A Szó
Szabad vagyok
Szabadságom maga a szó
Hallom, látom, érzem
Nem értik, mit mondok
Nem él bennük a szó
Mondom, mit gondolok, s másokban másképp szól
Vagy hozzám beszélnek, s nem azt hallom,
mit ők hinni vélnek
Nem egyet beszélünk egyként?
Pedig Él a Szó
Tudom
Kimondva, s kimondatlanul
Szabad vagyok
S szabadságom maga a szó
A Magyar Szó
Értelem
A cselekvő érzelem
Bennem
Él az Egész
Kimondva, s kimondatlanul
Tollat adtatok kezembe
S bennem megszólal
A Szó
Fölemel
Meggyötör
Kimondva a kimondatlant
Bennem a jót
Az örökké élni valót
Legyen hát Tiszta a Szó,
Mit mondani vágyok,
S legyen szabadságom örök,
Miként az Magyarnak való!
Én élni vágyom, s szabadnak lenni,
Kiben lüktet a Szó
Mind, mi Magyarnak való!
Kimondva, s kimondatlanul
De mondom, ha akarod
Tedd, hidd, cselekedd
Eszmélj, s kiálts
Zengd az Életnek Szavát!
Lüktessen Benned is
Éledjen Szívedben is
Kiálts!
Zengd az Életnek Dallamát
Szabadságunk Örök!
Bennünk Él az Élni Való
Szabadságunk maga
A Szó!
Varázscsillagok, fényszikrák
Cikázó eleven szikrák
Pulzáló fénymagok keringnek
Táncuk a csend hangjára születik
Varázscsillagok hullanak rám belőlük
S bőrömön át testembe esnek
Csengő hangokká válnak mind
Szívem lesz ritmusuk
Fényszikrák pulzálnak
Ébredő hangokként
Testem templomában
Eleven magok
Ahonnan én is vagyok
A végtelen bennem újjá éled
Magam vagyok
Magam a Mag
Fényből test
A fénylő test
Varázscsillagként szikrázok
S tündöklök
Neked
Fényvirágot hajtok szívedben
Eleven élő, s örök lángot
Fényszikrából kibomló
Gyönyörű, fényhangú virágot
Szívedben virulón virágzok…
Gondtalan gyermek
Bátortalan gyermekként tipegek,
S pislogok nagyokat.
Pedig sürget az idő.
Felnövésem ideje.
A kapu már nyitva.
Terelgetnek és szólnak is:
Kérem, ne tessék visszafelé nézegetni!
Hát nem nézek, csak gondolok néha...
Honnét is indultam.
Mert ugye azt kell.
Tudni a kezdetet, s az érzetet,
Mely cseperedett bennem és én vele, s általa.
Haladok.
Mert haladnom kell!
Másként az nem lehet!
Tipegésem lépéssé válik…
Felnövésem ideje sürget,
Hogy ismét gyermek lehessek.
Gondtalan és Szabad!
Ki a Boldogság karjába,
Már Önmaga szalad!
Analízis – Leválasztva
Leválasztanak, mint gyermeket a köldökzsinórról.
Mindenről, mi kötelékként tartotta testemet.
Saját létezésem tanulom.
Külső szemlélője vagyok magamnak.
Saját filmjeim előadására jegyet kapok.
Megnézem mind.
Figyelek.
Leválasztva lebegek.
Elsuhannak mellettem az árnyak.
Rájuk pillantok, majd tovanézek,
Új képek mozdulnak, színesek.
Elemzek.
Honnan jönnek, s hova tartanak.
Mi a szándékuk, s nekem velük.
Leválasztásom csendes merengés.
Az Idő társaságában,
Mégis minden végtelen.
Megnézem a jót, s a rosszat.
Tükröt tartok eléjük.
Ahogy magam elé is.
Szemlélek.
Az univerzum az anyaméh,
S én benne lebegek.
Nem pányváz ki semmi sem,
Nem húz, nem tart,
Csak szabadon hagy.
Rám bízva lélegzetem.
Leválasztásom szükségszerű.
Bennem a Forrás él.
A Forrás Él!
Ott lüktet szüntelen.
A kötelék bennem van.
Nem külső kapcsolat.
A Forrás bennem él...
Megjegyzés küldése