Gyermekkorom emlékei
Nálunk orgonabokrok sövénye alkotta a kerítést...
Apám építette hókupac a szánkópályát, kedvtelést...
Nincs mit tenni, sajnos, köd borítja már, ó, az emlékeket...
...hogy ott volt a tó, a nyír, az óvoda,
a szűk kis köz, melyben át kicsit félve,
s álmosan bandukolva jártam oda…
szomszédban a Zsuzsi kecske,
reggelente friss tejecske…
a szomszédok óvó szeme,
nagymama frissensült kenyere,
jó apám simogató tenyere,
nagyapám barkácsoló keze:
szénás szekér, petrencés rúd,
két kis ökör, mely igát húz,
vízimalom, s a patakban
a kerekét járathattam...
bababútor Ágikának,
fakanalak nagymamámnak -
nem használta fenekünkre,
áldott jó volt az ő lelke -
s halálakor az enyém megszakadt...
gyermeklétem behasadt tó tükre,
nem mosolyog rám többé kedves, szép szeme…
elkorhadt a szénás szekér,
nincs már meg a petrence,
két ökröcske nem tudom
az igát még vonja-e?
hova lett a bababútor,
gyermekhinta, s a szánkó?
emlék immár, és fájó.
Kis patakban lábam már nem áztatom,
Nem figyelem, merre suhan csónakom.
Kövein át szökelltem a túlpartra,
Benne békák, kis kavicsok,
Mennyire csíptek a szúnyogok!
Nem járok többé a töltésen
Csillagokat bámulva,
A mólóról sem csobbanok már a tóba,
Hol úszni tanított a szomszéd Ferike,
Életem első erotikus élménye -
Irigyeltem, mikor láttam
Versenyét a fiúkkal,
Szegény fácskát ki locsolja meg jobban?
Bántam nagyon: versenyezni nem tudok,
De megmondták: mert én csak egy lány vagyok!
Gyermekkorom ettől lett nem felhőtlen,
Szomszéd Ferkót azóta sem feledem –
puszit adott egyszer a kert végében...
elpirultam, viszonozni nem tudtam,
zavaromban arcát megsimogattam.
magához vont, vadul ölelt át engem,
ha nagy leszek, te leszel feleségem!
elpirultam, s jövőmet elképzeltem…
tudom már, hogy ő volt első szerelmem!
Átölel karom
Már nem fáj az érzés
Halk szavad bennem él
Gyönggyé fűzve láncom
Akármikor látom
Ha megyek ezt viszem
Más nem kell már nekem
Most búcsúmat veszem
Fényképed elteszem
Fiók legmélyére
Szívem közepére
Kulcsát meg bedobom
Tenger közepébe
Hajnali harangszó
Pereg árva dobom
Lelked közepébe
Vágyom - az otthonom
Mert tudod akarom
Átölel két karom
Fekete vers
Viharos éjen
Senki nincs ébren
Jajgat a csönd
Hallgat a köd
Fekete minden
Jajszavam sincsen
Elborít a mély
Süllyedek ne félj
Vagyok magamnak
Bús fájdalmamnak
Keserű élet
Várva várt halál
Mindezek tények
Fekete minden
Színtelen fények
Fekete angyal
Fekete hajnal
Fekete ördög
Kajánul röhög
Csak... Jézus fehér?
Csak... Jézus fehér.
Megjegyzés küldése