Viharsarok
Vándor, ki itt
belépsz, tegnap áll a mának,
zörgőcsontú árnyak
jajszavai várnak.
Megrendült alakok
takarják arcukat,
gyereket alig
látsz, nincsen már fél tucat.
Fiatal suhancok,
céltalan csellengők,
fűszagú ruhában
gyűjtenék az erőt.
Görnyedő férfiak,
mind fogatlan aggott,
lomha a járásuk,
már korántsem legott.
A tenyerük érdes,
bár a szájuk éhes,
de tenni ellene
egyikük sem képes.
Aki mégis tenne,
egyből lehurrogják,
inkább a penészes
kenyerük nyammogják.
Réveteg asszonyik',
szeme könnyeket ejt,
topa lábuk sajdul,
táncot az már nem lejt.
Kikapart gesztenyét
megennék szívesen,
de uruk küzdelmét
nem hagynák sohasem.
Ébredj Viharsarok!
Régtüzed hová lett?
Nem sírás kell ide,
hanem az elszánt tett!
Gyermekek, unokák,
mindeneink felett!
Vigyázz, vezér!
Elbújt a nap, már
nem nevet,
felgyűltek a fekete
fellegek.
Ébredő orkán erre
jár,
összedől a remegő
kártyavár.
Mért hiszik azt az
emberek,
hogy becsületben
élni nem lehet?
Mért rejtik árnyba
arcukat,
és így kergetnek
hiú vágyakat?
Volt olyan, amit
megbántam,
de jobb emberré
lenni próbáltam.
Tehetné más is
ugyanezt,
a hibáinkat gyónni
nem kereszt!
Gyalázz tovább,
gyalázz!
Az ilyenért nem
járhat tisztelet!
Alázz megint,
alázz,
de számolnod kell
majd a tettedet!
Van, aki gyakran
kovácsol,
az előnyből eleget
harácsol.
Sárba tiporhat
lelkeket,
bár áhított
főhajtást emleget.
Van úr, ki egyben
hisz vakon,
de sohasem néz ki
az ablakon.
Torz a tükör, mit
nézeget,
így észre sem veszi
a lényeget.
Vágyom a fényt, de
elmarad,
egy sötét lepel,
ami rám ragad.
Zord felhők alatt
gyengülök,
vészjósló vihar,
mibe kerülök.
Gyalázz tovább,
gyalázz!
Az ilyenért nem
járhat tisztelet!
Vigyázz vezér,
vigyázz!
A törekvő okozza
vesztedet!
Megjegyzés küldése