Ponyvaregény ebéd helyett
Könyvszagú lehelet arcomba
vág ahogy lapozok tovább
elképzelt románcok csomóit
verem, észre sem veszem
hogy delet üt az óra.
Harangszóra csattanó csókok
csörömpölve szóródó bókok
közt lassan kihűl a
szerelem íze fojtogat
zsíros foltokat hagynak az
ölembe csöpögő szavak.
Magány
Szék támláján kapaszkodva
várom végre rám találsz
erőm lassan beivódik
a sötét fa ereibe
táplálja a magány éhes
gyomrát. Testem ernyedt
ráncai közt néhány
fakó vallomás körvonala
látszik de már nem játszik
fény a rozsdás gombokon.
Lelkem mint levetett rongy
fáradtan összerogy egy
szétfoszlott kiáltás tűnt
el a padlórepedésben.
Porcelán szerelem /egy tortadíszhez/
Dermedt kézfogás
megkövült szorítását
őrzi szoborba zárt
szerelem dobban
a porcelán szívekben.
Talpuk alatt egy
ismeretlen tánclépés
néma sóhaja s óhaja
mozdulatlanságba fullad.
Poros némaság kavarog
körbe fáradt percek
hullanak a földre
egy elképzelt csók csattanása
kiált fel a csöndben.
Megjegyzés küldése