Résnyi falba karmol az idő
fesd át a falat
nagy esők jönnek
a színek megfolynak
hadd sírjon az ég
fess oda szivárványt
nehéz vizek surrannak
a csatornákon
a repedésekben
Egy kancsó víz
Egy kancsó víz mindig legyen az
asztalon, egy pohár víz kezünk
ügyében, egy kancsónyi tiszta,
majdnem friss víz. Bármiért.
A nyári konyha közel a kúthoz,
az utat belepi a por. Itasd meg
kancsóból, pohárból. Jó szóval.
Szivárvány tükröz a járdán.
Éjjel a fák között
Ott a fák között éjszaka ködszerű
árnyalak suhan, keresi helyét
álomtól valóig.
Mintha állnék az út szélén, szaladnak
a fák, dőlnek a póznák, minden kocsi
áll, egy rohan tovább, nem vesz fel.
Boldog eső zúdul az útra, hogy
felismerjem az elképzelt tisztás
valódi arcát a fák között sötétben.
Kövek magánya
A kő emlékezik.
Nézd ereit, krátereit, pattogzott
sarkait. Ide helyezem a polcra,
esténként hallgatom. Nem szól, csak
régi helyén mohával fedve kezd
suttogni: Kavicsnak véled a halott
egeret, mert nem mozdul? Farkát maga
alá húzta, nyugtával dicsérvén a
napot, nézd, a szíve hogy ragyog.
Kavicsnak véled, tompuló szemed
becsapja szívedet? S ha a benned
dübörgő kőre lábakat szerelnél,
egér volna? S ha állva mégis
gyorsabb, akár felhők lépte a
szabad égen? A kő hallgat.
Ha eső kopog a páncélján,
Nézd ereit, krátereit, pattogzott
sarkait. Ide helyezem a polcra,
esténként hallgatom. Nem szól, csak
régi helyén mohával fedve kezd
suttogni: Kavicsnak véled a halott
egeret, mert nem mozdul? Farkát maga
alá húzta, nyugtával dicsérvén a
napot, nézd, a szíve hogy ragyog.
Kavicsnak véled, tompuló szemed
becsapja szívedet? S ha a benned
dübörgő kőre lábakat szerelnél,
egér volna? S ha állva mégis
gyorsabb, akár felhők lépte a
szabad égen? A kő hallgat.
Ha eső kopog a páncélján,
megismerem igazi arcát az
éjszakában?
A kő megváltozott.
A kő megváltozott.
Megjegyzés küldése