Nem ígérem, hogy szórakoztató lesz olvasmányom, mivel igaz történetről van szó. Mindenki tapasztalhatta már, hogy az életben szomorú, rossz dolgok is történnek velünk. Akiről mesélek szintén a kvíz játékban ismertem meg. Sokat beszélgettem vele és mindig szomorú volt. Próbáltam finoman érdeklődni, hogy ennek vajon mi az oka, de nagyon bizalmatlan, tartózkodó volt. Kérdeztem tőle hány éves, azt írta 2000. Legalábbis ennyinek érzi magát. Már pár hónapja beszélgettünk általános dolgokról, de csak nem akart megnyílni. Egyik játékunk után megköszönte, hogy elviseltem és azt mondta ő most meg akar halni! Ne is keressem, mert feladja! Mondanom sem kell, ezt nem hagytam annyiban kértem, hogy bízzon meg bennem, és mondja el miért döntött így! Kérette magát, de végül megadta a telefonszámát, ha tényleg érdekel a sorsa hívjam fel! Már tárcsáztam is!
Egy nagyon fáradt, elgyötört hangot hallottam, amikor megszólalt. Ő Luca, aki egy vidéki nagyvárosban él. Okos, vezető beosztásban dolgozik. Igazából a negyvenes éveiben jár, mindene megvan. Szép ház, autó, férj, felnőtt gyerekek. Egyetlen dolog, ami hiányzik az életéből az a boldogság! Őt még úgy nevelték, hogy az asszony dolga összetartani a családot. Igen ám, de ő ezt úgy értelmezte, hogy mindenki helyett neki kell dolgoznia! Elmondta, hogy teljesen kilátástalan az élete, semmi ideje nincs magára! Mos, főz, takarít, a férje csak enni, fürödni, átöltözni jár haza, mert elfoglalt ember. A gyerekei szintén ezt csinálják, már nem is beszélgetnek vele! Mennek a saját dolgaik után, meg nem kérdeznék tőle, hogy vele mi a helyzet? Belefáradt már. Most műtétre kell mennie, de akkor mi lesz otthon? Ki csinálja meg a dolgokat? Tanácsoltam neki hogy menjen csak be a kórházba! Az egészsége mindennél fontosabb és biztosan szeretik őt, fognak neki segíteni, ha látják mi a helyzet!
Hosszú beszélgetésünk után úgy döntött, ad még egy esélyt magának. Megkértem, hogy hívjon, ha kiengedték a kórházból! Eltelt két hét, Luca hívott, hogy otthon van, de még
feküdnie kell mert gyenge. Most ő szorult volna gondoskodásra, sajnos ezt nem kapta meg! Napokig feküdt és úgy jutott élelemhez, hogy görnyedve elbotorkált a hűtőig. Mikor ezeket mesélte már sírt és én is vele, mert nem akartam elhinni, hogy lehet ilyen egy "szerető" családban! Felelősnek éreztem magam érte, mondtam, hogy szóljon egy barátnőjének, hátha segít neki! Barátnő? Már régen nincs nekem a család miatt – ez volt a válasza. Szerencsére a kolléganői elmentek hozzá látogatóba, ők felmérték a helyzetet és hordtak neki főtt ételt, amitől felerősödött. Nem a férje, nem a gyerekei, a munkatársai segítettek!
feküdnie kell mert gyenge. Most ő szorult volna gondoskodásra, sajnos ezt nem kapta meg! Napokig feküdt és úgy jutott élelemhez, hogy görnyedve elbotorkált a hűtőig. Mikor ezeket mesélte már sírt és én is vele, mert nem akartam elhinni, hogy lehet ilyen egy "szerető" családban! Felelősnek éreztem magam érte, mondtam, hogy szóljon egy barátnőjének, hátha segít neki! Barátnő? Már régen nincs nekem a család miatt – ez volt a válasza. Szerencsére a kolléganői elmentek hozzá látogatóba, ők felmérték a helyzetet és hordtak neki főtt ételt, amitől felerősödött. Nem a férje, nem a gyerekei, a munkatársai segítettek!
Ezek után arra kértem Lucát, hogy fogadja meg a tanácsom! Nehéz lesz, de meg kell tennie! Kértem, hogy csak magával foglalkozzon! Főzzön, de csak magának, vagy menjen étterembe! Csak magára mosson, menjen fodrászhoz, cseréljen ruhatárat, egyszóval legyen önző! Véletlenül se szolgáljon ki senkit, figyelje az eseményeket! Álljon a sarkára, ha változást akar!
Pár nap után hívott, nagyon boldog volt a hangja! – Szia! Képzeld megtettem! Nem adtam nekik enni! Kiírtam egy nagy lapra a konyhaajtóra: A PANZIÓ BEZÁRT !!! Hazajöttek és volt nagy csodálkozás hogy ez mit is jelent?! Közöltem velük, hogy mostantól gondoskodjanak magukról, felnőttek már! Utána elmentem színházba ahol nagyon régen jártam. Most azon aggódom vajon lesz-e karácsonyfánk, mert közeleg az ünnep! Mondtam neki, hogy jól csinálta, de már nem szabad visszakozni! Elmúlt a karácsony, Luca barátnőm boldogan újságolta hogy a férje vette a fenyőfát és a gyerekekkel közösen díszítették fel. Őt csak akkor hívták ki a nappaliba mikor meg volt terítve az asztal, az ünnepi menüt is ők készítették el. Ajándékozásnál pedig bocsánatot kértek tőle, hogy ennyire kihasználták.
Pár nap után hívott, nagyon boldog volt a hangja! – Szia! Képzeld megtettem! Nem adtam nekik enni! Kiírtam egy nagy lapra a konyhaajtóra: A PANZIÓ BEZÁRT !!! Hazajöttek és volt nagy csodálkozás hogy ez mit is jelent?! Közöltem velük, hogy mostantól gondoskodjanak magukról, felnőttek már! Utána elmentem színházba ahol nagyon régen jártam. Most azon aggódom vajon lesz-e karácsonyfánk, mert közeleg az ünnep! Mondtam neki, hogy jól csinálta, de már nem szabad visszakozni! Elmúlt a karácsony, Luca barátnőm boldogan újságolta hogy a férje vette a fenyőfát és a gyerekekkel közösen díszítették fel. Őt csak akkor hívták ki a nappaliba mikor meg volt terítve az asztal, az ünnepi menüt is ők készítették el. Ajándékozásnál pedig bocsánatot kértek tőle, hogy ennyire kihasználták.
Luca megköszönte a segítségem. Én szabadkoztam, hiszen csak beszélgettünk! Azt mondta, ha én nem vagyok, nem lett volna ereje végig csinálni hanem feladja. Most már beosztják a feladatokat otthon és még közös programra is van néha idő. Tudom a legkönnyebb tanácsokat osztogatni másoknak, de kívülről látva a dolgokat sokkal könnyebben rájövünk a megoldásra, mint amikor mi magunk élünk a zavaros helyzetben. Remélem ezt olyan háziasszonyok is olvassák akik hasonló helyzetben vannak, s elgondolkoznak azon hogy egy családban egymásért kell élni és nem egy valakinek a családért!
Dani Magdolna
Megjegyzés küldése