Kühne Katalin - Orvosok, ápolók

Számos tanulmány készült az egészségügy állapotáról. Kötetek százai foglalkoznak ezekkel a fontos kérdésekkel, tudósaink, kutatóink igyekeznek megtalálni a helyes utat, amely megoldást adhat. A folyóiratok hasábjain szinte naponta olvashatunk ezekről a törvénytervezetekről. Idézek néhány véleményt írásaikból, intelmeiket ajánlom figyelmükbe, gondolkodásra késztetve olvasóimat.

           

„A személyi méltóság arra kötelez minket, hogy védelmezzük az emberi életet, amely a fogantatással kezdődik... Nagy szükségünk van a tudatformálásra, mert az élet védelme egyben a család, a nemzet védelmét is jelenti.... Ha a hátrányos helyzetű gyermekek nem részesülnek megfelelő oktatásban, az ország működésképtelenségéhez és a közbiztonság romlásához vezethet”. /Harrach Péter kereszténydemokrata politikus/

A család a legfontosabb kis közösség, de része a nemzetnek. Minden tagjának joga, kötelessége ezt a legkisebb egységet megteremteni, mert ezzel az egész ország fennmaradását biztosíthatjuk. Az anyaság a legszebb feladatok egyike. A nő kiteljesedhet ebben a tevékenységében, férje és gyermekei mellett jól érezheti magát, megteremtheti családja számára azt a hátteret, nekik olyan meghízható életet nyújthat, ami a mai világban a legfontosabb. A külvilágban úgyis sok olyan gonoszság nehezíti meg az emberek életét, legalább otthon lehessen békében, nyugalomban élni.

„Vissza kell állítani a társadalomban az anyaság méltóságát és a nő küldetésének értékét, ha az asszonyok megfeledkeznek erről a feladatról, kihal az emberiség.”/ II. János Pál pápa/

Minden felnőttnek kötelessége, hogy azon gondolkodjon, mit tehet annak érdekében, hogy a jelenlegi helyzet megváltozzon. Természetesen az államnak ehhez meg kell teremtenie  a feltételeket, javítania a családok anyagi helyzetén, hogy a nők csak családjukra gondolhassanak, mert a szülőnek lenni minden ember számára a legszebb feladat.

A szociológusok, kutató orvosok, gyógyszerészek elemzései rámutattak arra, hogy a szegénységben felnövő gyermekeket nagy veszélyek fenyegetik. Sok munkahely megszűnt, egyre több a hajléktalan és a létminimum alatt élők száma. Az alkalmi munkából élők éppen a legszükségesebbet teremtik meg a család számára, vagy talán azt sem képesek megadni, amire a legnagyobb szükség lenne: minden nap meleg étel, tiszta, fűtött, egészséges lakás.

      

„A hátrányos helyzetű térségekben magas a gyermekhalál és a daganatos betegségek száma, egyre több gyermek fogyaszt alkoholt (és drogot).” /Dr. Velkey György gyermekorvos, kutató/

A mélyszegénységben élők számára mindennapi  küzdelem a létért való harc. Őket még inkább megilleti a rájuk fordított figyelem, az emberhez méltó élet. A betegségek megelőzésére számos felvilágosító tanulmány született, de ez nem mindig jut el hozzájuk. Az oktatás megújítására tett kísérletek is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy megváltozzanak életkörülményeik. A világ országaiban több helyen jól működnek civil szervezetek, önkéntes munkások,   missziók. Hazánkban is számos egyesület dolgozik azon, hogy a megbetegedett tízezreken segítsen, a betegségek megelőzése érdekében a felvilágosító munkát eljuttassa a szegénységben élőkhöz. A betegségek kialakulásának melegágya a mélyszegénység, a nyomor, az alultápláltság, a tiszta ivóvíz hiánya, a tudatlanság és a félelem. Az ördögi kör a kórokozók megjelenése miatti testi elváltozásokon és a nyomorúságon felül még lelki fájdalmakkal, megbélyegzéssel és kirekesztéssel, ebből fakadóan a teljes elmagányosodással is jár. Ez a  fontos munka évtizedek óta tart, természetesen folytatódik, a kormány intézkedései következtében nagy figyelmet fordítanak az egészséges életmóddal kapcsolatos felvilágosító munkára, amelynek eredményei – ha nem is a megfelelő mértékben – de már láthatóak. Néhány orvosra és ápolónőre emlékszem, akik hivatásukat magas színvonalon művelték. Sok ilyen szakemberre lenne most is szükségünk.

Pál professzor úrral gyermekkoromban kerültem kapcsolatba, azóta is sokszor emlegetjük őt. Édesanyám vitt el hozzá, mert szívizomgyulladásom és többszöri mandulagyulladásom mellé ízületi fájdalmaim is erősödtek. Sokat hiányoztam az iskolából, és egyre gyengébb lettem. Ő vette ki a mandulámat és ezzel megszűntek panaszaim.

Fiát, Pétert választottam felnőttként háziorvosommá, édesanyámékon gyakran segített idős korukban. Belgyógyászként hamar észrevette, mi okozza az öt év óta tartó állandó hasmenésemet, gyengülésemet. Előtte két éven át jártam a kórházakat, egy híres adjunktus minden lehetséges vizsgálatot elvégzett és autoimmun-hiányt, laktóz intoleranciát (tejcukor érzékenységet) állapított meg. Péter doktor úr tüzetes vizsgálatok után hasnyálmirigy gyulladásomra megtalálta a megfelelő gyógyszereket, és megszüntette ezt a súlyos állapotot. Így nagy öröm volt számomra, hogy helyt tudok állni otthon és a munkahelyemen is. Visszaadta életkedvemet és fizikai erőmet. Erősödni kezdtem, majd visszanyertem régi súlyomat is.  Soha nem fogadott el hálapénzt, tudta, nem vet fel a pénz, keresetemből nem futná erre. Jó diagnoszta, kedves, figyelmes ember, aki alaposan kivizsgálja minden páciensét (sok ember választotta őt, nagy a körzete), nem sajnálja rájuk idejét. Megérti az idős emberek gondjait, foglalkozik velük, jó tanácsokkal látja el őket. Most, amikor olyan kevés a háziorvos, örülhetek, hogy nekem ilyen orvosom van.

A fiam születésekor koraszülött osztályra kerültem egy ismeretlen szülészhez, őt is Péternek hívták. Lelkiismeretesen megvizsgált, de így viselkedett a többi kismamával is. Tudjuk, hogy az egészségügyben nagy gondokkal küszködnek a szakemberek, nemcsak a műszerezettség hiányosságaival, hanem az alacsony fizetésekkel is. Néhány szakterületnél (főként szülésnél, műtéteknél) a betegek összeszedik összes megtakarított pénzecskéjüket, hogy jobb körülmények között gyógyulhassanak. A kórházi főorvosok egy része  ezt előre meghatározza, enélkül nem is fogadja a betegeket. A többi orvos, nővér, akik ugyanúgy keveset keresnek, mihez kezdjenek? Ők is megtesznek mindent a beteg érdekében. Nekik meg kell elégedniük az állam által meghatározott jövedelemmel? Most a fiatal, kezdő orvosok itthon nem tudnak megélni fizetésükből. Családalapításra, lakás vásárlására nem gondolhatnak. Nem ítélhetjük el őket, ha külföldre mennek dolgozni. Csak reménykedhetünk abban, hogy ez megváltozik és hazajönnek majd ők is.

Az ápolónők nehéz fizikai munkáját, áldozatkészségét sem fizetik meg eléggé, pedig a kórházakban a betegek kiszolgáltatottak. Sok múlik azon, hogyan ápolják őket. Jókedvűen, kedvesen szólnak-e hozzájuk, vagy komor arccal, éppen csak a legszükségesebb dolgokat végzik el körülöttük, és morognak, ha a súlyos beteg megnyomja a csengőt, mert rosszul lett.

Kati nénire emlékszem, aki kiemelkedik közülük. Jó szívvel gondolok rá ma is, pedig már eltelt ötven év azóta. Szigorú volt ugyan, de kemény tekintete ellenére mellkasában érző szív dobogott, amit néhány elejtett szava mutatott meg igazán. A betegek érdekeit tartotta elsődlegesnek, és azokra maximálisan vigyázott.  Gondoskodása, szeretete példamutató sok mai nővér számára is. Fiatal ápolónők is keresik Európa gazdagabb vidékein jobb kórházakban a plasztikai sebészet, vagy az idős-gondozás területén megélhetésüket. Ha néhány éven át dolgoznak ott, megalapozzák jövőjüket, és itthon már könnyebben élhetnek. Hazánkban a rosszul felszerelt, kevés szakember miatt a kórházakban a délutáni, éjszakai műszakban sokszor csak egyetlen nővér és egyetlen  orvos ügyel. A betegek közül mégis életeket mentenek, sok teendőjük mellett még arra is szánnak időt, hogy vigasztalják őket, és a hozzátartozóikat. Sokszor mellettük töltik el az éjszaka nagy részét. Minden tiszteletem az övéké, mert ilyen körülmények között dolgoznak, és maradnak. Hivatásuknak tekintik munkájukat.

Jó lenne, ha minden orvos és ápoló itthon maradhatna, ha megoldódna végre ez a súlyos anyagi helyzet, hogy továbbra is értünk dolgozhassanak, ne idegen országban, hazájuktól, rokonaiktól távol kelljen élniük. A jó szakembereket ne engedjük elköltözni, hiszen itthon is  sok beteg, idős ember szorul segítségükre. Sok Pálra, Péterre, Kati nénire és Palkóra, Petire, Katicára van a magyar embernek is szüksége. Az idős-otthonokban, a hospice-szolgálatban önkéntes munkások, lelkészek tevékenykednek az orvosok, ápolók mellett. Megnövekedett az időskorú egyedül élők száma. A fiatalok tőlük kilométerekkel távolabb dolgoznak, laknak. Kénytelenek otthonokat keresni szüleik számára, hiszen ők munkahelyhez, lakáshoz kötöttek. Nehéz az ilyen helyekre bekerülni, az egész család összefogására szükség van, hogy kifizethessék a tartás díját.

Meg kell becsülnünk azokat az orvosokat, ápolókat, akik hivatásukként tekintenek munkájukra, akik kevés fizetést kapnak, de kitartanak. A családoknak sok erőt kívánok, mert elsőrendű az élet értelme, amely a fogantatástól kezdődik és az idős, kiszolgáltatott, magányos emberek méltóságáig tart.

Kühne Katalin

Kühne Katalin - Ecce homo

Diák korom egyik legemlékezetesebb osztálykirándulása alkalmával látogattunk el Debrecenbe, a Déry Múzeumba. Ott láttam először Munkácsy Mihály passiósorozatát, az Ecce homo-t, a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota című festményekkel együtt. Szívesen nézegettük volna órákon át, de tovább kellett utaznunk. Így csak félórát tölthettünk el a múzeumban. Azóta már többször láttam. Mindhárom festmény lenyűgözött, nem csak méretei, hanem inkább a rendkívüli ecsetkezelés, árny- és fényjátékok miatt. Az alakok megformálása, az arcok, a perspektivikus ábrázolás mellett a biblikus téma is megragadott. Munkácsy Miskolcon élt kisgyermek korában, ezért is foglalkoztatott sorsa. Küzdelmes életét ismerem, sok művészettörténeti tanulmányt olvastam róla. Hatalmas munkásságából az utóbbi években láthattam azokat is, amelyek a világ nagy múzeumaiban, magángyűjteményeiben találhatók, ezek is nagyszerűek. Szépek az interieurjei, tájképei, életképei is, de az Ecce homo számomra a legnagyobb közülük. Méltán lett világhírű festőművész, a város, ahol élek, büszkélkedik vele. Múzeumunk is őriz tőle több festményt, rajzot, nagyszabású kiállítást rendeztek nálunk is, de ez a képe a legértékesebb, leghíresebb a világon. Minden magyar büszke rá, hogy tudósai, művészei, írói külföldön is híresek lettek. Munkácsy nagysága abban rejlik, hogy sok munkával, kitartással tanulta meg mesterségét, nem törődött az Akadémia gáncsoskodásaival, a maga útját járta. Bebizonyította, hogy úgy tud festeni, ahogyan senki más. Az Ecce homo-n kívül csodálatos művek születtek: Siralomház, Ásító inas, Köpülő asszony, Éjjeli csavargók, Rőzsehordó nő, Zálogház, Milton, Colpachi park, önarcképei, Paál László, legjobb barátjának arcképe, Liszt Ferenc arcképe, Haynald Lajos bíboros arcképe, Honfoglalás című festményei.

Munkácsról kerültek szülei Miskolcra, Lieb Mihály sótiszt és felesége, aki a Miskolcra való visszatérésük után pár hónappal elhunyt. Mihály Miskolcon kezdett iskolába járni. Édesapjának halála után nagybátyjához, Reöck (Röck) Istvánhoz került Gyulára. Öten maradtak árván, Mihály volt a középső gyerek. Békéscsabán nagynénjénél nevelkedett. Asztalosinasnak adták, Aradon dolgozott. Néhány kilométerre tőle lakott Petőfi árvája, Zoltán. Mihály később Pestre költözött, majd Bécsben tanult, utána a müncheni akadémián. 1869-ben megfestette Siralomház című képét, amellyel elnyerte a Salon aranyérmét. A Krisztus trilógia 1881-1883, 1896-ban készült el. Mihály 1885-ben emeltetett síremléket szülei hamvai fölé a miskolci Mindszenti temetőben. A Krisztus Pilátus előtt című festmény témáját Munkácsy János evangéliumából merítette. A döntő összecsapást, a válság csúcspontját ragadta meg. A hitében erős Krisztust állítja győztesként elénk. Pilátus helytartói székében ül, azt latolgatja, mitévő legyen. Szerinte nem bűnös a Jézusnak nevezett férfi. Az ellentétet, feszültséget színekkel fejezi ki a művész. Sugárzást, tisztaságot jelent a fehér Krisztus alakján. Színpompájával tűnik ki a vádló főpap. A kék-vörös-fehér szín a drámaiság jelképe. A kompozíció is drámai. A fehér ruhás férfi Krisztus alteregója: maga a megtestesült Ige. Ő jelképezi a feltámadás üzenetét. Az Ecce homo Munkácsy hitevesztettségének kifejezője. A három festmény közül feltűnik, hogy Krisztus nem a bibliai történés, hanem a megfestés sorrendjében lesz egyre elesettebb. Az Ecce homo Krisztusának arcában a szenvedő, nagybeteg Munkácsy belső önarcképére ismerhetünk. Munkácsy gyakran nézett szembe az elfeledettséggel, a betegséggel, a közelgő halállal. Az életnagyságú alakok az árkádok alatt láthatók. Krisztus egy megemelt oszlopos erkélyen áll, központi alakként, Pilátussal együtt. Arca beesett, meggyötört, megtört. Rá szegeződik minden tekintet, de ő az égre néz. Alatta hullámzik a tömeg, indulatok öntik el a népet. Drámaian sűrít Munkácsy, Krisztusában megjelenik minden emberfeletti. Krisztus tekintetében azonban nincs semmi isteni, arca tanulmány a tűrésről, a szenvedésről, a halált megvető bátorságról. Arca aszketikus, lelkes, szenvedélyes emberé. Ruhája vörös, mint azoké, akik a szőlőprést taposták. Krisztus vádlói a gyűlöletet, fanatizmust, erőszakot képviselik. Pilátus a hatalom, a megalkuvás jelképe. Az emberi haladást, a Róma uralmát elsöprő jövőt, az új korszak születését a gyermek és főként Jézus alakja jelenti. Fehér színei fényesek, sugárzóak. Kivillannak a sötétségből, a fény, a szeretet, az élet győzelmét hirdetik a sötétség, a gyűlölet, a halál felett. Ezért a fényességért tartom nagy értéknek az Ecce homo-t (Íme, az Ember), mert mai világunkban is csak ez tud győzni a sötét hatalmak felett. Hiszem, hogy ez a festmény nagy hatással lehet a XXI., és az eljövendő század embereire is. Hiszek a fény erejében.

Kühne Katalin

Kühne Katalin - Pieta

Zarándokutunkon bejártuk Róma kútjait, tereit, templomait, megnéztük a Fórum romjait, a Colosseumot, a Vatikánt. Az utat a miskolci Fráter György Katolikus Gimnázium[1] tanárai szervezték. Tanárok, diákok utaztak el Rómába, mert: „Rómát látni, és azután meghalni....”Mi szerencsések voltunk, hogy ezen a zarándoklaton részt vehettük férjemmel. Igaz, éppen keresztanyám ápolása foglalta le mindennapjaimat a munkám mellett, de ezt a lehetőséget nem szalaszthattuk el. Egy nővérkét kértem meg, hogy azalatt a 7 nap alatt, amíg távol leszünk, vigyázzon rá, gondoskodjon róla. Nehéz szívvel hagytam itt Juditot, de nem mondhattunk nemet. A részt vevő tanárok, diákok között már az első napon barátokra leltünk, Lojzi atyában pedig életre szóló lelki társra találtunk, aki a 25. házassági évfordulónkon – templomban erősítette meg azt – esketett minket össze. Kedvesen fogadtak be maguk közé, azóta is tartjuk velük a kapcsolatot. Idegenvezetőnk olyan helyeket mutatott meg nekünk, ahová egy turistaúton nem juthattunk volna el. Többször volt Rómában, művészettörténészként kiváló vezetőnk volt a templomokban, a Colosseumban, a Fórumon, a Vatikánban. Először Padovában álltunk meg, Szent Antal kápolnájában magyar misét tartott Lojzi atya nekünk, visszafelé pedig Assisiben néztük meg Szent Ferenc templomát. Ezek a helyek meghatározók számomra, férjemet Antalnak hívják, a nagyapámat Ferencnek, Klára, aki a Holdfivér és Holdnővér c. filmben szerepelt, mint Ferenc igazi társa, szintén köt valakihez, a legkedvesebb barátnőmhöz, akinek sokat köszönhetek. Életük történetét, hitük áldozatát Giotto festményei mesélték el nekünk.

Rómában a zarándokszálláson kedvesen fogadtak a nővérek, esténként a hosszú, fáradságos, de élményekkel teli napok után összegyűltünk a teraszon, együtt költöttük el vacsoránkat, sokáig beszélgettünk. A Vatikánban, a Szent Péter Bazilikában hallgattunk francia, olasz misét, minden nemzet zarándokai ott gyűltek össze, ahol számukra tartották papjaik a misét. Belehallgattunk ezekbe, de igyekeztünk a magyar Bakócz-kápolnába, ahol kifejezetten nekünk tartotta Lojzi atya a misét. Másnap II. János Pál pápa adott audienciát,  ahol a többi nemzet zarándokai mellett mi is összegyűltünk a téren. Bemehettünk az egyik terembe, ahol testközelből láthattuk az általunk nagyra becsült pápát. Igaz, csak egy pillanatra, mert amikor a helyünkre igyekeztünk, megálltunk, de a testőrök tovább irányítottak bennünket. A kivetítőről azonban követhettük az egész szertartást, a sok száz résztvevő köszöntését, amit a pápa – időnként elcsukló hangon – azokon a nyelveken mondott el, ahány nemzet vett részt. II. János Pált azóta már boldoggá avatták, szentté avatásának előkészületei is elkezdődtek. Olyan hatással volt rám és a mindenkori zarándoklatokon részt vevő milliókra ez az audiencia, a pápasága alatti látogatásai a világ minden tájára, azok a beszédek, amiket elmondott, egész áldozatos tevékenysége, ami példa nélküli. Függetlenül nemzetiségre, fajra, nemre, bőrszínre, sőt, még az ateistákra is nagy hatással volt. Áldást osztott minden részt vevőnek, a súlyos beteg pápa lelki erejét látva már akkor szentként tisztelte mindenki.

Amikor beléptünk a Szent Péter bazilikába, a világ leghatalmasabb katedrálisába, ahol láthattuk a legnagyobb templomok méreteit, megdöbbentett, hogy mind beférne ide, milyen pici a  mi bazilikánk is. Elámultam monumentalitásán. Első pillantásom a Pietára esett. Michelangelo szobrát, ezt a semmihez sem hasonlítható gyönyörű alkotást ma már csak golyóálló üveg mögött láthatjuk. Egy őrült golyói ütöttek lyukakat e szentséges szobron. Természetesen sok albumban láttam már, de ez, hogy a legnagyobb művész, Michelangelo alkotását eredetiben nézhetem, minden eddigi élményemet felülmúlta. A szakrális művészet, az Ars Sacra kis hazánkban, a Kárpát-medence minden országában lenyűgözött. Az ókori építészet emlékei, a középkori freskók, a kazettás mennyezetek ábrái, a fából készült oltárok, szobrok a környező országokban sok helyen fellelhetők, Magyarországon több száz templom dicsekedhet velük, de amit Rómában láthattunk, azt sohasem felejthetjük el. A Szűzanya halott fiával, Megváltónkkal ölében – ez a legnagyobb mű az emberiség eddigi alkotásai közül. Láthattam a csíksomlyói Babba Máriát, a Boldogságos Szűz Máriát, az tett hasonló hatást rám, csak zokogva tudtam csak megérinteni őt is, de a Pieta mindenek feletti volt. Michelangelo egész életét végigkísérte az ókor hatása, ez fellelhető a firenzei, római síremlékein, a vatikáni freskóin egyaránt. A Sixtus-kápolnában megnézhettük azt a mennyezetfreskót, amit IV. Sixtus pápa rendelt meg. II. Gyula pápasága alatt festette ki Michelangelo a kápolna boltozatát, majd III. Pál idején az oltárképet is. II. Gyula pápa (még életében) síremlékének kidolgozását is rá bízta, majd a Szent Péter sírja fölé épült ókeresztény bazilika helyébe hatalmas katedrálist kívánt emeltetni. Ezt a pályázatot Bramante nyerte el, majd halála után Raffaello és Michelangelo tervezte meg a kupolát. Egy francia bíborostól kapott megrendelésből született ez a carrarai márványszobor, ami 24 évesen egy csapásra híressé tette Michelangelot. Ez a szobor eltér a pieta-festmények és -szobrok ismert anyaábrázolásaitól. Mária itt nem a végtelen fájdalmat átélő, egyetlen fiát gyászoló édesanya, hanem ifjú, tiszta arcvonású Szűzanya. A tehetetlen fiatal férfitest és az azt ölében tartó fiatal nő bemutatásában mégis jelen van az anya-gyermek kapcsolat. Mária súlytalan teherként dajkálja a halott Krisztust, olyan gyöngéden tartja ölében, mint egy kisgyermeket. A szobrász Mária térdét hatalmas drapériákba burkolta, ezáltal a Szűz derékon alul megnagyobbodott. A művész zseniális módon ábrázolja őket, az anya ölében elfér Krisztus, a két alak harmonikusan simul egymásba. A Madonna keblén futó szalagba véste: „Michelangelus. Buonarrotus. Florentin. Facielat – a firenzei Michelangelo készítette.” A művész sok más művét is ismerem, ami szintén óriási értékekkel bír, de ehhez, a Pietához egyik sem fogható.

Anyaként átérezhettem Mária fájdalmát, de azt a nagyságot is, ami ezen felül tudott emelkedni. Mindannyiunk édesanyja vállalta Istentől ráruházott feladatát, nem mindennapi sorsát, ami elrendeltetett számára. Mindannyiunknak példát adott, mert ő tudta, mit miért tesz. Szent Szűz, de szenvedése fia elvesztésekor mégis emberi.  A nagy szobrász megalkotta a világ legszebb művét, én pedig könnyeimen át már az értünk szenvedő Krisztus feltámadását is látni véltem. Ezt csak egy nagy tehetséggel megáldott művész alkothatta meg. Istentől kapta mindazt, ami erre késztette. Hitemben megerősödve léphetek tovább Istenünk nyomdokain utamon.

Kühne Katalin

---

[1]    Édesapám a Fráter György Katolikus Gimnáziumban (Miskolc, Hősök tere 7.) tanított, harctér és hadifogság után ide jött vissza tanítványaihoz. Ez a gimnázium már Földes Ferenc nevét viseli. Miskolcon a Városház tér 6. alatt működő katolikus gimnázium őrzi a régi nevet

Kühne Katalin - Szélfutta táj

A villanydróton fázós verebek sorakoznak szorosan egymás mellett, tollukat felborzolják, így tartják meg azt a kis meleget, ami még bennük maradt. Az égen sötét hófelhők gyülekeznek, az erős szél hordja-viszi tovább őket, itt-ott kivillan még a kékség.

Kühne Katalin - Virtuális világ

Világunkban nagy változások történnek, ezzel lépést kell tartanunk. Hatalmas mennyiségű információhoz juthatunk az Internet segítségével. A felhasználók száma megnövekedett az egész világon, így hazánkban is egyre többen rendelkeznek otthonukban számítógéppel. A munkahelyeken ma már elképzelhetetlen nélküle az élet, új diszciplínák születtek. A különböző keresőrendszereket, weboldalakat, levelezőrendszereket, skype-ot, chat-et sokan használják. A világhálóról töltik le a diákok a tanulmányaikhoz szükséges anyagokat ahelyett, hogy a dokumentumok széles spektrumából válasszanak. Felgyorsult az élet, kevés idő áll rendelkezésünkre, ezért nem a könyvtár hagyományos állományában kutakodnak, nem jegyzetelnek, hanem az egyszerűbb megoldásokat alkalmazzák.