ÚJ TARTALMAK

Götli Kinga Réka versei - A szó; Varázscsillagok, fényszikrák; Gondtalan gyermek; Analízis-Leválasztva


A Szó

Szabad vagyok
Szabadságom maga a szó

Hallom, látom, érzem
Bennem az egész él

Nem értik, mit mondok
Nem él bennük a szó

Mondom, mit gondolok, s másokban másképp szól
Vagy hozzám beszélnek, s nem azt hallom, 
mit ők hinni vélnek

Nem egyet beszélünk egyként?

Pedig Él a Szó
Tudom
Kimondva, s kimondatlanul

Szabad vagyok
S szabadságom maga a szó
A Magyar Szó

Értelem
A cselekvő érzelem
Bennem

Él az Egész
Kimondva, s kimondatlanul

Tollat adtatok kezembe
S bennem megszólal
A Szó

Fölemel
Meggyötör
Kimondva a kimondatlant
Bennem a jót

Az örökké élni valót

Legyen hát Tiszta a Szó,
Mit mondani vágyok,
S legyen szabadságom örök,
Miként az Magyarnak való!

Én élni vágyom, s szabadnak lenni,
Kiben lüktet a Szó
Mind, mi Magyarnak való!

Kimondva, s kimondatlanul

De mondom, ha akarod
Tedd, hidd, cselekedd

Eszmélj, s kiálts
Zengd az Életnek Szavát!

Lüktessen Benned is
Éledjen Szívedben is

Kiálts!
Zengd az Életnek Dallamát

Szabadságunk Örök!
Bennünk Él az Élni Való

Szabadságunk maga
A Szó!


Varázscsillagok, fényszikrák

Cikázó eleven szikrák 
Pulzáló fénymagok keringnek 
Táncuk a csend hangjára születik 
Varázscsillagok hullanak rám belőlük 

S bőrömön át testembe esnek 
Csengő hangokká válnak mind 
Szívem lesz ritmusuk 
Fényszikrák pulzálnak 
Ébredő hangokként 
Testem templomában 
Eleven magok 
Ahonnan én is vagyok 
A végtelen bennem újjá éled 
Magam vagyok 
Magam a Mag 
Fényből test 

A fénylő test 
Varázscsillagként szikrázok 
S tündöklök 
Neked 
Fényvirágot hajtok szívedben 
Eleven élő, s örök lángot 
Fényszikrából kibomló 
Gyönyörű, fényhangú virágot 
Szívedben virulón virágzok… 


Gondtalan gyermek

Bátortalan gyermekként tipegek,
S pislogok nagyokat.
Pedig sürget az idő.
Felnövésem ideje.

A kapu már nyitva.
Terelgetnek és szólnak is:
Kérem, ne tessék visszafelé nézegetni!
Hát nem nézek, csak gondolok néha...

Honnét is indultam.
Mert ugye azt kell.
Tudni a kezdetet, s az érzetet,
Mely cseperedett bennem és én vele, s általa.

Haladok.
Mert haladnom kell!
Másként az nem lehet!
Tipegésem lépéssé válik…

Felnövésem ideje sürget,
Hogy ismét gyermek lehessek.
Gondtalan és Szabad!
Ki a Boldogság karjába,
Már Önmaga szalad!


Analízis – Leválasztva

Leválasztanak, mint gyermeket a köldökzsinórról.
Mindenről, mi kötelékként tartotta testemet.
Saját létezésem tanulom.
Külső szemlélője vagyok magamnak.
Saját filmjeim előadására jegyet kapok.
Megnézem mind.
Figyelek.
Leválasztva lebegek.
Elsuhannak mellettem az árnyak.
Rájuk pillantok, majd tovanézek,
Új képek mozdulnak, színesek.
Elemzek.
Honnan jönnek, s hova tartanak.
Mi a szándékuk, s nekem velük.
Leválasztásom csendes merengés.
Az Idő társaságában,
Mégis minden végtelen.
Megnézem a jót, s a rosszat.
Tükröt tartok eléjük.
Ahogy magam elé is.
Szemlélek.
Az univerzum az anyaméh,
S én benne lebegek.
Nem pányváz ki semmi sem,
Nem húz, nem tart,
Csak szabadon hagy.
Rám bízva lélegzetem.
Leválasztásom szükségszerű.
Bennem a Forrás él.
A Forrás Él!
Ott lüktet szüntelen.
A kötelék bennem van.
Nem külső kapcsolat.
A Forrás bennem él...





Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes