B. Tóth Klára versei - Az Élet fája; Amíg várod; Actio cortis; Érintés; Egy alesandriai pálmaligethez

Az Élet Fája

A

világ-

alma

rőt

köldökéből

vonagló 

kéreg-

apán merengek

ahogy arany tűzlángjaival testéből formálja az  eget

ahogy teremtése dicséreteként méltósággal viseli a babérkoszorút

  lobogásában kitermeli magából csak  úgy

 mellény-

zsebből 

az
Élet Fáját

ahogy az

önfelboncolt

 váll és felkar 

izomzata

gyökérré 

faággá

csavarodva

új hajtást  hoz

ropogós

ingujjából

életet

rügyez

lombos ága 

almáival

telepöttyözi

 maga-teremtette

bölcsőjét 

a Földet

2008 ápr. 12  (Taba Ági: Apa című képéhez)                                                                                    

B. Tóth Klára versei - A sómaszk visszanéz; Sorsminta; Sétaidő; Szál-hatás

A sómaszk visszanéz

„A szél az arcodon ha sót talál, nem kérdi,

honnan. A tenger és a könny egylényegű”

Miklya Zsolt

Sót találni a recepciónál

hatalmas rózsaszín sókristályt

megnyalni aztán kiinni a kancsót

ízlelni sót az arcon tengerre gondolni

kihajózni a nyílt vízre nem nézni hátra

elrúgni a csónakot rúgni partot medret