Vigaszdíj
(interaktív vers, melynek utolsó sorát az olvasó tetszés
szerint variálhatja, sőt, tovább is írhatja a verset!)
Nyakas vadócként, kigombolt ingben
ritmust dobolsz a „szabadság nincs”-ben?
Kihunyt parázson poshadt széna forr
s illó olajból préselt rozsda – bor…
Szürke habarcsban kőnek se néznek?
Párducok adnak testet az éjnek,
lobot vet alattad a szalma:
tied a szerelem hatalma!
A szerelem tűzfalhoz állított
és vitte mind, mit
addig halmozott?
Nevét a szél amíg kibömböli,
az illatát a sárba döngöli…
Fekete – fehérre vált a virág,
fekete ágon fordul a világ;
forog, őröl az elme malma:
tied a gondolat hatalma!
Marad a kortárs igézet foglya,
s liliomként a semmit nyafogja?
Kongó hordónak vélik Szófiát,
kiröhögik a filozófiád,
s már te sem leled magad a szóban?
Agyad, mint do – dongó a hóban
a
„dö-döm-dö-döm”-ig ha fagyna:
tied a zene s tánc hatalma!
Hang-angyal röptet, gyöngyszemmé göngyöl,
Nap-gonga gong, az élet göröngy –öl,
fuvola fájdalom, pengő hurok;
új tért nyit, reped a lélek - burok.
Kék halak úsznak a belső fényben -
unod a tempót az együttlétben?
Más kell? Tied a kelme halma
s a képzőművészet hatalma!
Képeid, amik csak későn érnek,
leecsülik a gazdag szegények?
Teret a korrupt rendszer porcióz,
s illúziót rombol a víziód?
Szótlan a szőlő, nem cseng a barack,
új kenyeredhez nem jut csak tarack…
Vacsorát álmodsz az agyagba?
Tied a természet hatalma!
Vetettél , de kertedben csak törpe
termett s gyümölcsfáid mind kitörte?
Már égig ér a csattanó maszlag?
Sárkányfog tépi, lángol az asztag?
Míg sorsod üstjét sírva foltozod,
kapd el, amit itt neked hámozok!
Tudás és vigasz ez az alma:
tied a tervezés hatalma!
tied a tapasztalat 6alma!
tied a barátság 6alma!
tied a szeretet 6alma!
tied a türelem 6alma!
tied a kitartás 6alma!
tied a 6alma hatalma!
Ő?
Kirúgja az ágy, leveti a szék,
villanva pukkan és kiég az ég.
Inog és csúszik alatta a kő;
mert eszét vesztette minden, megint.
(De hol lehet most, merre jár Nagy Ő?)
Vak varjú száll, leszédül egy cserép,
kifut a tej, törik a csésze szét.
Tükörbe pillant és széthull a nő.
Aarcára felken egy kis rózsaszint…
(De hol lehet most, merre jár Nagy Ő?)
Sok boldog óra. Kész. Véget ért.
Az összes kártyáján kódot cserélt
és elsepert a möszijő: „ Agyő!”
Ma sincs posta, a fiának sem írt….
(De hol lehet most, merre jár Nagy Ő?)
-„Megállj, nyakadba sózom én ezért
korunk legocsmányabb válóperét!
Hogy megüt a guta, elönt a hő!” –
-dühöng a nő…. Leül…. Sóhajt… Legyint.
De hol lehet most?
Merre jár Nagy?
Ő?
 Nya...){kind=link}
Megjegyzés küldése