Családi kép. A nagy átrendeződés pillanata.
Jelmezes főpróba
díszletek között.
Előadás szigorúan jelenetek
nélkül, lehet parti, rendezvény
– nem lehet többé cécó.
Csak ceremónia.
Előre komponált, óvatos
koreográfia.
Csak, ha gondos az
előszervezés.
Pontosan beszabályozott
a tér,
maradjon elérhető a távol,
függjön a
távolságtartók számától.
Villan a vaku,
mosolygás, nagy mosoly!
Félmosolyra telt,
félidő, féltestvér,
és a fél hatalmasabbá
vált, mint az egész:
a Családom. Az ki a bal
szélen? Ki tudja?
Valakinek felesége,
ágyasa, boldogtalan fél-őse,
én már nem is tudom. És
ő se.
Jól sikerült kép. Egyre
tágul a keret.
Körbevesszük a gyereket:
Az enyém. Ja, nem: a
tied. Kicsit az övé is lehet.
Hozza-viszi a híreket.
Valaki mosolyát, arcát, veszteségeit
– ők is valakinek a
leendő exei.
Alkalomadtán majd újabb
alkalom.
Azt is örökítjük majd –
van elég! – fényes papíron.
Megjegyzés küldése