ÚJ TARTALMAK

G. Szabó Ferenc versei - csak élt; Forgás; készülődés



csak élt

ma is egyszerűen
semmi láz
álom magasztos vágy
csak evés utána szeretkezés
aztán alvás
az egyetlen csodaíz

ma is közepesen
eszeskedni a semmiről
üres lelked homokszemeit
raktározni egykedvűen
kóvályogni az öt órai tea után
ősz fák alatt sem keresni
az igazi régi kardokat- arcokat

ma átlagosan
szeretve sem
inkább gyűlölni ostobán
bezárva béna- én kapszulába
nézve ahogy
az érintetlen idő
lassan távolodik el

így látlak ma egyszerűen
átlagmentesen és tisztán
lófrálsz önként a középszeren
öntelten ostoba gőggel
pislogsz ki a szürke lyukból
s tűnsz el nyomtalanul
egyszer végre


Forgás

fojtogat emléked
zsírozza a nyaktilót
szalmaágyunkon orgiáznak
szellem angyalok

hideg vérünk
csordogál lét pusztán
megvakult szerelmünk
kíntól őrjöngve rám vadász

menekülök megállás nélkül
éhesen szomjan mezítláb
végtelen fekete lyukban
forgok eszméletlenül


készülődés

vártam a lesen hogy lássalak
mindig türelmesen
holnapi csendben suttogás
talán egyszer holnapután

kék ég csaló szemeidben néznék
határon túl piros tutajon
elaltat ringat e vízió
itt rokkant lét dalol

rozsdás iránytű arcoddal
örökzöld hit ráncaiddal
itt vagy voltál
még akkor is ha nem láttalak - éreztelek

nincs mire várnom
kedvenc könyvembe csomagollak
hogy megtaláljalak

amikor onnan is érted viszatérek




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes