Koczeth László - Hivatása pedagógus (Beküldve a pedagógusnap alkalmából)

Pedagógus vagy?

Akkor emlékezned kell, amikor izzadó tenyérrel, torkodban dobogó szívvel, teli lelkesedéssel

tartottad meg első órádat, foglalkozásodat. Kevés is volt talán az a szűkre szabott idő mindarra, amit a főiskolán, egyetemen magadba gyűjtöttél. Milyen boldog voltál, mikor úgy gondoltad, na, ez jól sikerült.

Pedagógus vagy?

Akkor eszedbe juthat, mit érezhetnek azok a kicsi emberkék, akik először lépik át az óvoda, iskola kapuját, sírva, és egész délelőtt a kezedet szorongatva, majd egy-két hét múlva már szilaj csikóként száguldozva. Később a szemed előtt ők növekednek, gyarapodnak, majd lassacskán felserdülve, az évek múltával, kezed alatt érett, komoly felnőtté válnak.

Pedagógus vagy?

Akkor a gyermek, a diák számodra nyitott könyv, amelyet folyton olvasnod kell, nem ugorhatsz át részeket, és melyet életed végéig nem tudsz letenni. Mindig vissza – visszalapozgatsz, hogy építkezni, építeni tudj, hogy megértsd, hogy segítsd, hogy mutasd a helyes utat, hogy a példa Te legyél számára. S ha már a végére értél, akkor sem nyújtózhatsz el elégedetten, hanem kezdheted újra elölről, megint és megint…

Pedagógus vagy?

Akkor tudod mit jelent mikor csengőszóra felugrassz, kezedbe fogod a naplót és becsukod az ajtóval magad mögött a külvilágot. Innentől kezdve már csak a szemben ülő diákokra, az ő épülésükre koncentrálsz, azonosulsz gondjaikkal, számon kérsz, meghallgatod őket, olykor szigorú vagy, olykor engedékeny az adott helyzetnek megfelelően. Fáradtan hazatérve esténként dolgozatokat javítasz, órákra készülődsz és azon kapod magad, hogy a lámpa mellett, asztalodnál ülve, a füzetet kezedbe fogva beszélsz, dicsérsz, korholsz, hogy képzeletedben megjelenik a diák, aki már megint nem figyelt, nem készült fel rendesen, de az

is, aki szorgalmasan, becsülettel visszaadja az általad közvetített tudást.

Pedagógus vagy?

Akkor a nemzet napszámosaként megvívtad már a magad küzdelmes, néha reménytelen csatáit, a gyermek védelmében, személyiségének tiszteletben tartásával a „majd én megmondom a magamét” szülőkkel, folyton pénzhiányra hivatkozó fenntartókkal, papírszagú oktatási-nevelési koncepciókkal, folytonosan újratermelődő, önigazolást kereső, sokszor életszerűtlen változtatásokkal.

Pedagógus vagy?

Akkor tudod mit jelent találkozni egykori tanulóiddal, akik babakocsiban mosolygó csemetéjüket mutatják Neked, és azt kívánják búcsúzóul, hogyha felnő ő is a Te osztályodba járhasson. Találkozni olyanokkal, akik sikeres emberekké váltak, és a Te „kis” útravalódat, „szeretetpogácsáidat” viszik tovább az életben. Vagy, mint sokunknak megadatott, hogy a katedrán a helyedbe lépjen egykori tanítványod.

Pedagógus vagy?

Akkor emlékezned kell azokra is, akik pályádon segítettek, erőt adtak, ha az fogyóban volt, melléd álltak, mikor igazságtalanul támadtak, érdemtelenül pellengérre állítottak, akik nélkül munkád nem lehetett volna eredményes, a segítőkész, a gyermek, a diák nevelésében partnerként együttműködő szülőkkel, házastársaddal, kollégáiddal, barátaiddal.

Soha nem feledheted azokat, akik ugyanezen az életösvényen haladtak, mindennapjaink fontos részei voltak, példát mutattak, de sajnos útközben elveszítettük őket, így már csak emlékképként lehetnek közöttünk. Azokra is fájó szívvel gondolunk, akik hivatásuk gyakorlása közben, a gyerekek védelmében vesztették életüket.

Pedagógus vagy?

Akkor a Te fürdőkádad is tele van a szeretet és tisztelet ezernyi, színes virágával, így június

elején.

Mosolygó, csillogó gyermekszemek köszöntenek, a szülők hálásan a kezedet szorongatják, s nem győzöd megköszönni a jókívánságokat. A virágok mögé otthon vidám gyerekarcokat képzelsz, és eltűnődsz:

Már megint véget ért egy év…

Pedagógus vagy?

Akkor Neked küldetésed van. Neked Lámpásnak kell lenned.

Olyan értékvesztő, felfordult világot élünk, melyben nagy szükség van messzire világító, értékteremtő, szeretetet, tudást átadni tudó lámpásokra. Tisztán, őszintén sugárzó emberi fényükre, mely, ha világos van szinte észrevétlen marad, de a sötétben köré telepednek az emberek. Nehéz küldetésetekhez kívánok minden pedagógustársamnak óvodától egyetemig, sok erőt, testi és lelki egészséget, a folyton megújulni tudás képességét, soha el nem múló lelkesedést, felelősségteljes, embert formáló hivatásotok gyakorlásához.

Koczeth László

Oszdd meg: