ÚJ TARTALMAK
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Horváth János. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Horváth János. Összes bejegyzés megjelenítése

Horváth János - Mithras kéje (Gondolatok Márai kapcsán)



Itt, ezen a ponton zsugorodik a világegyetem tömegtelen, geometriai ponttá. Gigászi méretek válnak semmivé, tejutak, csillagrendszerek a fekete lyuk malacperselyébe hullva. A tömegek megsemmisülnek, jelentőségét veszti a felhajtóerő, és a gravitáció másodrendű térgörbületében feláldozza magát az anyag. Semmivé válik, energiává. Ott, ahol a megjelenés nélküli elegancia a meghatározó, a térgörbületek ideje lejárt. A metamorfózis pillanata visszafordíthatatlan, egyirányba hull az időtengely is a semmibe. Apogenesis.

Horváth János - Menedék



Szétesett ez a világ. Egyre nehezebbek az ébredések, és a holnap még hátra van. Kiálmodtam magamból mindent, sivár, üres, kies lett a korábban ígéretesnek tűnő jövő, nem teríti be már az álomlepel. A kijózanodás karmai hasítanak belém holnapokat. Megrettenek attól, amit látok. Nem magamat féltem, hanem a rám bízott generációt, amelyet cserbenhagytam. Mert felneveltem őket hazugságra, kioktattam őket önmegtartóztatásból, és pont olyanokká formáltam őket, mint én vagyok. Te nem tudod, hogy milyen nehéz szembenézni a hiábavalóság örömtelenségével. És a felelősség, hogy nem számíthattok rám, mert én magam is segítségre szorulok. Éjszakánként hallom az üstdobok hangját, vérnyomásom fejemben lüktető dobbanásait, és kiszáradt torkomat köszörülöm. Szólnék, de már nem tudok. Csak szemeimben tükröződik némi megbánás. Talán, nem kellett volna, nem így. 

Horváth János - Az idő nekünk dolgozik



– Az idő nekünk dolgozik – mondta Gál, és egy hanyag mozdulattal leverte sörét a pultról, ahol addig könyökölt.
– Az, ahogy mondod – vágta rá Kovács, és a földön szétterülő üvegszilánkból, és sörből álló szuszpenziót bámulta tágra nyílt szemmel. – Te Béla, a söröd!
Gál lehajolt, de félúton megállt, és félig görbületében odaszólt a csaposnak.
– Gizi, már megint.

Horváth János - Mitől jó, illetve rossz egy alkotás?


Mitől jó egy alkotás


Sokan, sokfélék vagyunk, és mindannyian rendelkezünk a kifejezés eszköztárával ilyen, vagy olyan szinten. Ettől vagyunk emberek. Vannak gondolataink, és ezeket a gondolatokat képesek vagyunk közvetíteni verbálisan, vagy cselekedeteink által. Úgy gondolom, hogy aki jól közvetít – tehát jól ír, előad, zenél, fest, vagy tárgyakat hoz létre, formál, alakít –, lehet rossz ember, a szó erkölcsi értelmében. Mert a jó és rossz fogalma erkölcsi kategória, és a mindenkori társadalom etikai normáinak megfelelő tartalommal értelmezhető csak. Az emberevés rossz dolog a keresztény társadalmakban, de a kannibál törzsek emberevési szokásai nagyon is racionális megfontolásból alakultak ki.

Horváth János - Az erőszak természetrajza



Az erőszak korábban, csak hivalkodott, megpróbált kitűnni agresszivitásával, szűnni nem akaró elégedetlenségével, de többé-kevésbé meghúzta magát egy-egy helyi konfliktus keretei között maradva. Már-már elszenderedett, - persze, csak úgy félálomban, tettre készen -, amikor elégedetlenségüknek hangot adó, és bizonyos körökben mérvadó, pártos honfiak ismét felrázták, hogy rászabadítsák elleneikre, nem gondolva arra, hogy maguk is áldozatai lehetnek. Búvópatakként kúszott be a közéletbe, az iskolák padjai közé, a médián keresztül békés polgárok otthonaiba, durva reklámok alakját öltve, szószékekről szólt, helyes döntésre intve, ha itt az idő. Hogy mitől bátorodott fel, csak sejthető.

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes