ÚJ TARTALMAK

D. Nagy Nóra versei - Mindennapi ima; Második paragrafus; Magány-fúga; Egyablakos ügyintézés


Mindennapi ima

Láthatatlanná válni, mint az újhold
a parketta repedései között,
minden ki és belélegzett szó fölött
ott lebegni, várni a fényt melytől holt

víz felszínét vesztve sötétséget olt
akár egy szoba dermedt csendje mögött
megbújó őszi légy, hogy bele köpjön
a szavak mézes tengerébe, holott

az egyetlen hely, melyet két tenyér zár
közre élesebb, mint a fénylő penge
vagy a kétélű kard tükörképe. Kár,

hogy nincs szem, mi behunyva észrevenne,
kinyitva megpihenne más szempárján--
rám mondott imád tőlem megmentene.


Második paragrafus

Tilos az állatot elűzni.
Olyan újságok írják csak, melyek a
leghidegebb téli éjszakán fűtik a csontot.
elhagyni.
Néztem, ahogy magasba csapnak a lángok.
kitenni.
Az érzelmek felfűtéséhez valójában több kell,
mint gyűrt betűk elszenesedett váza,
ezt mindketten tudjuk.
Álmomban veled jártam a tereket,
az árnyékodba takarózva hajtottam
szűk padokra fejemet és vártam.
A gazda kezében a póráz, mint jeges hólánc
mart húsomba, hogy elkerüljük az ütközést,
télen a törvény útjain nagy a csúszásveszély.


Magány-fúga

Tegnap este, ahogy mellettem hullámzott lélegzeted
és szemed mélyén már megjelent az álom, láttam
a jövőt, mondhatnánk, veled álmodtam át az időt, ami
múltat, emlékeket, jelent és reményeket, mint köztes anyag
egybetart. Ahogy a csempét a fuga, amit ha nem a penész,
hát a tekintet emészt el, kipereg magától, vagy egy gyerek
kíváncsi ujja kaparja ki a helyéről. Pótolni kell őket, hogy
meglegyen az ellenpontozó négy szólam. De legalább kettő.
Jövőt és emléket komponálni egyedül szinte lehetetlen.


Egyablakos ügyintézés

Hiába hunyorítottam, toltam közel az arcomat,
csak a te monoton pillantásodat tükrözte vissza
a felület. Mint egy lenyomat, levél erezete a papíron, emlékszem,
óvodában csináltunk hasonlót, meggyűrted a képet.
Csak egy kéréssel fordultam feléd, magamba
vissza már nem találtam. Előtted megszűntem létezni.
Talán ezt is akartad. Talán én akartalak. A fény lett
mindkettőnk társa, hol neked, hol nekem
kedvez, egy irányba fut, elfogulatlanul, csak mi törjük meg.
Szemek keresztvonalában dől el, gondolom,
legközelebb majd meglátjuk merre hajlik a tekintet.




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes