A legutóbbi felmérések és statisztikai adatok ismeretében láthatjuk, hogy a népességfogyás Magyarországon tragikus mértéket és sebességet ért el. E helyzet és állapot kialakulásának okait vizsgálva egyszerű logikai alapon mindenki számára világos, hogy a népességfogyás folyamata a korábbi évtizedes politikájának baljós eredménye.
Ez a politika vezetett a mai tragikus helyzet kialakulásához. Nyilvánvalóvá vált, hogy a társadalom, az állam beavatkozására van szükség ebben a kérdésben. A népességfogyás és a népességen belüli kormegoszlás kedvező arányinak negatív irányba történő eltolódása komoly gazdasági problémát is okoz. Gondoljunk a munkában aktívak és inaktívak arányára.
Azt is könnyű belátni, hogy a kérdés megoldása nem megy egyik napról a másikra. Igen összetett, és egymással összefüggő kérdéseket kell rendezni, és ezzel egyidejűleg célirányos, egymásra épülő intézkedéseket kell hozni.
Mik lehetnek a probléma megoldásának eszköze, melyek, ha nem is azonnal, de hatékonyan és hosszú távon alkalmazva megfordítják a fogyási tendenciát.
Az egyik ilyen fontos eszköz a családok, a gyermekvállalás támogatása a családi pótlékkal, adókedvezménnyel, tanulmányi támogatásokkal. Felvetődik azonban, hogy ez és az ehhez hasonló gazdasági ösztönzők, támogatások elegendőek-e? Megoldja-e ezt a vitathatatlanul bonyolult rendszert a támogatások sokfélesége?
Nézzük egyrészről a fiatal nők anyaságvállalási kedvét. Ma a 20-30 éves nők szülési szándéka nemigen jellemző, az első szülések ideje kitolódott. Különösen a dolgozó, középosztálybeli diplomás és nem diplomás nők körében figyelhetjük ezt meg. Divat lett a szingliség, mint a független nő jelképe. A mindenek feletti karrierépítés igénye háttérbe szorítja a gyermekvállalást, vagy olyan terheket ró az anyákra, melyet csak egészségük, lelki állapotuk rovására tudnak elviselni. Az anyagilag kiegyensúlyozott körülmények között élő családokban mennyi ideje lehet a dolgozó anyának és apának a gyermekekkel való foglalkozásra, a közös programokra, együttlétekre, mely a felnövekvő generációk számára alapvetően fontos?
A gyermek személyiségét, testi és főleg lelki fejlődését egészen az iskolás korig alapvetően a család és ezen belül a szülők, az anya személye határozza meg. Az olyan családban, ahol a gondoskodás abban merül ki, hogy a gyermeket anyagi oldalról jól ellátják, többségében nem sikeres, egészséges szellemi, lelki, jellemi tulajdonságokkal kevésbé rendelkező ifjak nőnek fel.
Előtérbe kerül annak elfogadása, hogy a materiális javak a legfontosabbak, és ezek megszerzése
a fő feladat. Kialakulhat egy kizárólag individuális ösztönt hordozó embertípus, aki aztán a gátlástalan haszonszerzés ideológiája mentén rombolni képes saját magát és a társadalmat is.
Mi lehet itt a megoldás? Az alapvetően bonyolult kérdésre a válasz sem lehet egyszerű, számomra mégis az. Olyan gazdasági „ösztönzőket” kell alkalmazni, melyek a főállású anyaság fogalmát materiális alapokon is behozza a köztudatba.
Mit is jelent ez? A főállású anyaság intézménye például azt jelentheti, hogy az az anya (család), amely minimum három gyermeket nevel, ott ezért a gyermekvállalásért a családi pótlékon kívül folyamatosan premizálva legyen, és az anya (apa) részére az ezzel töltött évek egy része (egésze) része lehessen a munkában eltöltött, nyugdíjba beszámított éveknek. Gondolni kell a szülők továbbképzési lehetőségeire is a „nevelési” időszak alatt. Jó eséllyel lehet a távmunkába bekapcsolni a gyermekeiket nevelő szülőket.
Tudom, hogy ezer és egy akadálya van mindennek, de ezer és egy megoldás lehetséges és szükséges, mely ténylegesen hivatásként tekintene az anyaságra, a gyermekvállalásra.
A közgazdászok szociológusok, népességkutatók feladata rövid úton kidolgozni egy olyan átfogó, részenként megvalósuló megoldást, melyek a gazdasági lehetőségek kidolgozásával végre is lehet hajtani.
Ez a folyamat nem valósítható meg rövid távon teljes egészében, hanem súlyozott lépésenként, fokozatosan, de határozott következetességgel.
A 21. század emberére, családjaira, édesanyáira soha nem látott kihívásokat terhel. E terhek elviselésére, enyhítésére hivatott a széles közösség, a társadalom egésze – az állam.
2.
Úgy kell jövőnket építeni, hogy ne csupán az adósságcsapdából, de a demográfiai csapdából is ki tudjunk szabadulni. Ennek eredményét a mai felnőtt generáció nemigen éri meg, de tenni érte a nemzet iránti kötelezettsége okán. Ki kell alakítani, modellezni e stratégia mentén egy optimális családmodellt, melyet határozott módon preferálni kell.
A jövő elsődleges letéteményezése a már megszületett gyermekek és ifjúság, és ezek gyermekeinek „kezében” van. Hogy ez a „kéz” hogyan fog működni az elkövetkező évtizedek során, az a ma élő társadalom tagjain múlik. A magunkban rejlő, az évszázadok tragédiái során mindig előretörő elemi életigenlés szinte genetikai adottságai azok, amelyek felemelhetik fogyatkozó népességünket, nemzetünket, ha ezt kihasználva teszünk is érte.
Szabó László Dezső
Megjegyzés küldése