Szociális betegség
Álmodtam én már
mindenről, s mindig
felébredtem...
Nincs illúzióm istenről,
akit a bajban hiányolnak.
Nem tudom, ki ő...
Önmagamat keresem, s
lehet, már láttam valahol,
de fel nem ismertem…
A belső hang szól és
nem értem mit mondd...
Elnyom a gond, mint égő
csikket a meggyötört kéz.
Kérdem én.
Hová lett az ép ész?!
Alakot ölt
Csend lakott kopott
ajtó mögött...
Ez a feltételezés
ölte meg a tényt.
Nincs kivitelezés.
Csak egy kitalált lény!?
Ha a gondolat
alakot öltene
veregetné vállamat, s
újra megölne.
Csend lakott kopott
ajtó mögött.
Most már tudom,
én álltam ott...
A kérdés
Ma egész nap hazudok az
igaz világról...
Ha igazat mondanék róla
hazudnék...!?
Megjegyzés küldése