A keleti végek elhanyagolt aszfaltjain robogó, zöldre festett szállítójármű hajnalonta magába kebelezi a két szomszédos községből verbuvált rabjait, hogy aztán az általában mintegy félórányi távolságra lévő rendeltetési helyre fuvarozza őket. Szélvédője jobb felső sarkában fehér alapon fekete felirat látható, méghozzá az, hogy KÜLÖNJÁRAT.
Ezt az elnevezést szinte pillanatok alatt megváltoztatta egy pihent elme, amely bizonyára látta azt a filmet, amelyben egy hasonló, de rácsokkal megerősített busz vitte a társadalom elitéltjeit a szabadulás felé, és azon nyomban átkeresztelte fegyencjárattá. A találó jelzőt hangos felröhögések méltatták, s még a sofőrje is mosolyogva vette tudomásul, hogy akármilyen gőzborotvával is tisztítja ezentúl a munkaeszköze külsejét, ezt a nevet már semmiképp sem moshatja le róla. Mire délután a járat meg-megállva kiöklendezte magából utasait, már mindkét falu teljes népessége, és valamennyi átutazó vendége, aki csak egy másodpercre is megpihent valahol, tudott a sajátos névadásról. A futótűzként terjedő hírt minden valószínűség szerint egy telefonnal rendelkező megátalkodott pletykás bocsátotta útjára, amikor értesítette ismerőseit, és pecsételte meg vele a járgány sorsát. Ezután ez a tiszteletteljes megszólítás végigkiséri úgy, mintha elválaszthatatlan árnyéka lenne, a végső métereken át, egészen az enyészetig.
Ám az még odébb van. Jelenleg nap mint nap, pirkadat után nem sokkal híven teljesíti az elszegődésekor tett ígéretét, és cipeli a belsejében üldögélve tréfálkozó köztörvényeseit az előre kijelölt vasúti nyomvonal még legjobban megközelíthető szomszédságába. S hogy miért is köztörvényesek ezek az ártatlan emberek? Csupán azért, mert az ismert országos köztisztasági programban vesznek részt, ami közügy, és törvény szabályozza a munkavégzés feltételeit. Természetesen ez úgy van megállapítva, hogy kizárólag annak kedvezzen, aki foglalkoztatja őket, tehát a vállalkozónak. Mert ugye az éhbért nem lehet kedvezőnek titulálni, a munkavégzés körülményeit még kevésbé, a bekerülést ebbe a munkavállalói körbe pedig végképp nem. Ide ugyanis olyan feltételekkel jutott be a fegyenc, hogy két lehetősége volt... –vagy elfogadja a minimálbért a próbaidő tartalmára, vagy búcsút mondhat a szociális segélyének is. Ez nem törvényes zsarolás, ááá, dehogy! Csak éppen elzárták előle a csapot, amelyen át eddig a köz vérét szívta, törvényesen. Persze ezt a felajánlott munkakört sem kötelező elfogadni, de enni sem kötelező, ilyen egyszerű.
Ezeket a huncut elvetemülteket azonban nem illik ilyen átlátszó trükkökkel megvezetni, mert ismerik a mondást, amilyen a mosdó, olyan a törölköző, és a maguk hasznára fordítják. Ezt legjobban azzal a példával lehetne jelezni, hogy a minimálbérért cserébe éppencsak a minimálisan elvárható normát teljesítik, csak azért, hogy a rabszolgatartójuk is igen jól érezze magát. Hiába üzenget a távolból, hogy így úgy amúgy, aki háromszor igazolatlanul hiányzik, azt fegyelmivel elbocsátjuk, és egy vasat sem fog kapni legalább egy évig, ez nem hatásos. Orvosi igazolás van, legfeljebb az a napja lesz fizetetlen az illetőnek, akinek még így is megéri, hogy otthon maradjon. A fenyegetés pedig falra hányt borsó a tapasztaltabbjának, hiszen van szemük, látják, hogy az időközben lemorzsolódott tíz fő helyére csak nyolc érkezett, azokat is lasszóval kellett összefogdosni, nem egészen egy hónap alatt. Hát nem fineszesek ezek a kitanult rabok? Az ígéret pedig, hogy jövőre is megtarthatják ezt a jól fizető munkahelyet ha inuk szakadtáig dolgoznak, gúnyos mosolyra húzza szét a szájukat. Vigyorognivaló az a feltételezés, hogy óvodásnak nézik valamennyiüket, és ilyen pedagógiai eszközökkel akarják nagyobb teljesítményre ösztönözni a pernahajdereket.
Egyesek tudni vélik, legalábbis hallottak már róla, hogy van közöttük okostóni is. Ez a beépített tégla időről időre eszükbe juttatja, hogy hiába van a vállalkozónak olyan nagy hatalma, azért a törvény őt is köti. Például a hőségriadóban ő sem dolgoztathatja halálra a rabszolgáit, főleg ha az elegendő, hűtött, és megfelelő védőital nem áll rendelkezésre a közelben. A kötelező pihenőidőről, a kigyómarás és kullancscsípés elleni szérumokról már nem is szólva, bár olykor-olykor még ezeket is firtatja, mintegy témát szolgáltatva a porkolábok és a foglyok között. Néha még az is felötlik némelyikben, hogy nem véletlen ez a hosszabb távra beígért munka, hiszen a Lyme-kór ennyi idő elteltével a legvalószínűbb. Mert ugye első az egészség, és az egészséges humor szinte valamennyi monoton munkát végző alaptermészetében ott lapít, csak alkalom kell az elővarázsolásához. A jó kedély fontos, és közösséggé kovácsolja azokat, akik alapjában véve hajlamosak egy kis vidámságra.
Nem is oly régen valaki szándékosan sütötte el azt a mondást, hogy hullik már a férgese, amikor kiderült, hogy már a harmadik ember adta be a kulcsot és a felmondólevelét, mert valami mondva csinált ürüggyel büdös neki a munka. Tüstént jött valahonnan hátulról a riposzt, hogy sok jó ember kis helyen is büdös, kissé átköltve az eredeti szólás tartalmát egy szócserével. Ezt a munkát is ki lehet bírni, bár akinek vaj van a fején, ne menjen a napra, mert allergiát kap. Ugyanis kiütést ajándékoznak neki a cellatársai, és rövid úton eltanácsolják a társaságukból, amint rájönnek, hogy sumákol. Itt nem az a fő cél, hogy úgymond egymást kijátsszák, és úgy álljanak hozzá, hogy más is odaférjen, hanem az, hogyha tényleg allergiás a bogarakra vagy a pollenre az illető, mondja meg, menjen táppénzre, keressen más munkát, de ne velük végeztesse el a dolog rá eső részét, mert erre kifejezetten allergiásak lesznek.
A kitanultabbja, akinek már legalább nyolc befejezett évfolyam is van a háta mögött jó esetben ugyanannyi idő alatt, még arra is képes, hogy fejben összeadjon. Nem könnyű, de azért néha megpróbálják. Például azt is ki tudták okoskodni ezek a vidéki intelligenciával sújtott zsenik, hogy a havi teljesítményüket értékelő adatlap szerinti második helyük csak a csoportvezetőjük számára kínos. A legfőbb porkolábot hajtja a bizonyítási vágy, és a megfelelési kényszer, mert szeretné még nyugdíját jövőre is kiegészíteni ezzel a mellékjövedelemmel. Lehet, hogy őt idegesíti az a maszlag, miszerint az öt keleti csoportból csak a legjobb, azaz az egész évi átlag alapján első helyen végző marad, de ez a fegyenceket egyáltalán nem érdekli. Valamelyikük bedobta a köztudatba szerény számításait, miszerint a többszáz vagy ezer kilométernyi szakaszt harminc főnyi csoporttal nem lehet naprakész állapotra kaszálni, mert ez fizikailag is lehetetlen. Mivel szavahihetőnek tartják a többiek, hamarabb elhiszik neki ezt, mint a politikusoknak a hazáért tett áldozatkész erőfeszítéseiket. Kinőttek már a gyermekkorból, s meglátják, ha valahol varjú ül a karón, vagy sántít egy kutya. Fenyegetés, ígéret, hízelgés nem hat már rájuk, ám az emberi szó talán még megdobogtatná kérges szívüket. Olyat azonban ritkán hallanak, ezért magasról tesznek az alkotmányra, mert a példa ragadós, éppen a honatyáktól lesték el. Hiába, ezek a köztörvényes fegyencek már csak ilyenek.
A munka nemesít és felszabadít. Akárkitől származik valamiféle hasonló tartalmú közhely, a fegyencjáraton utazó munka rabjai csak elnézően vigyorognak, majd hozzáteszik. Igen, de ez csak abban az esetben, ha MEGFIZETIK!
Kondor Zoltán
Megjegyzés küldése