Vágylak
Nem vágyom másra,
nyolcvan négyzetméter boldogságra,
s benne egy kádra, franciaágyra,
hat személyes kerek asztalkára,
díványra, fekete zongorára,
sok-sok polcra, rajtuk egy könyvtárra,
estéimhez olvasólámpára,
teraszon kint egy drapp hintaágyra,
ablakaimban spalettára,
ajtómon biztonsági zárra,
hétfőtől szerdáig magányra,
csütörtöktől már társaságra,
néhanapján pedig a nyárban
egy nagy tál szamócára,
hozzá csak Te kellennél
– egy tálból enni,
s örökkön örökké
boldog órákat csenni...
Feketén fehéren
csak
lépünk
egyre
másra
fehérről
feketére
feketéről
a
fehérre
mind
pepitában
jobb
és
bal
sorsunk
ez
a tábla
mert
mit is
mutat
az ábra
nézd
ellenséged(?)
barátod(?)
előtted
hátra
kérdések
válaszok
minden
irányba
nagy
társasjáték
ez
a világ
tragédiája
s benne
fehéren
feketén
összes
komédiája
Szerep
– Márai parafrázis
Jellem
és jelmez
ez a szerep
ahogyan
egyéniséged
összeolvad
egy idegen
szöveggel
– akarva
akaratlan
Utóirat
...de, ha úgy érzed,
nem volt az az utca,
és nem is volt talán soha-soha,
és ő, kedvesednek hitt szeret-ő
nem is ment át soha rajta,
noha úgy tűnt, láttad,
csupán délibábot
– mert valójában
a galambok ott piszkolnak az ablakpárkányodon,
lent pedig verebek civakodnak egy kenyérhéjon,
Te ne törődj semmivel! Lesz, ami lesz!
Írj ezután csak szonetteket!
Vagy csak disztichont! Vagy balladát!
Ne marháskodj! Nobilitas obligat!
Megjegyzés küldése