Világunkban nagy változások történnek, ezzel lépést kell tartanunk. Hatalmas mennyiségű információhoz juthatunk az Internet segítségével. A felhasználók száma megnövekedett az egész világon, így hazánkban is egyre többen rendelkeznek otthonukban számítógéppel. A munkahelyeken ma már elképzelhetetlen nélküle az élet, új diszciplínák születtek. A különböző keresőrendszereket, weboldalakat, levelezőrendszereket, skype-ot, chat-et sokan használják. A világhálóról töltik le a diákok a tanulmányaikhoz szükséges anyagokat ahelyett, hogy a dokumentumok széles spektrumából válasszanak. Felgyorsult az élet, kevés idő áll rendelkezésünkre, ezért nem a könyvtár hagyományos állományában kutakodnak, nem jegyzetelnek, hanem az egyszerűbb megoldásokat alkalmazzák.
A kismamák, nyugdíjasok körében is elterjedt az elektronikus eszközök használata, filmeket, zenéket töltenek le, fotókat az unokákról, velük így tartják a kapcsolatot. Számítógépes tanfolyamokon sajátítják el az ismereteket. Mármint azok, akiknek lehetőségük adódik erre könyvtárakban, internet-kávézókban, vagy munkahelyükön elérhető számukra, de otthonukban még nincs számítógépük. Reméljük, az elszigetelt, távoli falvak lakói is rövidesen hozzájuthatnak ezekhez. Számtalan előnye van annak, hogy a világ előttük is kitáruljon. Amit elődeink nem ismerhettek, ma már százezrek számára adatik meg. Gyermekkorunkban könyvtárakba jártunk, ott böngésztük a polcokon sorakozó köteteket, az azokban rejlő értékes tanulmányokat onnan jegyzeteltük ki, a régi folyóiratok cikkeit mikrofilm-leolvasó segítségével olvasgattuk, a barokk vagy reneszánsz művészek alkotásaiban múzeumokban, képtárakban gyönyörködhettünk, népművészek tárgyait ott tekinthettük meg. Térképek segítségével tervezhettük meg kirándulásainkat, leveleinket postán küldtük-kaptuk. A ma mérnökei a megfelelő programok segítségével házakat, városokat, utakat tervezhetnek, könnyen, gyorsan, pontosan készíthetik el tervrajzaikat, nem kell szabadkézi munkával hónapokig fáradozni. Könyvtárak, múzeumok anyagát digitalizálják, régi kéziratokat, okmányokat, levéltári dokumentumokat, filmeket, festményeket, szobrokat, épületeket digitalizált változatban őrizhetnek meg a későbbi korok számára. Elektronikus könyveket olvashat a ma embere. Néhány perc alatt megkapjuk a világ más földrészéről küldött levelet, fotót, beszélhetünk családtagjainkkal, barátainkkal, közben láthatjuk is őket. Útvonaltervezővel készülhetünk bel- és külföldi útjainkra, letölthetjük kedvenc festőnk műveit, beszkennelhetjük, kitehetjük szobánk falára, mindezt pár perc alatt elvégezhetjük. Elektronikus úton utalhatnak számlánkra, mi ellenőrizhetjük egyenlegünket, minden bank így működik, gyors és precíz, a gép sohasem téved, csak az, aki betáplálja a gépbe. Elektronikus módon intézhetjük hivatalos ügyeinket, nem kell sorban állni, csak előjegyzést kérünk és időre behívnak bennünket. Orvosi leleteinket, röntgen-felvételeinket pillanatok alatt megtekintheti a tőlünk távoli országban lévő kórház orvosa, így azonnal kész a diagnosztizálás, nem kell újra kivizsgálni a beteget. Átküldhetünk gyorsan kitöltött űrlapokat, önéletrajzot készíthetünk sablonok alapján, csupán az adatainkat kell beépítenünk. A munkahely-keresés is könnyebb így. Szállást foglalhatunk a világ bármely pontján, menetjegyet, műszaki cikkeket, ruhaneműt, ételt, szolgáltatást rendelhetünk, ki sem kell mozdulnunk otthonunkból.
Minden nagyon jó, a fejlődés nyújtotta előnyök óriásiak. Nélkülözhetetlen, természetes ez számunkra. Én mégis szkeptikus vagyok. Valóban mindenki, aki ezzel a lehetőséggel él, jól jár? Tudunk dönteni arról, hogy mi válik igazán hasznunkra? A spekulánsok, Hackerek korában a sok előny mellett nem sérülnek-e jogaink? Bedőlhetünk a hazug reklámoknak, a bűnözőknek, hirtelen eltűnő, soha meg nem található cégek kihasználhatnak bennünket, áldozatok lehetünk, ha hiszékenyek vagyunk. Ez csak az egyik hátrány. A másik talán még ennél is nagyobb károkat okoz az egyéneknek, a társadalmi erkölcsnek.
Ha nem tanítjuk meg gyermekeinket arra, hogy dönteni, választani legyenek képesek, elvesznek az információ-dömpingben. A sok szennyet árasztó médiaműsor, netes fórum, silány magazinok szellemi fejlődésüknek ártalmasak, a Való világ mocskában könnyen elmerülő fiatalok így nem látják meg múltunk értékeit. Az, ha minden házhoz jön, a pizzafutár stb. , valamint a selejtes áruk, a reklámok annyira elámítják őket, hogy mindennapjaik megmérgeződnek. Az értéktelen, semmitmondó filmek, olcsó és durva stílusú, erotikus vagy thriller regények hatalmas károkat okoznak gyermekeink lelkében. Szorongnak, depresszióval küzdenek pici gyermekkorukban, mert a szülők nem érnek rá velük beszélgetni, csak a tv elé ültetik őket, és így nem tudják feloldani az egyre növekvő feszültséget, ami ezekből a műsorokból árad. A sztárvilág csillogása megtéveszti őket, azt hiszik, könnyen, pénzzel minden elérhető, nekik is drága ruhácskákban kell járni, mert az a trendi. A vér szaga átjön a monitoron, a képernyőn, mindent az erőszak ural, ők a kis ügyeiket is úgy próbálják elintézni, ahogyan azt ott látták. Gyengédség, testvéri vagy anyai szeretet helyett az örök harc az önállóságért, a birtoklásért, ez az, ami foglalkoztatja őket. A teljesítménykényszer, amit szüleiktől látnak, a sok munka, kevés pénz, őket is arra készteti, hogy a könnyebb megoldást keressék. Nem látják értelmét a munkának, a tanulásnak, mert tapasztalják környezetünkben, hogy egyre több a munkanélküli, sokan mennek külföldre munkát keresni, hiába szereztek diplomát. Sőt, azzal tömik tele kis fejecskéjüket, hogy minden felelősség alól ki lehet bújni, átveréssel, hazugsággal többet lehet elérni, mint becsületességgel, szorgalommal. Azt látják, hogy a sztárok percek alatt válnak azzá, akkor is, ha addig senki nem ismerte őket, de ugyanúgy tűnnek is el a süllyesztőben. Miért törjék hát magukat? Milyen felnőttek válnak belőlük? Aki iskolás korában nem tiszteli szüleit, tanárait, visszabeszél nekik, hogyan neveli majd fel gyermekeit? Ha a Mammon-őrület rabjává válik, felnőtt korában nem szorgos munkával keresi majd kenyerét, hanem mindig a könnyű életmód felé orientálódik. Nem találja helyét a világban, mert eltéved, már soha nem kapja meg az összetartozás, szeretet érzését családjától, barátaitól, mert nagyon egyedül van. A családi, baráti, civil közösségeknek pedig nagy a szerepük a jellemformálásban. Aki elszigetelten, magányosan él, beszűkül tudata, elidegenedik környezetétől, magába fordul, csak a billentyűzetet ütögeti. Nem beszélget senkivel, behúzódik a négy fal közé. Nem látja a természet csodáit, társtalanul, egészségtelenül él. Lelkileg és testileg is beteggé válik.
Gondolkodjunk el ezen, és amíg lehet, változtassunk rajta. Nagy dolog a fejlődés, de az ember nem gép. Érzelmekkel bíró lény, akinek szüksége van arra, hogy időnként lecsendesedjen, több időt fordítson arra, hogy magát és környezetét megismerje, alakítsa, változtasson, ha kell. Ha csak rohanunk előre, nem állunk le egy kicsit beszélgetni, nincs kitől megtanulnia gyermekeinknek az összetartozás, szeretet érzését, aki így elidegenedik a többi embertől. Az információrobbanás, ami bekövetkezett, nem áll egyenes arányban azzal, hogy a fejekben is rend legyen. Szemléletváltásra van szükség, néha egy kis pihenőre, hogy egészségesen fejlődjünk, emberek maradjunk. A megszerzett tudás értéket termel. A civilizáció fejlődése hatalmas, de ártalmaira is gondolnunk kell. Utódaink használják fel az eszközöket, gépeket, mert segítségével időt, energiát takarítanak meg, de ne váljanak géppé. Tartalmas, gazdag életre tanítsuk őket. Még sokáig élvezhessék a Gutenberg-galaxis előnyeit, mert bármilyen sokat halad a technika előre, arra mindig szükség lesz. Számítógépek sohasem helyettesíthetik a nyomtatott dokumentumokat. Nem vihetjük magunkkal mindenhová még a legfejlettebb, legkisebb méretű, legolcsóbb gépeket sem. Nem vehetjük kezünkbe, amikor üdülünk, utazunk, vagy ágyunkban fekszünk. Szemünk, gerincünk hamar tönkremegy, ha naphosszat a gép mellett ülünk. Távol állunk még attól, hogy a világ összes ismerete elérhető legyen számunkra. Ehhez még sok évtized szorgos munkája szükséges, de akkor sem lehet pótolni azt az érzést, amit egy könyv illata okoz, vagy melyet a festmények előtt állva érzünk, ha csodáljuk a régi korok művészetét. Sok a hátrányos helyzetben élő ember ma. Kiegyensúlyozott emberként szeretnénk élni, aki érti a mindennapok történéseit, alakítója környezetének, megtanulja, hogyan lehet érvényesülni a megváltozott világban. Mélyebb ismeretekre van szükség a körülöttünk zajló társadalmi, gazdasági problémák tekintetében, nagy íróink, művészeink érzékenységére, amellyel a mi életünket is át tudják alakítani. Akik gyermekkoruktól kezdve megtalálták a könyvekben, művészeti alkotásokban azt az életformáló segítséget, ami nagyjaink műveiben rejlik, jobban szeretik a könyvet lapozni ahelyett, hogy ezek rövidített, zanzásított változatát letöltsék. Nagyobb élmény a festményeket képtárban nézegetni, mint azokat kis méretben látni. Érző emberek vagyunk, akiknek szüksége van arra, hogy időnként feltöltődjön, és ezt ne a gép fölé görnyedve tegye, hanem kényelmesen, karosszékében ülve, vagy az erdei tisztáson, tengerparton élhesse át mindazt a szépséget, amit a művészettől kaphatunk. Kinyíltak a kapuk előttünk, de vigyázzunk, hogy gyermekeink ne zárkózzanak be a virtuális világ falai közé. Ez a mi felelősségünk!
Kühne Katalin
Megjegyzés küldése