ÚJ TARTALMAK

Juhász Árpádné - Kertünk növényei



Győri kertünk alakulásában az Édesanyám létre hozta gyermekkori otthonom kertjének nyomai láthatók. Élénken élnek bennem az orgonák, jázminok rózsák lilaakác klemátisz... a tulipán ágyak floxok pompás nőszirom margaréta menyecskeszem nefelejcs az ibolya gyöngyvirág és a sornak nincs vége … emlékezetes illatok és színek... Ma is tudom melyik hol, a kert mely sarkában kapott helyet és virított, egészen addig, amíg el nem jöttünk a mai otthonomba... Ők voltak itt az elsők, részben mert édesanyám így akarta emlékezetessé felejthetetlenné tenni, az elhagyott kertet... és mert valóban kedves valamennyi... Ahogy teltek az évek, rendre jött egy-egy újabb lakó. Terka nővérem Szombathelyen él… Évente többször mentünk hozzájuk a szüleimmel együtt. Boldog örömmel készültünk a látogatásra... Odaérve szüleim és testvérem a viszontlátás élményével elfoglalva töltötték az időt, én pedig összeszedve a kislányokat, sógorom és férjem kisétáltunk Kámonba az arborétumba... Élményt szerezve már az úton, a gyerekeknek a fagyival , a fiuknak az üdítő sörrel vagy egyébbel, a 11-es Huszár út szép hosszan vezet a célhoz. Amikor kiértünk jött el az én időm , a csoda szép arborétumban 2 órás séta, és az utána következő vásárolgatás az árudában, ahol a legcsodásabb növények voltak... A visszaút már nem volt oly könnyű, a nehéz csomagoktól... minden kéz foglalt volt… Látogatásaink, a viszontlátáson kívül is rendkívüli élmény adtak… az újabb növények beszerzésével, melynek nyomai máig fellelhetők a kertben: ilexek, cukorsüvegek, fás peoniák ,vagy fuxiák, sziklakerti apróságok, szép számmal... Néha, ha nem volt idő lemenni, Terka volt az áldozat akit megkértem sétáljon ki, valamelyik gyermek segítsen beszeretni , a kiválasztott növényeket... örömmel tette és ilyenkor mindig ő is gazdagodott egy-egy újabb szépséggel... Szeretem a pendulákat... szomorú vagy csüngő változatai némely fajoknak... pendula időszakomban épp elfoglalt voltam… Testvérkém szerezte be amit kinéztem .. rendre megtette… Az első talán két törpe salix pendula volt… nem oly rég halt ki mindkettő. Őket követte egy Larix pendula, szomorú vörösfenyő a balatoni kertbe került… majd egy szomorú jegenyefenyőt ,ide Győrbe .. Kedves idős házaspár voltak Bánóék az arborétum gondnokai , az áruda vezetői... Szinte látom Bánó bácsit, ahogy komótosan lépked szeretett kertjében... Terkám ment serényen a hetente telefonált rendelésekkel, Bánó bácsi pedig teljesitette az óhajokat, míg nem a sokadik alkalommal megkérdezte, Cedrus Atlantca glauca pendula kérésünknél: ki ez a szomorú hölgy, akinek mindenből a szomorú kell?? Sürgősen leutaztam beazonosítás végett... hogy tudja , messze nem egy pendula azonos vevő vagyok, hanem egy meglehetősen vidám ember... Szomorú cédrusom gyönyörűen és boldogan virít nálam… Hosszú éveken át tartottak ezek a szép emlékezetes utak. Néha Sopronba a Barabics Elemér kertészetébe , Magda nénihez Sárásra Csapody Vera körrel kertbarátokhoz kertészetekbe… akikre a legnagyobb szeretettel emlékezem… sok szép különlegességet kaptam… Ők már az égi kertek gondozói között serénykednek.. Kámba a Jeli arborétumba... ahova bezártak bennünket mert úgy elment az idő észre sem vettük a lelkes nézelődés közepedte. Szerencse ,hogy a magas keríésre egy pad segítségével fel tudtunk mászni és a másik oldalon földet értünk baj nélkül .Hazáig azon derülve, hogy ha erre nincs lehetőség , ott kellett volna éjszakázni a gyönyörű kertben . Emlékezetes növény túráinknak hosszú sora van ..bár melyik egy kerek egész kis történet... a kakas mandnikó a . gömb primulák…, ha mesélnének… első hunyorom Klári nénire emlékeztet… a szelestei lepusztult kastély kertjéből ami ma fényes welnessé magasztosult... A kék gyökér a sarki margaréta a Törökvészi útról Harmat bácsitól …és az alpesi Astilbe amely jól bírja a nehéz helyzeteket is... A vad klemátiszok Terka szaporításából vagy a nemesített szépségek , fehérek , kékek, bíborak csíkosak, kedves néhai szomszédaimtól Emiltől és Gyuszitól akik lelkesen támogatták őrültnek tűnő szenvedélyemet és oltottak nyestek kívánságom szerint... A liliom korszak… amikor még Salzburgból lehetett beszerezni a 10 féle színű virág hagymáját és szaporításban lelkesen segítő szomszédaim legalább olyan lázban égtek mint én.. Egyetlen higgadt ember fékezett csak Árpi, Őt csak a meccsek hoztak ilyen lázba mint engem a kert… Jut eszembe erről: Egy nap Zeggel játszott az Rába Eto . Kitalálta hogy le kellene menni Zoli barátjával és feleségével, egyetlen pillanat alatt reagáltam menjünk, de Jeli fele kanyarodva kis pihenővel! Remek páros voltunk, más-más szenvedély fűtött bennünket, de ez soha nem okozott hátrányt, hagytuk kibontakozni egymást… és még élveztük is, a másik kedvtelését támogatva és határon belül tartva.. amire nálam szükség is volt .. töredelmesen bevallom.. Mindezeket azért tettem ide régebben és most leirt történetként, hogy látható legyen nem minden kert épül a kertépítés hagyományai szerint... Vannak még történetek... emlék marad a családomnak, ha majd követem a kertbarátaimat a felhök feletti kertekbe. talán előkerülnek kis történeteim… Kertem minden növénye számtalan emléket őriz és ha megállok mellette szól hozzám, tudom a történetét, ismerem a születése pillanatától ,egyetlen nincs amelyiket nem mi hoztuk volna, és ültettük volna el …amely mellett ha elmentek az unokák, ne simították volna meg… előszeretettel, Belián a cukorsüveg csúcsát, kicsi kezével ,vagy lehajolva a kinyílt tulipánhoz kedvesen megszólítva , „tujipai” és arrébb a „kéknepeta” rám nézve bejelentve „Edibet nananó üjtette” Vagy amikor bújócskáztunk a már általatok is látott zegzugos utakon, végig kellett mennem pók és pókháló-talanitani, mert nem kedvelték ez akadályokat sem lakóikat, bár mennyire állatszerető gyermekek is mindketten… Emlékek erdeje… varázsa van... Meghitt és romantikus, egy vado... Elrejt... megnyugtat… feldob… örömet szerez... Vidámmá vagy szomorúvá tud tenni… és mindenek előtt áradnak belőle az emlékek… Egyetlen lépést nem tehetek anélkül, hogy ne mesélne valamit a múltból a szeretteimről az élőkről vagy RÓLUK akik eltávoztak innét...




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes