ÚJ TARTALMAK

Brátán Erzsébet képversei - Holdfiú; Őszi levél; Szerelmes vagyok; Köd szitál



                                                           Holdfiú

                                                            Idenézz,
                                               Nézz ide most!
                                         Mesélek kedves,
                                   Figyeld a mesét!
                          Egyik napon éppen,
                     Üldögéltünk fotelben,
                Nemrégiben, múlt héten,
           Vendégeket vártunk éppen,
         Ahogy ott mélán merengtem,
      Kisfiam arcát aznap elnézegettem,
    Hasonlít a Holdra, azt már észrevettem.
   Nézem, s csodálom azt a félhold ábrázatát,
 Anya a kisfia arcában most egy szép álmot lát!
 Nézzétek csak, jé, olyan, mint egy kis holdacska!
Persze, hiszen fenn van mindig egész éjszaka!
Vágta rá erre hangosan nevetve az apja,
Mindenki kacagástól hasát fogta!
 Nevetve törölgették a könnyeiket,
  De egy anyát eltéríteni nem lehet!
    Szeretetre méltó gyermekemben,
     Továbbra is a Holdat felismerem!
       Amint álla egy kissé előreáll,
         Olyan rajzolt félholdat formál!
               Ám főleg, ahogyan megszólal,
                   Egy lesz az álla, az égen a Holddal!
                       Becézgettem mosolyogva, neved legyen,
                              Én drága kicsi fiam, most gondoltam egyet,
                                       Minek nevezzelek, mi legyen beceneved?
                                                  Támadt egy jó ötletem a neved legyen:
                                                                Ezentúl Holdfiú!


                                                 Őszi levél

                                                      //////
                                                          ///
                                                          //
                                                          //
                                 *Őszi mese      //           kedvesen.*   
                       *Felszökell vígan a  // morajló őszi szellő és az*
                *erdőt vad morogva átszeli // gyors paripán vágtat egy*
              *sziszegő rőt levélhad, mit // a maga előtt sodró szélvihar*
              *zord hátrahagy. Hétalvó // sudár gesztenyefa, reszket, és*
               *szép csendesen vetkezik, //csepereg az ólmos eső, a hordó*
               *is megtelik. Bíbor bársony // hull a földre, gőzölög a friss*
                 *avar, s levélszőnyeg hullik // alá, lassan  mindent betakar*
                  *Álmodozó puszta vadon // fölött elsüvít a lomb, a lomb*
                   *Visszasírják még a nyarat,// de már nincsen irgalom.*
                     *Beköszöntött az új évszak//, ám a  nap még integet*
                      * Viszontlátásra világ // mindenség, sziasztok *
                          *bús emberek // így mosolyog ránk az*
                             *évszak. Visszatérni a régmúltba*
                                   *soha többé nem lehet!*
                                     * Álmodjatok hát*
                                          *szépeket!*
                                            *Pápá!*
                                               **
                                                *

                              Szerelmes vagyok

                            ***                      ***
                     * szerelem              szerelem*
                *most megremeg a     kicsi szívem*
             *határtalan örömében. Mindig várok rád*
          * várok rád, mindhalálig csak terád. Amikor*
         * a szőke szellő dudorász,  fodros fátyolfelhő*
          *lesz az új varázs, gyere gyorsan a  karomba*
             *átölellek titokban. Boldogan víg utakon*
                *együtt megyünk szerelmesen, rólad*
                   *is énekelünk, testünk, lelkünk*
                        *összeforr, nem félünk*
                            *már a holnaptól.*
                             *Szeretlek!!!*
                               *imádlak*
                                *puszi*
                                   &
                                   *

                                  Ha köd szitál

                                                    /\
                                                    /\
                                 /Amikor\    /\      /őszi köd\
                    /szitál, fáradtak az\     /emberek, esik eső\
        /gyémántfénnyel csillogva száll magasból az ökörnyál\
/nem hegedül már a tücsök, eltörött a hangszere, mérges szellő\
               /kerekedik fátyolfelhő messze megy, azt\
/üzente az őszapó peregnek már a levelek emberek készüljetek\
/hosszú lesz ez a tél nagyon, ki nem fűt, az didereg! Miről mesél\
            /a hétalvó komor zord esőfelhő és a megtépett\
/bokor, rekedt hangú kismadárka száraz ágon bólogat, visszasírja\
           /egymagában a forrongó szép nyarat, rá kell jöjjön\
                     /aludni tér a természet, a múlt vissza\
                            /soha, soha, tényleg soha nem\
                                   /jön már, nem jön már\
                                         /élj a mának\
                                          /boldogan\
                                             /most!\
                                               /&\




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes