Szinay Balázs - Hozzávalók az élet szertartásához

2011 márciusában jelent meg legutóbbi kötetem Az élet szertartása címmel. Jelen írásomban e kötet lényegét és jelentőségét igyekszem árnyalni, felvázolni mintegy iránytűt adva az olvasó kezébe. Az összeállítás az elmúlt másfél év válogatott szerzői termése és egyben eddig munkásságom, valamint világképem összegzése. Egyszerre irodalmi, filozófiai, spirituális, tanító és szórakoztató könyv.

Ahogy a könyv bevezetőjében is olvasható: „Jelen összeállítás elkészítése korántsem volt egyszerű feladat. Létrehozásához nagymennyiségű ismeretre volt szükség és egyben ezek teljes elhagyására is. A tudásanyag ugyanis azért fontos, hogy a szerző egy bizonyos keretrendszerbe helyezze mondanivalóját, annak elhagyására pedig azért, hogy ki is mondja a lényegeset, az azonnalit, az élőt, az ösztönöset, melyet csak akkor tud, ha elméjét nem homályosítja el a fölösleges ismeret.

A kötet úgy igyekszik vándorolni múlt és jelen időkeretei között, hogy közben mégis időtlen marad. Ugyanis, ami nem időtlen, az maradandó lehet, de hasznos nem feltétlen. Műfajilag esszéről, szútráról, fabuláról, novelláról, szociográfiáról van jelen esetben szó, tartalmilag pedig minden esetben az élet mozgatójaként jelenlévő, ám látszólag latens esszencia felkutatásáról, mely évezredek óta az emberi kutatástörténet középpontjában áll, s mely olykor önként mutatta meg magát, hogy nyilvánvalóvá váljon azok számára is, akik ennek ellenére mégsem látták meg. A téma három szóban: eredet, kifejezés és szentség, valamivel több szóban pedig: szemelvénygyűjteményt abból, amit a ma emberének tudnia illenék, de beszélni róla nem divat. Ezen kívüli, bővebb eligazítást a tartalomjegyzék adhat.”

A kötet alapvetőn három részre, témaegységre szakaszolható. Az első részben általában véve irodalomelméleti kérdésekkel foglalkozok, kicsit másként, mint ahogy azt eddig megszokhattunk. A szerzőséget, mint léthelyzetet, az írást és a kifejezést, pedig mint a lét megnyilatkozását tárgyalom. Az e szakaszban olvasható esszékben hangvételüket nézve keveredik a szépirodalom, a filozófia és a spiritualitás, mint, ahogy ez a kötet egészére is jellemző, ugyanakkor tartalmilag a középpontban mégis végig az irodalom marad. Az itt szereplő írásokból is felsejlik, hogy az élet, az irodalom és a lét világtörvényei egymástól nem elválaszthatóak, az írás és a szerző feladata pedig több annál, mintsem, hogy pusztán csak szórakoztasson, vagy hétköznapi, szubjektív hangvételű felismeréseket közöljön. E helyen az olvasónak nem csak azt kell felfedeznie, hogy hogyan lehet az irodalomról gondolkodni, hanem az itt szereplő írások állításait megszívlelve általános életlátást, a világ jelenségeit valóságosan értelmező szemléletmódot is gyakorolhat.

A kötet második része kifejezetten a spiritualitásé. Az itt szereplő írásokban a legfontosabb szellemtörténeti, pszichológiai, társadalmi és társadalomtörténeti alapkérdésekkel foglalkozom. Persze a teljesség igénye nélkül. Célom nem is az volt, hogy mindent számba vegyek, hanem, hogy a rendelkezésre álló tudománytörténeti alapvetések, tapasztalatok alapján tisztázzam az ember helyzetét és szerepét a világban, illetve bemutassam azokat a forrásokat, lehetőségeket, tényeket, melyek ismeretében az ember élhetőbb, értékesebb, hasznosabb életet tud élni. Ennek szükségessége ma igen aktuális. Látható módon a modern ember éppen az emberiség kezdete óta jelenlévő alapkérdésekre nem tudja a választ, vagyis, arra, hogy Honnan jött? Miért van itt? Mi a feladata? Ki ő?stb. E helyzet azért is szomorú, mert a világtörténet során talán semely más kérdésre nem született annyi válasz, mint ezekre a kérdésekre. A helyes és kimerítő válaszok pedig évezredek óta az emberiség szellemkincsét képezik. Ennek ellenére a modern ember kétségbe ejtő identitásvesztése egyértelmű, így e témákról mindenképp szólni kell!

Az összeállítás harmadik részében szándékosan elveszem a korábban írtak metsző élét és abszurd, szatirikus hangvételű novellákkal zárom a kötetet, jelezve, hogy az összeállítást nem merev, feszült, nyugtalan, ideges, netán tettre kész komolysággal kell nyugtázni, hanem egyfajta lazasággal, könnyedséggel és kellő mennyiségű humorral, ahogyan az életet is. Az életet ugyanis humor és játékosság nélkül helyesen értelmezni nem lehet. Semmi sem annyira komoly és bonyolult, mint amilyennek azt az emberi elme felcímkézi. Valóságosan és boldogan élni valójában a legegyszerűbb dolog, sokkal nehezebb boldogtalannak lenni. Csupán a modern kor életszemléletének abszurditását jellemzi az a téves felfogás, hogy a boldogságért szenvedni és küzdeni kell, mivel a boldogság állapot és nem eredmény, ráadásul éppen akkor nyilvánul meg, amikor nem teszünk semmi olyat, ami ellene hat.

A kötetben szerepelő első esszé, A tudás hatalom, a nem tudás viszont bölcsesség! című írás tulajdonképpen összefoglalja a könyv lényegét. Rámutat arra, hogy az ismereti, lexikális tudás felhalmozása mellett a bölcseleti tudás és a befelé figyelés fokozatos háttérbe szorulása mára tarthatatlan állapotokat eredményezett, ugyanis egy élhetetlen életteret teremtett a modern kor embere számára. Az élővilág és vele az ember fizikai és mentális tűrőképességének határához érkezett, sőt már túl is lépte azt. Ezen a ponton pedig már nem szabad tovább tétlenül tévedni, mert ugyanis eddig ezt tettük. Helytelen szemlélettel és pusztító viselkedéssel zsákmányoltuk ki készen kapott, bőkezű, de sérülékeny életterünket.

A könyv általában rövid, átlagosan két A/4-s oldalnyi szemelvényekben világít rá egy-egy életkérdés lényegére, legfontosabb elemére, ettől csak néhány esetben mutatkozik eltérés. Az összeállítás célja nem az, hogy magyarázzon, hanem, hogy megállapításokat tegyen, mely megállapítások vélekedésem szerint ma az alapműveltség részei kéne, hogy legyenek. Hangsúlyozom, hogy e megállapítások nem személyes véleményem lenyomatai, hanem szellemtörténeti összegzések! Személyes vélemények parttalan taglalását értelmetlennek tartom az olvasó és az önmagam szempontjából egyaránt, annál is inkább mivel jelenleg a közös, egyetemes emberi értékek felszínre hozására van szüksége az emberiségnek és nem az egyéni értékrendek népszerűsítésére. Más kérdés, hogy e ténymegállapítások a szerzőn minden esetben átszűrődnek. Viszont, mivel az összeállítás javarészt esszéket tartalmaz, kétségtelenül része az ítélethozatal. Az esszé ugyanis mindig állásfoglalás valami mellett és így egyúttal más ellenében is.

A kötet forgatása egyaránt ajánlott minden korosztály számára, mivel minden tekintetben osztály független és elsősorban értő közönségét keresi, mely kapcsolódási minőség nem feltétlenül az életkor függvénye. Az itt leírtakat megértheti egy józan gondolkodású fiatal, ugyanakkor elmulaszthatja érteni az aggastyán is. A helyes, érett felismerés ugyanis nem az életkor függvénye, hanem a tapasztalatokból leszűrt következtetések minőségéé. Továbbá hozzá kell még tenni, hogy nem is azoknak szól e kötet, akik feladataikat nem tisztázva, de jogaikat követelve, önelemzésre és önkritikára hajlandóságot nem mutatva csupán a körülmények igényeik szerinti változásától várják életük minőségének javulását, oly módon, hogy mindig másokra mutogatnak.. Ennél sokkal komolyabb dologról van ez esetben szó. Alázatra kész, a létet megfejteni vágyó, értő emberekhez szól ez a kötet. 

Nem írok gyakran. Arra törekszem, hogy mindig aktuálisat, lényegeset, hasznosat közöljek. Olyat, amiről mindenképpen szólni kell, de amiről nem szól más, vagy nem szólnak elegen. Ezt tettem-e kötet esetében is, melyet büszkén, elégedetten és jó szívvel ajánlok minden érdeklődő figyelmébe!

Szinay Balázs

Oszdd meg: