a szép
elmúlás árvaháza*
oh a szép elmúlás árvaháza hol a
csonka kép
olyan fényes eleganciával
fehéren egybelobban
míg együtt érző szárnyasok
kárálnak
és mákszár-szivarozás
élethosszig néztem a rózsát
az őshal még épnek mondható
koponyájára akadtam
hogy testéből emberi árnyék
törjön elő
szemem előtt kútmélyi nyugalomban
elmerült
nevetséges tányérsapkát viselsz
véteknek és büntetésnek egymáshoz
nincsen köze
háttérben a nyomor kapuja a
törvény kapuja
állat-fajtánkhoz hogy elérjünk
csókolgatjuk a szádat kővel
vége a népünnepélynek
a könnyű halál üldögél
hát megterítek
árnyam az emlékezetbe hull
lassú alkonyati esőben
mert meghalhatok és nem szabad
a szívpiros pagony
henteskirakatában
mint régi metszeteken
fellobbanó szirom-máglya
nagy utam lesz nemsokára
barna képkeretben
tűzbuddha
tűzbuddha nem megy át a vizen
indra nem rajzol
tapsifüles buddhát a holdra
az összemorzsolt répa levével
pocsék a paccsékabuddha
elegem van már a kegyelemből
le a bugyit édes!
mutasd a lelkecskéd!
a tan kereke
nagy hajók jönnek
nézem tankerek-e
megforgat engem
a tan kereke
*
akkor most folytassuk
a beszélgetést
vagy inkább kezdjük el?
*
dörömbölj lelkem
vécéajtaján
és én majd
bebocsátlak téged
*
orosz udvari kürtzene
nélkül nem élhetek
*
hatagyarú fehér
elefántok jönnek
12 különleges
tettet viszek véghez
és téglából van
a Vaspagoda
*
7 lépést teszek Kelet felé
lábam nyomán
lótuszvirágok nyílnak
gyémánt
úton
a fogság gyűlöletében
kevés a levés
a létezés a csitultság
kettős bontakozás
elcsendesülés
szomjtest-szonett helyett
tespedtség henyeség
szelídség kedvesség
jó puncinedvesség
búg a búgatópor
-tól a búgócsiga
gyémánt úton
robog velem
a gyémánt szekér
Megjegyzés küldése