Diák korom egyik legemlékezetesebb osztálykirándulása alkalmával látogattunk el Debrecenbe, a Déry Múzeumba. Ott láttam először Munkácsy Mihály passiósorozatát, az Ecce homo-t, a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota című festményekkel együtt. Szívesen nézegettük volna órákon át, de tovább kellett utaznunk. Így csak félórát tölthettünk el a múzeumban. Azóta már többször láttam. Mindhárom festmény lenyűgözött, nem csak méretei, hanem inkább a rendkívüli ecsetkezelés, árny- és fényjátékok miatt. Az alakok megformálása, az arcok, a perspektivikus ábrázolás mellett a biblikus téma is megragadott. Munkácsy Miskolcon élt kisgyermek korában, ezért is foglalkoztatott sorsa. Küzdelmes életét ismerem, sok művészettörténeti tanulmányt olvastam róla. Hatalmas munkásságából az utóbbi években láthattam azokat is, amelyek a világ nagy múzeumaiban, magángyűjteményeiben találhatók, ezek is nagyszerűek. Szépek az interieurjei, tájképei, életképei is, de az Ecce homo számomra a legnagyobb közülük. Méltán lett világhírű festőművész, a város, ahol élek, büszkélkedik vele. Múzeumunk is őriz tőle több festményt, rajzot, nagyszabású kiállítást rendeztek nálunk is, de ez a képe a legértékesebb, leghíresebb a világon. Minden magyar büszke rá, hogy tudósai, művészei, írói külföldön is híresek lettek. Munkácsy nagysága abban rejlik, hogy sok munkával, kitartással tanulta meg mesterségét, nem törődött az Akadémia gáncsoskodásaival, a maga útját járta. Bebizonyította, hogy úgy tud festeni, ahogyan senki más. Az Ecce homo-n kívül csodálatos művek születtek: Siralomház, Ásító inas, Köpülő asszony, Éjjeli csavargók, Rőzsehordó nő, Zálogház, Milton, Colpachi park, önarcképei, Paál László, legjobb barátjának arcképe, Liszt Ferenc arcképe, Haynald Lajos bíboros arcképe, Honfoglalás című festményei.
Munkácsról kerültek szülei Miskolcra, Lieb Mihály sótiszt és felesége, aki a Miskolcra való visszatérésük után pár hónappal elhunyt. Mihály Miskolcon kezdett iskolába járni. Édesapjának halála után nagybátyjához, Reöck (Röck) Istvánhoz került Gyulára. Öten maradtak árván, Mihály volt a középső gyerek. Békéscsabán nagynénjénél nevelkedett. Asztalosinasnak adták, Aradon dolgozott. Néhány kilométerre tőle lakott Petőfi árvája, Zoltán. Mihály később Pestre költözött, majd Bécsben tanult, utána a müncheni akadémián. 1869-ben megfestette Siralomház című képét, amellyel elnyerte a Salon aranyérmét. A Krisztus trilógia 1881-1883, 1896-ban készült el. Mihály 1885-ben emeltetett síremléket szülei hamvai fölé a miskolci Mindszenti temetőben. A Krisztus Pilátus előtt című festmény témáját Munkácsy János evangéliumából merítette. A döntő összecsapást, a válság csúcspontját ragadta meg. A hitében erős Krisztust állítja győztesként elénk. Pilátus helytartói székében ül, azt latolgatja, mitévő legyen. Szerinte nem bűnös a Jézusnak nevezett férfi. Az ellentétet, feszültséget színekkel fejezi ki a művész. Sugárzást, tisztaságot jelent a fehér Krisztus alakján. Színpompájával tűnik ki a vádló főpap. A kék-vörös-fehér szín a drámaiság jelképe. A kompozíció is drámai. A fehér ruhás férfi Krisztus alteregója: maga a megtestesült Ige. Ő jelképezi a feltámadás üzenetét. Az Ecce homo Munkácsy hitevesztettségének kifejezője. A három festmény közül feltűnik, hogy Krisztus nem a bibliai történés, hanem a megfestés sorrendjében lesz egyre elesettebb. Az Ecce homo Krisztusának arcában a szenvedő, nagybeteg Munkácsy belső önarcképére ismerhetünk. Munkácsy gyakran nézett szembe az elfeledettséggel, a betegséggel, a közelgő halállal. Az életnagyságú alakok az árkádok alatt láthatók. Krisztus egy megemelt oszlopos erkélyen áll, központi alakként, Pilátussal együtt. Arca beesett, meggyötört, megtört. Rá szegeződik minden tekintet, de ő az égre néz. Alatta hullámzik a tömeg, indulatok öntik el a népet. Drámaian sűrít Munkácsy, Krisztusában megjelenik minden emberfeletti. Krisztus tekintetében azonban nincs semmi isteni, arca tanulmány a tűrésről, a szenvedésről, a halált megvető bátorságról. Arca aszketikus, lelkes, szenvedélyes emberé. Ruhája vörös, mint azoké, akik a szőlőprést taposták. Krisztus vádlói a gyűlöletet, fanatizmust, erőszakot képviselik. Pilátus a hatalom, a megalkuvás jelképe. Az emberi haladást, a Róma uralmát elsöprő jövőt, az új korszak születését a gyermek és főként Jézus alakja jelenti. Fehér színei fényesek, sugárzóak. Kivillannak a sötétségből, a fény, a szeretet, az élet győzelmét hirdetik a sötétség, a gyűlölet, a halál felett. Ezért a fényességért tartom nagy értéknek az Ecce homo-t (Íme, az Ember), mert mai világunkban is csak ez tud győzni a sötét hatalmak felett. Hiszem, hogy ez a festmény nagy hatással lehet a XXI., és az eljövendő század embereire is. Hiszek a fény erejében.
Kühne Katalin
Megjegyzés küldése