Halhatatlan szerelem
Még mielőtt
a világ
elkezdődött,
ismertük
egymást.
A SEMMI sem
választott
el egymástól:
EGYben
LÉTeztünk – s
aztán
egységből
születtünk
le a kétségbe...
Kettéhasadt a
lélek,
s a kettőből
végtelen lett.
Illúzió, mi
elválaszt bennünket –
Vörösfonál köti
össze életünket.
Megszámlálhatatlan
kereső indult
útjára,
megannyi
hősszerelmes vándor.
Volt, kiből
üstökös lett,
másokból
napvilágott látott
csillagok;
bolygók, holdak,
meteoritok. Mi
más is lehettem?
Egy csavargó
kométa kalandor,
világlátott
konkvisztádor!
Jártam a
csillagrendszereket,
bolondítottam a
tüneményeket...
Egy kis csillag
tündökölt
a galaxis
szélén, ki
kedvesen rám
ragyogott.
Visszajártam
hozzá,
elbűvölt melege,
fénye.
Szemet vetettem
Isten
szerelmére...
Bizony több kérő
is akadt,
körüllegyeskedték
a planéták,
csapták neki a
napszelet,
ostromozták
kiszemeltemet.
Haragomban egy
égitestbe csapódtam,
féltékenyen s
csalódottan.
A teremtő
sóhajtott egyet
s a világ két
szegletére
szórt szét minket.
„Ne búslakodj,
megtalálod hamar
szerelmed, ha
megszereted Istened –
SZÍVadó-vevőd
jelzi másik feled.”
Ám a
messzeségben
összegubancolódott
a lélekfonál,
több milliárd
évnyi várakozás
várt reám...
* * *
...egy kis
ékszerdoboz
úszkál a
Tejútban – "valaki"
beleejtette... S
ebben az
ékszerdobozban
zenél
az én
egyetlenem: muzsikus balerina.
Földi csillag
lettél, érinthetetlen ikon.
Huszonegy
grammnyi báj, mi megigézet,
egy lélekzetnyi
lehelet...
Életeken át
kerestelek,
kutattalak
kontinenseken, korokon át,
de most végre
megleltelek!
Szemedben látom
volt csillagrendszered...
Száz meg száz
emberöltőn nyúztam
hús-vér ruhámat,
bogoztam ki
lélekfonalamat.
Köztünk az óceán
s bábeli
zűrzavar már nem lehet akadály...
Számtalan vallás
mögé bújsz, Istenem,
de kérlek, ne
csapd be földöntúli szerelmem...
Egy öröklét az
EGYüttLÉTbe visszatérés,
gyémántba vágott
fejsze a beteljesülés.
Ugye, egyszer én
is csillag lehetek?
Talán
fantazmagóriát kergetek. De tudom,
egyszer együtt
leszünk a csillagporban...
Cefre palota
Szivacsos
agyamba eljutott az üzenet:
kocsmába
invitál torkomban a szárazság.
Bent várt már
rám a spiccegylet,
az Illuminált
titkos társaság...
„Mi-Ti-Szó?” –
szolmizált felém a szeszkazán öreg,
arca borvirágos,
be volt állva mint a cövek...
„Sö'? Bo'?
Pájinka? Van finom tokaji, furmint az állat!”
„Sör, bor és
pálinka, ez így mind jöhet!”
Első kör: a
bölcs
A G8-ak
társasága a "kerekasztal" körül ülésezett,
spirituális,
tudományos témákban ment az értekezlet.
„Me' a
kvantumfizika-a-a-a – bööörrgghhh – szerint
a tudat hozza
be a lét.” – Pincé', hoszméső'! – csettint.
„...a manifesztiválódás
a kölcsönhatásba...”
– Agymá'
kölcsön! – kiabált be Józsi a diskurzusba –
me-e-e-egado-o-o-om!
„...dugományosan megfejni,
ez kvuantu-u-u-m
fifika-a-a-a, tesszik éteni?”
Második kör: a
megasztár
„Gyöngyvirágos
kék ibolya-a-a-a,
gyere igyá'
velem cimbora-a-a-a!”
– angyalian
áriázik, trillázik Béla.
(Csendült fel a
parasztopera...)
Zenegép
bekapcs, Májkül Dzsekszon berak,
Béla már a
bilijén is élt-halt a táncnak.
Nos a
frenetikus tánc, mit annak vélt,
inkább volt
hiperbola. Negyvenöt fokba dűlt, dülöngélt...
Harmadik kör: a
hódító
A
cigarettafüstös félhomályban egy aranyhaj
csillant meg:
"mellesleg" rendben a pultos. „Gyogizsdzsaj!”
– mily líraian
fejezte ki Pista a lovagias udvarlást,
szeme
képernyőjén már lehetett látni a lovaglást...
A csajszi
kicsit kapatosan íncselkedve ingerelte.
Ment a Dirty
dancing, az asztalon vonaglott Marica.
Mellé mászott
volna a Pista, de lelökte a mangalica.
Zutty!
Archimédesi spirálba zuhant a földre...
Negyedik kör: a
harcművész
A szomszéd
asztalnál ültek a szabad kőművesek.
Aznap nem
dolgoztak, fondorlatos tervet szőttek...
"Felügyelni"
akarták az ukrán cigit... „Maradzsámá'!”
– kiabálta egy
feketeöves vízvezetékszerelő "mester", Jani.
Átjárta az ERŐ.
(a pálinka...) Nincs, ki megállítaná...
Kihívója a jobb
sarokban, a (tyúk)ketrecharcos, Sanyi.
Bal szeme
sarkában pedig egy ököl szeretet...
Nem sok kellett
s kovalens kötésbe keveredtek.
Ötödik kör: a
természetfeletti
„Tesmonni
háravan?” – záróra, szólt a felelet.
„Jjjaaa! Gyer'
Pityu innújmá! Dedeneemá!” – halhatunk egy ősi nyelvet.
Kint várta már
őket a bicikli, a kétkerekű űrszerkezet.
Hogy hogy
jutottak haza, mai napig találgatás...
Egyesek szerint
nem jöhet szóba más, mint a teleportálás.
A faluban
csodájukra jártak, ment is a faggatózás.
A
megvilágosodott Pityunak Frankeinstein szavai
jutottak az
eszébe: "...ez revalitilálisz e-e-emelet..."
Másnap reggel:
a passió
A gyomorban
Dante pokla, a WC-ben meg a vajúdás:
sugárban
lövellt ki a hányás... A földön szanaszét
folyva a lakbér
s miegymás. Véralkohol szintje
már-már kiváló
- nincs benne vér... Szeme előtt a Mária jelenés.
(Megjelent a
feleség, Mária.) Sodrófával kérdőre vonta:
Kik? „Az annunakik.”
„Kik?Az annunakik.” „Kik? Az annunakik.” Kik?
Végtelen
ciklusban ment a szíriuszi ősmagyar nyelvjárás.
Na most már
elég! Fejezd már be Te Endre...
Megjegyzés küldése