A nevem, Molnár Beáta. Nagyberegen születtem, 1988. január 15-én. Születésem óta itt élek kisebb-nagyobb megszakításokkal. 3 éves voltam, mikor is szüleim válását követően, édesanyámmal egy rövid időt szülőfalujában, Beregújfaluban töltöttünk. Ezt követően ismét Nagyberegre tértünk vissza és itt telepedtünk le, végérvényesen. 1994-ben, hat éves koromban itt kezdtem az iskolát. Ez idő alatt, édesanyám ismét férjhez ment. Második házasságából született egy leány gyermeke. Édesapám a válást követően soha többé nem nősült meg.
A középiskolát szülőfalumban, Nagyberegen végeztem el, sikeres érettségivel zárva azt 2005-ben. Az érettségit követően, 2006-ban felvételt nyertem a kárpátaljai magyar oktatás fellegvárába, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára. Itt kezdtem el felsőfokú tanulmányaimat magyar-angol filológia szakon. 2010. júniusában megszereztem első diplomámat. Jelen pillanatban ötödéves filológus tanhallgató vagyok. Szűk családi körben élek Nagyberegen édesanyámmal, nevelőapámmal és 15 éves kishúgommal.
(Röviden kiegészítésképpen): Évekig aktívan és versenyszerűen sportoltam, teremkerékpároztam és kosárlabdáztam, ezt követően az érettségi előtti utolsó 1-1,5 évben mutattam valamiféle jelét annak, hogy humán tárgyak irányába orientálódom szívesebben. Az irodalom, filmkritika az, ami tulajdonképpen a hatása alá tud vonni a mai napig és azt hiszem a továbbiakban sem fog ez változni. Szakosodás tekintetében valószínűleg az irodalmár szakirány lesz a számomra megfelelő és az általam szívesen választott. Minthogy évfolyammunkáimat és szakdolgozatomat is folklór témakörben írtam és védtem, ebből kifolyólag nem áll tőlem távol a néphagyomány, a népi kultúra kutatása, tisztelete.
Molnár Bea
Kikeletünk
Mint fa virágáról a zsenge szirom,
hull le rólam az értelem.
Csak én hívattam el látni
a körülölelő golyó mocskát?
Mint nap sugara által táplált zsenge rügy,
fürdöm szép szavakban.
Szétkenem magam agyakban,
plántálva másba részemből.
Mint érett gyümölcs keserű zamattal
számban hordom a Mindenséget.
Mint féregjárta kéreg,
lefeslik rólunk az élet.
Nem holmi ócska bunda,
nem öltheted újra.
Csak fázva tartod magadon.
Tiszta földet!
(egy álom emlékére)
Meghalunk.
A forró tűzben jégcsap-lelkünk
Bűnös színű párává semmisül.
Ki tudja hol az Isten?
Szívem poros sarkában kucorog.
Vagy tán' rég Vele járok?
Nincs rossz, semmit sem bánok.
Élhetnénk.
Fagyban ég tüzes-lelkünk.
Mások bűntelen párává nőnek.
Én láttam az Istent.
Szívem poros sarkában lesve kucorgott.
Ott van, álmos látomás.
Vérembe ivódott, velőmmé vált.
Meghalok.
Csodás kórság.
Megboldogult, bolond beteg.
Tiszta fényt s örökké Isten-magot vetek.
Megjegyzés küldése