A mai napon – a tervek szerint hagyományteremtő szándékkal – költészetnapi megemlékezést tartottak az esztergomi Babits Mihály emlékházban. A rendezvényen megzenésített verseket, Esztergomhoz kötődő költők műveit, valamint a kortárs irodalom néhány alkotójának saját szerzeményeit is hallhatták az oda látogatók. A műsort követően a vendégeknek ingyenes tárlatvezetést tartottak az Emlékházban.
A nyárt idéző napsütésben délután egy órakor Polgár József, a Szentgyörgymezői Olvasókör vezetője köszöntötte a látogatókat, majd átadta a szót a rendezvény főszervezőjének, Fehér Csaba „hagyományőrző, informatikus és költőnek”, aki röviden ismertette, honnan is jött neki az ötlet a mai esemény megszervezéséhez. Mint mondta, még mindig sokan vannak, akik nem látogattak el az Emlékházba, pedig „ezt egyszer mindenkinek látnia kell”. Ráadásul többen is kérdezték tőle, mit érdemes Esztergomban megnézni, és rögtön erre a helyre gondolt, így hát elhatározta, idén itt ünnepelhetik meg az érdeklődők a magyar költészet napját. Kihangsúlyozta, hogy bár az ünnep apropója József Attila (110.) születésnapja, nem szabad elfeledkezni a szintén e napon született Márai Sándorról sem.
Ezt követően kezdetét vette a verses blokk: Kulcsár-Elek Csilla szavalta Babits Mihály: Dal az Esztergomi Bazilikáról című versét, majd Fehér Csaba előadásában meghallgathattuk a költő saját versét, melyet az előhegyi házról írt. Őt Müller László követte, aki Egervári József: Ott fönn a hegyen című versét adta elő.
A hely után áttértek a költészet fontosságára, és arra, milyen nagy hatással van József Attila a jelen kor alkotóira is. Ezt Sárhelyi Erika: Látod Attila című versével illusztrálták – a költőnő saját előadásában. József Attila kapcsán nem lehet elmenni a Babits-József Attila konfliktus mellett sem, melynek feloldása a Magad emésztő című versben történt meg, melyet Fehér Csaba a „magyar irodalomtörténet legszebb bocsánatkéréseként” aposztrofált. A verset Müller László adta elő.
Esztergomhoz köthető költő Balassi is, aki városunkban halt meg, itt volt katona, és számos verse itt látott napvilágot. A számozott, 12. sorszámmal ellátott versét Kulcsár-Elek Csilla szavalta. Őt követte Fehér Csaba, aki Balassi versformájában (Balassi-strófa) írt, Az fekete levesrűl című versével csalt mosolyt a jelenlévők arcára.
Fontos kérdés az irodalom történetében a költői sors felvállalása is – a jelen kor poétáit épp annyira érinti ez, mint elődeiket. Sárhelyi Erika: Költősors című versében fejtegette ezt a problémát. Végezetül irodalmi sétánk során lesétáltunk a hegyről Egervári József: Lecsábítva című versével, melyet Müller Lászlótól hallhattunk.
Babits számos Nyugat-számot szerkesztett az előhegyi nyaralóban. A Nyugat emblematikus színtere volt az akkori irodalomnak. De vajon a jelen kor költői hol bontakoztathatják ki tehetségüket? Az interneten számos fórumon bárki publikálhat, de ma egy igazi „mecénás” mutatkozott be: a „Tanítványi Láncolat irodalmi műhely”, melyet kitalálója és vezetője, Szinay Balázs mutatott be. Az immáron 6 éves nonprofit szervezet célja, hogy releváns szakmai segítséget nyújtson a költővé válás folyamatán. Tehetségkutatás és tehetséggondozás ez, mely nagyon is sikeresen működik: 2-3000 költő fordult már meg az oldalon, 15 országból figyelik a publikálásokat (és publikálnak is), számos személyes műhely, találkozó szerveződött, nemrégiben, a Láncolat 5. születésnapja alkalmából egy kiállítást is rendeztek Budapesten. Emellett jó néhány antológia, hangoskönyv jelent már meg a folyóirat közreműködésében.
Zárásul Vereckei Attila által megzenésített verseket hallhattak a látogatók.
Szerda Magazin
Megjegyzés küldése