Iránykérdés az életfa kapcsán
Ahogy a buraként fölénk magasodó banánfa másfél méteres
leveleivel betölti az étkezőnk terét, hatalmas levelei védőn hajolnak az
ebédlőasztal fölé, a fa égre mutató oszlopként utat nyit fölfelé, szinte
átfúrja a mennyezetet, megteremti a szakrális teret, mint egy vertikális
tengely, az Isten és ember közti kapcsolat szimbólumként emelkedettebbé
varázsolja a nyűgös hétköznapokat.
Az Életfa motívumát a legtöbb kultúrában megtaláljuk, a
bibliai teremtéstörténetben a jó és rossz tudásának fája mellett, megtaláljuk
az óind Rig Védában, az ókori görög és római mítoszokban, egyiptomi,
mezopotámiai ábrázolásokon. A templomok elődei, a szent ligetek közepére fát
ültettek, aminek misztikus jelentést tulajdonítottak, szentként tisztelték. A
kolostorudvarok is őrzik a szent ligetek emlékét, a négy, egymást keresztező
út, (a paradicsomi négy folyó, vagy a világ teljessége) metszéspontjába
ültetett fával. Tavasztól őszig mi is kiültetjük a banánfánkat a kert közepére,
a gránátalma, füge, rozmaring, babérbokor és az akantuszcserje közé, az
életfa-világtengely helyzet mintegy megszenteli, szakralizálja a kertet,
elmélyültebb gondolatokra inspirál. Az ószövetségi prófétáknál a fügefa is a
meditáció és imádság színhelye, mert azt tartották a paradicsomkerti jó és
rossz tudásának fája tiltott gyümölcsének.
A perzsa paradicsom-motívumos szőnyegek is a kert szent fáit
idézik. A mezopotámiai Zikkuratok, a mesterséges szent hegyek teraszos
ligeteiben az örökzöld ciprusok a halált és a feltámadást, a gyümölcsfák az
életet és a termékenységet fejezik ki. Az ó- indiai eredetű sakkjáték is a
paradicsomkertet ábrázolja, mint világmodellt, ahol a jó és a rossz küzdelme
zajlik. Az Életfa szimbolikája egyrészt saját magunkat fejezi ki, a szellem,
lélek, test egységét, másfelől a transzcendenciát. Jung szerint:
" A fa a sötétségben felragyogó középpont látomása,
ahol minden út összefut, vagyis a világmindenség misztikus középpontja."
A Világfa motívuma az egész világon elterjedt, de a fa ágai
közt a nap és a hold ábrázolása szkíta-hun hitvilágra jellemző. A hun világfa
tetején az Egek Ura lakik, őt általában sólyom képében ábrázolják. A fa
baloldalán felül a Hold birodalma van, ahol mitikus táltosállatok laknak. A
Holdat a Boldogasszony jelképezi. A meghalt és még meg nem született lelkek
madártestben élnek az ágak között.
A székelykapuk díszítésén, a kapuzábén mindig szerepel az
életfa vagy világfa, a nap és a hold, sokszor az alvilág, mint gyökér, a földi
világ, mint virágzó fa, és a felvilág az égitestekkel, csillagokkal. A
madármotívum szintén fontos elem, közvetítő ég és föld között. A szkíta-hun ősi
egyistenhit - amit a nap szimbolizál - maradványa a csíksomlyói búcsú, ahol
zarándokok százezrei várják együtt a felkelő napot, miközben a székelyek ősi
istennőjéhez, a Babba Máriához, vagyis Boldogasszonyhoz imádkoznak. Obrusánszky Borbála írja
Szkíta-magyar múltunk ragyogása című könyvében, hogy a Kaukázusban minden
nyáron fölmásznak a háromezer méter magas Babadag hegyre, ahol megvárják a
napfelkeltét. Ez az ősi hitvilág él tovább napkorong, napforgó ábrázolásában a
székelykapukon. Szakrális jegyek, nap, hold, csillag található
az erdélyi újkeletű vaskapukon is, de még pajták fa nagykapuján is
láttam csillagot. A szakrális jel mintegy az égiek oltalmába helyezi az
épületet.
A lakodalmi kalács szintén többletjelentést hordoz.
Erdélyben prémes kalácsnak hívták a székelyek és beleszúrt faággal, vagyis
életfával díszítették. Az életfa, termőfa-állítás szokásából eredeztethető a
karácsonyfa is. Még a 19. században is állítottak cserépbe szúrt gledicsiaágat,
aminek törzsére spirálisan színes papírszalagokat csavartak, tüskéire arany
diót, almát szúrtak, utalva a bűnbeesés kígyójára és a tiltott gyümölcsre.
Az ősmagyar ételkultúra is a világfa hármas jelképrendszerét
fejezte ki. Az égi világot a fán termett gyümölcsök, a szőlő, alma, levél,
virág és méz, a földi világot az állat húsa, fűszerek, gombák, a földalatti
világot a gumók, gyökerek, hagymák jelképezték, tehát az ősi áldozati ételünk a
világszerte közkedvelt étel-hungarikum, a gulyásleves őse.
A bibliai Jelenések Könyvében is szó van az Élet Fájáról: …
középen van az élet fája… a fa levelei a népek gyógyítására valók. (Jel 22,2.)
Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert
joguk lesz az élet fájához. (Jel.22,14.) Szent Bonaventura, 13. századi
ferences szerzetes imája világossá teszi az Élet fája Krisztus-párhuzamát: „Add
meg nekünk a bölcsesség Lelkét, hogy az élet fájának, aki Te vagy igazában,
gyümölcsét, éltető ízét megízleljük.”
Az Életfa fogalmának mai, spirituális megközelítéseire példa
Csontváry szimbolikus festménye, a Magányos cédrus, amelynek a lombkoronája is
rejtélyekkel van tele. Magasabb dimenzióra utal Lator László Magányos cédrus
című verse is, amely így végződik:
Úgy fekszik, préselődik gallyra gally,
a zöld korona eleven radar,
fogja s szórja egy valahányadik
dimenzió hullámveréseit.
Pap Gábor művészettörténész olvasatában a Magányos Cédrust a
Halál Fájaként festette meg Csontváry, a Zarándolkás a cédrusokhoz Libanonban
című festményét az Élet Fájaként, ahol a Fény birodalmának fiai sorakoznak fel
a mitikus Fa körül, ami a Tejútrendszerből eredő életminőséget interpretálja a
vizualitás nyelvén. Életfa-minőségre utal többek közt az ágak madárformává
formálódása is, ahogy ezt a madár-vonatkozást szinte minden életfa-ábrázoláson
megtaláljuk.
A gyügyei kazettás mennyezet életfája ennek párhuzamaként
értelmezhető, ezt is, mint a legtöbb kazettás mennyezet képi jelentéseit a fény
olvassa le, ahogy különböző napszakokban és évszakokban a sötétkamra elve
alapján rávilágít az ünnepkörök aktuális motívumaira. (forrás: Pap Gábor. A
Napút festője)
Szent Bonaventura működése óta egyre gyakoribb lett Krisztus
keresztjét, mint élőfát ábrázolni. Ezeken a műveken a kereszt kihajt, levelei,
ahogy János evangélista látomásában írja, a népek gyógyítására szolgálnak. A
gyöngyöspatai Jesse fáját is ilyen gyógyító levelek borították eredetileg.
talán ezért húzogatták ki őket a hívek, ma már ez levele sincs, csak a csapolás
helye látszik körben.
Több magyar népdal őrizte meg a világfát, mint Krisztus
megszemélyesítését:
Ég szülte földet,
föld szülte fát,
fa szülte ágát,
ág szülte bimbaját,
bimbaja szülte virágát....
A paradicsom mezejibe kezdetű népdalban a termőfa, mint
Krisztus keresztjének szimbóluma jelenik meg:
Én nem láttam szebb termőfát,
mint Úrjézus keresztfáját,
mer' az vérrel virágozik,
szentlélekkel gyümölcsözik.
Az Élő, Cselekvő Kereszt ikonográfiai ábrázolására
legizgalmasabb példa a zsegrai templomban lévő Golgota-ábrázolás, ami a
megváltás tetteit sorolja fel. Jézus egy zöldellő, virágzó keresztfán függ,
hiszen a keresztáldozata folytán életfájává változott. A Zynagogát
megszemélyesítő nőalakot a keresztfából kinyúló kéz leszúrja, ami azt fejezi
ki, hogy befejeződött az ószövetség. A Mennyek kapuját viszont kinyitja egy
kéz, ami a kereszt jobb oldalából nyúlik ki. Az Ecclesia egy négyfejű állaton
ül, ami a négy evangélistára utal. Alul a bűnbeesés és a kiűzetés jelenete
látható.
Az angliai Norfolk mellett a tengerparton nemrég találtak
egy fatörzsekkel körülhatárolt kört, közepén egy gyökerével fölfelé állított,
Kr.e. 2050-ből származó fatörzset, ahol a feltételezések szerint egy előkelő
tetemét helyezték el. Ez némely ausztrál törzseknél és az észak-amerikai
síksági indiánoknál tapasztalt szokással
magyarázható, ahol a magas fák ágai közé tették ki a halottat, hogy így
biztosítva legyen az átjárás a Föld és az Ég között. (Forrás: Bryan Sentance: A
fa és az ember)
Jézus az Újszövetségben sokszor hozza fel a
szőlő-hasonlatot, gyakran beszél példázatokban, hogy szemléletessé tegye a
mondanivalóját. A református úrasztali terítőkön gyakori a szőlőábrázolás,
fa-szerű növény közepén egy nagyobb termés, körülötte kisebb szőlőfürtök,
körülötte növényi díszítések, tehát ez is a paradicsomkert modellje.
Vegyük észre elődeink mindennapos használati tárgyaikba
épített üzenetét, az ősi tudást, amit évezredek óta ismernek és beépítették
jelrendszerükbe, hogy nekünk, kései utódaiknak elmondhassák, az élet nem ér
véget a halál után, az ember legfőbb kérdéseiben a transzcendens irány jelenti
az igazi távlatot.
2014 július 4. B.Tóth
Klára
Képen: Életfa - Frances Green
Megjegyzés küldése