ÚJ TARTALMAK

Mészáros Ildikó versei - Sóhaj; Hiába



Sóhaj

Köpenyem alatt virraszt a Hold
Elbújva játszik a pillanat
Mosolyogva
sóhajt egyet
és álomba
ringat a
mozdulat

Tarka réten és sötét éjben
Szemem lecsukom és álmodok
Szenvedélyes
reménnyel is
csak egy fáradt,
faragott
báb vagyok

Pók szőtte hálóban sikolyom
Testem is mezítelen – fázok
Sötét fényben
gúzsba kötve
szabaduló
lélekkel
kiáltok

Sáros léptékű könnyeimet
már csak a száraz kóró issza
Élet magja
hulló porból
friss hajtással
tavasszal
jő vissza


Hiába

őrült iramban darál az őszi szél
mérges kézfogását csitítja a fény
tarisznyájában vajon mit rejteget?
vándorló gondolat ijedten lüktet

félelempillanat az esti csöndben
szelíd ébredéssel eltűnt a ködben
akaratomat álommá suttogom
forr a vérem – hiába imádkozom

ősz szele már az elmúlásról suttog
a szíve mégis nyármeleget hordoz
hulló falevél rozsdásodó tánca

örömkeringőt lejt az éjszakába




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes