Győri kertünk alakulásában az Édesanyám létre hozta gyermekkori
otthonom kertjének nyomai láthatók. Élénken élnek bennem az orgonák, jázminok
rózsák lilaakác klemátisz... a tulipán ágyak floxok pompás nőszirom margaréta
menyecskeszem nefelejcs az ibolya gyöngyvirág és a sornak nincs vége …
emlékezetes illatok és színek... Ma is tudom melyik hol, a kert mely sarkában
kapott helyet és virított, egészen addig, amíg el nem jöttünk a mai
otthonomba... Ők voltak itt az elsők, részben mert édesanyám így akarta
emlékezetessé felejthetetlenné tenni, az elhagyott kertet... és mert valóban
kedves valamennyi... Ahogy teltek az évek, rendre jött egy-egy újabb lakó.
Terka nővérem Szombathelyen él… Évente többször mentünk hozzájuk a szüleimmel
együtt. Boldog örömmel készültünk a látogatásra... Odaérve szüleim és testvérem
a viszontlátás élményével elfoglalva töltötték az időt, én pedig összeszedve a
kislányokat, sógorom és férjem kisétáltunk Kámonba az arborétumba... Élményt
szerezve már az úton, a gyerekeknek a fagyival , a fiuknak az üdítő sörrel vagy
egyébbel, a 11-es Huszár út szép hosszan vezet a célhoz. Amikor kiértünk jött
el az én időm , a csoda szép arborétumban 2 órás séta, és az utána következő
vásárolgatás az árudában, ahol a legcsodásabb növények voltak... A visszaút már
nem volt oly könnyű, a nehéz csomagoktól... minden kéz foglalt volt…
Látogatásaink, a viszontlátáson kívül is rendkívüli élmény adtak… az újabb
növények beszerzésével, melynek nyomai máig fellelhetők a kertben: ilexek,
cukorsüvegek, fás peoniák ,vagy fuxiák, sziklakerti apróságok, szép számmal...
Néha, ha nem volt idő lemenni, Terka volt az áldozat akit megkértem sétáljon
ki, valamelyik gyermek segítsen beszeretni , a kiválasztott növényeket...
örömmel tette és ilyenkor mindig ő is gazdagodott egy-egy újabb szépséggel...
Szeretem a pendulákat... szomorú vagy csüngő változatai némely fajoknak...
pendula időszakomban épp elfoglalt voltam… Testvérkém szerezte be amit kinéztem
.. rendre megtette… Az első talán két törpe salix pendula volt… nem oly rég
halt ki mindkettő. Őket követte egy Larix pendula, szomorú vörösfenyő a
balatoni kertbe került… majd egy szomorú jegenyefenyőt ,ide Győrbe .. Kedves
idős házaspár voltak Bánóék az arborétum gondnokai , az áruda vezetői... Szinte
látom Bánó bácsit, ahogy komótosan lépked szeretett kertjében... Terkám ment
serényen a hetente telefonált rendelésekkel, Bánó bácsi pedig teljesitette az
óhajokat, míg nem a sokadik alkalommal megkérdezte, Cedrus Atlantca glauca
pendula kérésünknél: ki ez a szomorú hölgy, akinek mindenből a szomorú kell??
Sürgősen leutaztam beazonosítás végett... hogy tudja , messze nem egy pendula
azonos vevő vagyok, hanem egy meglehetősen vidám ember... Szomorú cédrusom
gyönyörűen és boldogan virít nálam… Hosszú éveken át tartottak ezek a szép
emlékezetes utak. Néha Sopronba a Barabics Elemér kertészetébe , Magda nénihez
Sárásra Csapody Vera körrel kertbarátokhoz kertészetekbe… akikre a legnagyobb
szeretettel emlékezem… sok szép különlegességet kaptam… Ők már az égi kertek
gondozói között serénykednek.. Kámba a Jeli arborétumba... ahova bezártak
bennünket mert úgy elment az idő észre sem vettük a lelkes nézelődés közepedte.
Szerencse ,hogy a magas keríésre egy pad segítségével fel tudtunk mászni és a
másik oldalon földet értünk baj nélkül .Hazáig azon derülve, hogy ha erre nincs
lehetőség , ott kellett volna éjszakázni a gyönyörű kertben . Emlékezetes
növény túráinknak hosszú sora van ..bár melyik egy kerek egész kis történet...
a kakas mandnikó a . gömb primulák…, ha mesélnének… első hunyorom Klári nénire
emlékeztet… a szelestei lepusztult kastély kertjéből ami ma fényes welnessé
magasztosult... A kék gyökér a sarki margaréta a Törökvészi útról Harmat
bácsitól …és az alpesi Astilbe amely jól bírja a nehéz helyzeteket is... A vad
klemátiszok Terka szaporításából vagy a nemesített szépségek , fehérek , kékek,
bíborak csíkosak, kedves néhai szomszédaimtól Emiltől és Gyuszitól akik
lelkesen támogatták őrültnek tűnő szenvedélyemet és oltottak nyestek kívánságom
szerint... A liliom korszak… amikor még Salzburgból lehetett beszerezni a 10
féle színű virág hagymáját és szaporításban lelkesen segítő szomszédaim
legalább olyan lázban égtek mint én.. Egyetlen higgadt ember fékezett csak
Árpi, Őt csak a meccsek hoztak ilyen lázba mint engem a kert… Jut eszembe
erről: Egy nap Zeggel játszott az Rába Eto . Kitalálta hogy le kellene menni
Zoli barátjával és feleségével, egyetlen pillanat alatt reagáltam menjünk, de
Jeli fele kanyarodva kis pihenővel! Remek páros voltunk, más-más szenvedély
fűtött bennünket, de ez soha nem okozott hátrányt, hagytuk kibontakozni
egymást… és még élveztük is, a másik kedvtelését támogatva és határon belül
tartva.. amire nálam szükség is volt .. töredelmesen bevallom.. Mindezeket
azért tettem ide régebben és most leirt történetként, hogy látható legyen nem
minden kert épül a kertépítés hagyományai szerint... Vannak még történetek...
emlék marad a családomnak, ha majd követem a kertbarátaimat a felhök feletti
kertekbe. talán előkerülnek kis történeteim… Kertem minden növénye számtalan
emléket őriz és ha megállok mellette szól hozzám, tudom a történetét, ismerem a
születése pillanatától ,egyetlen nincs amelyiket nem mi hoztuk volna, és
ültettük volna el …amely mellett ha elmentek az unokák, ne simították volna
meg… előszeretettel, Belián a cukorsüveg csúcsát, kicsi kezével ,vagy lehajolva
a kinyílt tulipánhoz kedvesen megszólítva , „tujipai” és arrébb a „kéknepeta”
rám nézve bejelentve „Edibet nananó üjtette” Vagy amikor bújócskáztunk a már
általatok is látott zegzugos utakon, végig kellett mennem pók és
pókháló-talanitani, mert nem kedvelték ez akadályokat sem lakóikat, bár
mennyire állatszerető gyermekek is mindketten… Emlékek erdeje… varázsa van...
Meghitt és romantikus, egy vado... Elrejt... megnyugtat… feldob… örömet
szerez... Vidámmá vagy szomorúvá tud tenni… és mindenek előtt áradnak belőle az
emlékek… Egyetlen lépést nem tehetek anélkül, hogy ne mesélne valamit a múltból
a szeretteimről az élőkről vagy RÓLUK akik eltávoztak innét...
Megjegyzés küldése