ha áprilisi tréfa az egész, de a közleményt megtaláltam a zenekar hivatalos honlapján is, szóval nagyon úgy néz ki, hogy a bomlás valóban megállíthatatlan. Mindenesetre a nyári nagyobb fesztiválokra még ellátogatnak…

Antal József - Szabadka, 1885. március 29.

-->

„Gondolj reám és messze útjainkra,

s mondd, ki lehet, aki e verset írta,

ki az a testvér és neki mi fáj?”

Kosztolányi Dezső: Egy kézre vágyom

„Édes fiam, hétfőn, március 29-én, reggel fél nyolc órakor töltöd be életed negyvenegyedik évét. Március 29-e, 1885-ben, mikor születtél, éppen virágvasárnapra esett. Szép, enyhe, verőfényes tavaszi nap volt. Vidáman, reményekkel tele állottunk az ágy körül, melynek párnái közt aludtad első édes álmaidat. Anyai nagynéném, özv. MukicsMátyásné született Kádár Rebeka (a jó Rebi néni), mikor téged bepólyázottan a karjaiba vett, így szólott: »Szép és jeles napon született, híres ember lesz belőle.« Ez a szeretet által sugallt jóslat immár bevált…” – írta Kosztolányi Árpád Dezső fiához utolsó születésnapi köszöntőlevelében. [1]

Antal József - „…ahogy tóban a hínár, tűzijáték az égen.” Véghelyi Balázs: Kötelék

„…ahogy tóban a hínár, tűzijáték az égen.” Véghelyi Balázs: Kötelék

„Egyedül az ember nem lehet szabad, csupán magányos.”[1]

Esszém tárgya ez alkalommal egy fiatal, 26 éves százhalombattai költő, Véghelyi Balázs Kötelék című kötete. Véghelyivel évfolyamtársak voltunk az ELTE-BTK magyar szakán. Általában akkor találkoztunk s beszélgettünk, amikor úgy hozta a sors, hogy ugyanarra a vizsgaidőpontra jelentkeztünk. Legutoljára a tavaly nyári államvizsgára osztottak be minket egy időpontra, egy bizottsághoz. Ekkor hívott el a másnapi, Vörösmarty téren megrendezett Ünnepi Könyvhétre, ahol legújabb, Kötelék című kötetéből „baráti kötelékül” dedikált nekem egy példányt. Véghelyi könyörtelenül éleslátó szemüvegen keresztül képes napjaink magyar viszonylatait látni és láttatni (Profán kantáta; Iskola; Ady Endre földjén), a bemocskolódott politika elleni fegyvere az abszurditás és az irónia (Ördögi kör; Hiba; Hiányszakmák), tiszteletben tartja az ősöket, emlékezik a múltra (Magyar Történelem; Havat a porból), szerelmes (Változás; Felhőn alszunk), elénk tár egy saját fordítású, XVII. századi évszakverset (Beniczky Péter: Az esztendőnek négy részeinek mivoltárúl), s ért a gyermekek nyelvén is (Mese a világlátott vízilóról; Sárgarépa hajat mos).

Antal József - „A fejlődésben lévő faj”. Patrizia Gucci: Szingli

„A fejlődésben lévő faj”. Patrizia Gucci: Szingli

Egy alkalommal betértem az egyik kedvenc könyvesboltomba. Megkapta szememet a nagy nyomtatott betűs felirat: GUCCI. Patrizia Gucci Csábítás és Szingli című könyvei voltak azok. Végül a Szingli című alkotás mellett döntöttem. A külső borító rózsaszín-fehér színekben pompázó grafikái rögtön elárulták, hogy egy nőkönyvről van szó. Gondoltam, jó lesz karácsonyi ajándéknak. Majd pedig: mi lenne, ha erről szólna a Panoptikum első esszéje. Miért? Annyira nem eget rengetően egyedi. Patrizia Gucci még a Wikipedián sincsen fönn… (legalábbis néhány perce még nem volt), viszont természetesen van egy saját honlapja.[1] Egyszerűen érdekelt, hogy mit mondhat Aldo Gucci leszármazottja a szingliségről, egy teljes könyvön keresztül.

Antal József - Fellini, Márai – Casanova

„Sosem tartottam különösebb érdemnek, ha

valaki hűséges marad ahhoz, akit igazán szeret.”

Giacomo Casanova

Előző írásomban Patrizia Gucci Szingli című könyve kapcsán az egyedülálló nőkről esett szó. Jelen írás pedig Giacomo Casanova alakjáról kíván néhány szót ejteni, aki egy lehetséges olvasat szerint maga is „szingli” volt – egy magányos kalandor temérdek nő között…. Gondolatfoszlányaim tárgya Federico Fellini Casanova című filmje, Márai Sándor Vendégjáték Bolzanóban című regénye és e két mű legfőbb forrása, Giacomo Casanova emlékiratai.

Antal József - Gondolatok még közelebbről (Karácsonyi naplótöredék)