csak élt
ma
is egyszerűen
semmi
láz
álom
magasztos vágy
csak
evés utána szeretkezés
aztán
alvás
az
egyetlen csodaíz
ma
is közepesen
eszeskedni
a semmiről
üres
lelked homokszemeit
raktározni
egykedvűen
kóvályogni
az öt órai tea után
ősz
fák alatt sem keresni
az
igazi régi kardokat- arcokat
ma
átlagosan
szeretve
sem
inkább
gyűlölni ostobán
bezárva
béna- én kapszulába
nézve
ahogy
az
érintetlen idő
lassan
távolodik el
így
látlak ma egyszerűen
átlagmentesen
és tisztán
lófrálsz
önként a középszeren
öntelten
ostoba gőggel
pislogsz
ki a szürke lyukból
s
tűnsz el nyomtalanul
egyszer
végre
Forgás
fojtogat
emléked
zsírozza
a nyaktilót
szalmaágyunkon
orgiáznak
szellem
angyalok
hideg
vérünk
csordogál
lét pusztán
megvakult
szerelmünk
kíntól
őrjöngve rám vadász
menekülök
megállás nélkül
éhesen
szomjan mezítláb
végtelen
fekete lyukban
forgok
eszméletlenül
készülődés
vártam
a lesen hogy lássalak
mindig
türelmesen
holnapi
csendben suttogás
talán
egyszer holnapután
kék
ég csaló szemeidben néznék
határon
túl piros tutajon
elaltat
ringat e vízió
itt
rokkant lét dalol
rozsdás
iránytű arcoddal
örökzöld
hit ráncaiddal
itt
vagy voltál
még
akkor is ha nem láttalak - éreztelek
nincs
mire várnom
kedvenc
könyvembe csomagollak
hogy
megtaláljalak
amikor
onnan is érted viszatérek
Megjegyzés küldése