Szabó László Dezső - Államadósság és egyéni segítségnyújtás

Rédly Elemér úr, a Hit Pajzsa kitüntetés tulajdonosa, 1 millió forintos alappal bankszámlát nyitott azzal a szándékkal, hogy széles körben társadalmi mozgalmat indítson az államadósság csökkentésére.

Nos, talán akkor vizsgáljuk meg, hogyan is keletkezett az államadósság-növekedés az elmúlt 20 évben, és mik ennek a következményei.

A rendszerváltáskor az akkori miniszterelnöknek, Németh Miklósnak fogalma sem volt a pontos összegről. Később az állam (a közösség) vagyonának elherdálása-privatizálása során a befolyt összegekből szándékoztak – elvileg – a kormányok az adósságot csökkenteni.

A jókor és jó helyen járók jól jártak, az adósság alig csökkent, az átmentett egzisztenciák milliárdosakká váltak.

Az Unióba való belépés reményekkel töltött el mindenkit, hogy a támogatások nyomán a fellendülő gazdaság hozamaiból lehet csökkenteni a tartozásokat. Az első Orbán kormány négy éve alatt ez a törekvés némi eredményre vezetett, az adósságállomány szépen csökkent. A szocialista-liberális kormányzás következő nyolc éve a globális tőke terveinek megfelelően ugrásszerűen megnőtt a tartozás anélkül, hogy a befolyó pénzek bármilyen többletet eredményeztek volna a gazdaságban. Közben folyamatosan „reformok” címszóval a politikai vezetés egyre-másra megszorításokkal lepte meg a társadalmat. A csődöt csak újabb és újabb kölcsönökkel kerülhette el az ország. Természetesen a hatalmas adósság lehetőséget adott a hitelezők számára, hogy a saját neoliberális gazdasági elméleteiket és gyakorlatukat erőltessék a társadalomra. Ennek a globális politikának a csődje a bekövetkezett gazdasági világválság.

A második Orbán kormány volt az első Európában, amely más filozófia alapján más utat keresett és keres a megoldásra. Az újabb, lehívható kölcsönt udvariasan visszautasította, és az IMF feltételeivel kapcsolatban világosan közölte, hogy a megoldás útjáról majd mi fogunk dönteni.

Új szemlélet, új módszerek szükségesek, mert az ultra-liberális modell nemcsak Európában, de az egész világon megbukott.

Tudni kell azonban, hogy az adósság ezermilliárdjait az adófizetők forintjaiból kell fizetni, miközben a befolyt pénz egy jó részét a pénzszivattyúkat működtető multik, bankok, off shore lovagok és a belföldi politikai maffiózók tették zsebre.

Az adósság mindig kiszolgáltatottságot jelent, és ha „túlélésre” fordítják, csak újabb adósságot szül.

Éppen ezért meg kell kísérelni a kiszabadulást az adósságcsapdából. Nyilvánvaló, hogy a megújulást képviselő politikai erők óriási feladatot vállaltak. Át kell – kellett – szervezni a politikai, gazdasági és állami struktúrákat. Ez bizony érdekek sérelmével járt és jár.

De honnan, ha nem az adófizetőktől?

Kérem tisztelettel a félreértések elkerülése érdekében: van itt pénz, csak nem jó helyen! Ha végignézzük az eddigi és újabb gazdasági bűnpereket, száz és száz milliók, milliárdok sorsára esik fény.

Maga az államapparátus is pazarló, az önkormányzati rendszernek is túl rövid a takarója. Az önkormányzás alapja az önálló gazdasági bázis, nem az állami fejkvóták.

Aztán a gazdaság állam által működtetett területein szinte kivétel nélkül fölösleges kiadások tömegeire lehet bukkanni. Ezek megszüntetése is jelentős összegeket hozhat a konyhára.

Nos a függetlenség tényleges megvalósulása, a kiszolgáltatottság mérséklése csakis az adósságcsökkentés révén érhető el. Az sem mindegy, mennyi idő alatt sikerül ezt a programot végrehajtani.

Minél gyorsabb  a tartozás csökkenése, annál hamarabb érezhető a gazdasági fellendülés, a keresetek emelkedése, a jólét megvalósítása a mindennapi életben.

A kissé hosszúra sikerült, de korántsem teljes bevezető után térjünk át Rédly atya kezdeményezésére.

Az adósságcsökkentő alap létrehozása igen tiszteletre méltó és követendő példa. Csakhogy az vele a gond, hogy az erről halló, informálódó közember úgy érzi, hogy megint az ő üres zsebéből akarják kicsalni a forintokat. Ezt az érzést a balliberál ellenzék alaposan feltupírozza és a kezében lévő média minden eszközzel a politikai vezetés arcába vágja.

A jelen helyzetben, amikor a jól begyakorolt hazugsággyártók amúgy is mondvacsinált ügyekben és események kapcsán fröcsögik szét mérgüket itthon és Európában, el kell mondani a következőket:

Az alapba a befizetés önkéntes, nem kötelező!.

Fel kell hívni a milliomos-milliárdos elitet, mutasson példát az áldozatvállalásból (különösen akkor, amikor vélhetőleg a befizetett összegeket le lehet vonni az adóalapból)!

A kormány és a kormánypártok képviselői – akár részletekben is – ajánlják fel jövedelmük egy részét erre a célra!

Kövessen el a hatalom mindent, hogy a bíróságok előtt folyamatban lévő gazdasági büntetőperek minél előbb jogerősen lezárhatók legyenek! Sorozatosan foganatosítsanak a teljes kár megtérítése mellett vagyonelkobzást a bűnösök ellen (Ennél a mondatnál felsikoltanak a bírói függetlenségért aggódók, de tessék tudomásul venni, hogy az igazságszolgáltatás a társadalom érdekében működik az adott jogszabályi keretekben.)

Az 1% adó felajánlásának lehetősége széles körben tudatosítandó!

(Ez a civil szervezetektől, egyházaktól vonja el ezeket a pénzeket, de most a fő célra kell koncentrálni.)

Az adósságspirált felpörgető felelős politikusokat felelősségre kell bírói úton vonni!

Nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is! Lenne miből!

(Koncepciós perek! Ordítaná világgá az érintettek köre, de ezt is fel kell vállalni, mert végre el kell érni, hogy ne legyen következmények nélküli ez az ország!)

Az adósságcsökkentés mindenki közös érdeke. A csapdából való kiszabadulás felér egy új országalapítással! Az adósságcsökkentő alap hozzájárulhat, nem is kis mértékben ehhez.

Múlhatatlanul szükséges odafigyelni a megfelelő és részletes, megismételt kommunikációra, mert az embereknek pontosan tudniuk kell, miről is van szó..

Ne a szegény néne egyetlen tehénkéjét tereljük az alapba elsősorban.

A kezdeményezés példaértékű, és bizonyítja – bizonyíthatja az állampolgár, az állampolgárok felelősségét az ország sorsát illetően. Ez a felelősség-érzet csak akkor lesz általános, ha a nemzet „elől-járói” kivétel nélkül odateszi adományaikat a nemzet asztalára. Lehet ebből akár egy nemes vetélkedő, melynek célja a „való világ” megváltoztatása egy jobb világgá.

Szabó László Dezső

Oszdd meg: